Simon Péter: a biciklizés életforma

- A szakértők a testfelépítésem és a képességeim alapján a spanyol tehetséghez, Alberto Contadorhoz hasonlítanak, ami megtisztelő, ám ahhoz, hogy az ő nyomába érjek rengeteg rutinra lesz szükségem - kezdte Simon Péter. - Persze a kerékpározásnak - legyen az hobbi vagy profi szint - kultúrája van külföldön, itthon végre rendet kellene tenni a közlekedők fejében. Amíg Zalában a tréning közben leszorítanak az úttestről az autósok, a motorosok és a gyalogosok gyakran ordítanak velünk, addig a határ túloldalán előzékenyebbek az emberek, mi több boldogan integetnek.

Péter gyermekként Kanizsán hét évig úszott, ám mivel unalmasnak találta a sportágat, egyik akkori csapattársa, Gayer Mátyás hatására kipróbálta a kerékpározást. Szinte azonnal beleszeretett, s mint elmondta: a spinning ugyanilyen hatással volt rá, Jankovics Ferenc edző irányítása mellett lendült bele. Először csak hétvégente tekert a város körül, aztán amatőr viadalokon is indult. A második versenyén, 17 évesen már azt tanácsolták neki: jelentkezzen a budapesti KSI-be, hisz látták benne a sport iránti rajongást.

Simon Péter minden erejével kedvenc sportjára koncentrál, és szeretne eljutni 2016-ban a riói olimpiára is. Fotó: Szakony Attila

- Kezdetben a saját fejem után mentem, magamnak állítottam össze egy zsírmentes étrendet zöldségekkel, gyümölcsökkel, igyekeztem a megfelelő energiamennyiséget bevinni - fogalmazott Simon Péter. - Az élsportban egyébként mindent lehet enni, mértékkel. Azt is ki merem jelenteni, hogy az országúti kerékpározás az egyik legkeményebb sport, ugyanis nincs félidő vagy negyed, addig tart a küzdelem, amíg be nem fejezzük az olykor több száz kilométeres versenyt. Jó esetben. Ha azonban valaki a sűrű bolyban elesik, akkor lehetetlen megállni. Hatvan kilométeres sebességgel hiába is lassítok, esély sincs rá. A horzsolásokkal és zúzódásokkal pedig együtt kell élni.

Péter egy fővárosi klub színeiben 18 évesen az ifjúsági korcsoportban megnyerte a hosszú távú, 120 kilométeres, majd a Kékestetőre vezető 17 kilométeres országos bajnokságot, sőt a sík terepen megtartott 35 kilométer hosszú kritérium bajnokságon sem talált legyőzőre. Tavaly Hosszúhetényben 167 kilométeres meredek emelkedőkkel gazdagon tarkított versenyen ért először a célba. Jelenleg korosztályában az 50 fős magyar válogatott tagja, és új csapatától a budapesti Utensildnord Ora 24.Eu-tól két millió forintot érő, csúcstechnológiás kerékpárt kapott. A váz karbonszálas, és a 16 küllős kerekekkel felszerelt bicikli - a kulacsokat leszámítva - mindössze 7,1 kilogrammot nyom.

- Az immár profi harmadosztályú (continentalis) legénységnek rajtam kívül hét magyar és hat olasz tagja van, akikkel a kiemelt viadalokon szerepelünk, legutóbb Toscanában éppen Contadorral egy mezőnyben indultam - fűzte hozzá a 21 éves fiatal, aki a Semmelweis Egyetemen humán kineziológiát hallgat. - Jó érzés volt találkozni vele, ám nem úgy néztem fel rá, mint egy istenre, hanem a vetélytársamnak tekintettem. Ez nem azt jelenti, hogy nem tisztelném, csak mint minden egészséges versenyző, le akarom győzni. Persze a spanyol hozzám képest még „űridőket” teljesített, egyszer viszont jó volna leelőzni versenykörülmények között.

Az ifjú tehetség akkor sem pihen, ha hazatér Nagykanizsára, hisz egy héten 500–900 kilométert edz a zalai dombok között, ami számára jó „terep”. Gyakran elindul Gelse, Pacsa, Lenti és Letenye térségébe, de az egyik leghúzósabb, 17 százalékos emelkedőt Börzöncén találta meg; az még őt is megizzasztotta.

- A szüleim és a barátaim támogatásával sokkal könnyebb átlendülni a nehézségeken, hiszen minden erőmmel a sportra koncentrálok - így Simon Péter. - Nincs szórakozás, de egy sört azért megengedhetek magamnak, de ez természetes, és igazából nem is hiányzik. A biciklizés életforma, azzal, hogy olimpiai kerettag vagyok igyekszem a lehető legjobban teljesíteni, és remélem 2016-ban eljuthatok a riói olimpiára.