Magashegyi Underground: Ezer Erdőből Ezer nap felé

- Miként értékelitek az elmúlt két évet?

- Gábor: Több éves kihagyásunk miatt szinte mindent elölről kellett kezdenünk. Bár a Szeplős váll című számunk már a Kaukázus sikereit megelőző időkben is slágerré vált, de ezen kívül szinte a nulláról kezdtünk megint mindent. Emellett azonban mindenképpen megemlíteném, hogy eddigi pályánk csúcsát is ebben az időszakban könyvelhettük el, a Művészetek Palotájában megvalósított koncertjeink alkalmával. Ebben a környezetben, szimfonikus zenekar és kórus kíséretében az új lemezünkre jellemző akusztikus hangzásvilág még jobban tudott érvényesülni, s örömmel töltött el bennünket, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel a novemberi koncertet még februárban is megismételhettük.

- Bíborka: Feltétlenül kiemelném, hogy nagyon szépen összecsiszolódtunk. Sokat köszönhetek a fiúknak,  többek között azt is, hogy az éneklés mellett  arra bátorítottak, hogy próbáljak ki  különböző hangszereket is, számomra ez érdekes tapasztalat volt, az persze a befogadó feladata, hogy eldöntse, hogy sikerült, legfontosabb ebből számomra az, hogy továbbra is van kedvünk és merszünk kísérletezni, így születnek az új dalok is, amiket nagylemez formájában is megjelentetünk.




- 2010 végén látott napvilágot első nagylemezetek Ezer Erdő címmel. Ez érdekes fordulat lehetett a zenekar életében, hiszen előtte éppen arról a sajátos szemléletről voltatok híresek, miszerint minden számotokat ingyenesen letölthetővé teszitek. Miért döntöttetek ebben az esetben mégis a kiadás mellett?

- Gábor: Nem üzleti szempontok vezéreltek bennünket. Arra gondoltunk, hogy ezek a számok olyan egységet alkotnak, amit érdemes egyben meghallgatni. Illetve Merényi Dávid rendező felkeresett bennünket, hogy filmet szeretne forgatni a zenekarral. Így a hanganyaghoz kapcsoltuk a DVD-t, ezekből állt össze az album.

- Az egység alatt érthetjük, hogy (egy rajongótok szavaival élve) „bevezetitek a hallgatót az erdőbe”?

- Bíborka: Mondhatjuk így is. Ez egy koncepcionális lemez, amellyel az volt a tervünk, hogy a hallgatóknak az okozzon élményt, ahogy velünk együtt végigélik a történetet.

- Két éve még az útkeresés, kísérletezés motiválta a csapatot. Azóta kialakult egy irányvonal?


- Gábor: Igen, mégpedig az előbb említett MűPa-s koncertek kapcsán fogalmazódott meg bennünk, hogy ezt az utat szeretnénk folytatni, innen a szimfonikus nagylemez ötlete is. Tariska Szabolcs, az egykori Amorf Ördögök tagjának szövegei kiválóan passzolnak ehhez, a zenét pedig, ha mindenképpen be kellene határolni folkos popzeneként jellemezném. Nem kimondottan a magyar népzenére utalok a folk kifejezéssel, inkább arra, az európai popzenében megjelenő új irányzatra, amelyben régi dalokat dolgoznak fel modern módon. Ezért hoztunk fel a színpadra olyan egzotikus népi hangszereket, mint például a mandolin.

- Tagcseréket is tapasztaltunk. Minek köszönhetők ezek a változások?

- Gábor: Szalai Anesz és Demeter Zoli év végén kiváltak a zenekarból, úgy döntöttek, hogy inkább saját csapatukra koncentrálnak. Új gitárosunk Szepesi Matyi ismert személy a szakmában, több zenekar menedzsere és zenészeként is.

- A dalszerzők is mások?

- Gábor: Kardos-Horváth János, a Kaukázus frontembere már szövegíróként sem dolgozik nekünk, az új számainkat nagyrészt Tariska Szabolcs írja, s persze változatlanul szerzünk dalokat magunk is. Bíborka és én is írtam mostanában egy-egy új számot, illetve utóbbi két nagy slágerünk, a Rázz fel és a Metróhuzat is Toldi Miklós dobosunk művei.




- Mire készültök mostanában?

- Bíborka: Májustól kezdődnek a fesztiválok, ezekre hangolódunk, illetve új lemezt tervezünk Ezer nap címmel. Ez még az előkészület fázisában tart, annyit azonban elárulhatunk, hogy szerepelnek rajta legújabb számaink közül például a Levélégető, Körmenet, Rázz fel, így aztán abban biztosak vagyunk, hogy végletes érzelmekről fog szólni. 



Korábbi interjúnk Bocskor Bíborkával és Fűrész Gáborral: 
Az underground ízlés kérdése...