Körülöttünk a Dísz tér éli a verőfényes hétköznapi kora este családias hangulatát, a nap lassacskán elbújik a polgármesteri hivatal épülete mögé. A limonádés poharak felett pedig sok évtizedes emlékek élednek.
Az embernek néha két élete van. Urházy Gábor Lászlóé ilyen. Egyik a színpadon zajlik, ahová teljes lényét viszi, a másik a hétköznapokban, ahol szinte rangrejtettségben szeret lenni. Ezt kell megértenünk, elfogadnunk.