Régimódi történet - újra

Szabó Magda regényének központi figurája a Bajcsay Mária által kiválóan megformált Rickl Mária, aki egy olyan nőideált testesít meg, amely talán a Kőszívű ember fiai című Jókai-regény anyatípusával vonható leginkább párhuzamba. Generációk sorsát igyekszik egyengetni, ám képes arra, hogy a családja érdekében - adott esetben még elveit is feladva - meghátráljon. A Jablonczay család kusza viszonyaiban nehéz eligazodni - a nagypapa halálos ágyát nyomja, az apa a XIX. századi dzsentri erényeket őrzi, Kálmánka viszont a jövőjére ügyet sem vető aranyifjúként szeretne tündökölni. Ennek a felelőtlen, kissé flegma életvitelnek lesz eredménye Lenke, az unoka, akinek lelkét viszont a meg nem értés, a szeretethiány keményíti. A Régimódi történetben emellett találkozunk még az elveszett gyermek karakterével, de az anyai példának mindenáron megfelelni szándékozó leány karaktere is végigvonul a történeten. A vázolt viszonyok, illetve a belőlük generálódó kapcsolatok akár egy gyorsvonat sebességével száguldanak a kikerülhetetlen konfliktusok irányába. Hogy nem történik tragédia, s a család képes lesz túlélni a helyzetet, az egyedül Rickl Mária már említett önfeláldozásának köszönhető.

Bereményi Géza a Régimódi történetet rendkívül látványos, korhű jelmezek közé álmodta meg. A darab közben a néző meglepetten fedezi fel, hogy Szabó Magda regényében a finom humor is jelen volt, egykori irodalmi élményeinkből erre talán nem is emlékszünk már. A közel háromórás előadás feszes produkciót mutatott, drámai pillanatokkal, katarzisélménnyel, amely egyre inkább kiveszik a színházak világából.