2019.02.20. 08:30
Ezután már a pillanatragasztóra sem gondolhatunk fintor nélkül
„Bio pillanatragasztót” találtak egy laposféregben az Adria homokjában: a Földközi-tenger árapályterületén élő állat egy ragasztóanyaggal rögzíti magát a talajhoz, hogy ne sodródjon el. Ehhez egy kétkomponensű „bio pillanatragasztót” használ – fedezték fel innsbrucki kutatók.
Forrás: Shutterstock
Fotó: Anatoliy Karlyuk
Szakértők ebből az anyagból olyan orvosi ragasztóanyagot akarnak kifejleszteni,
mellyel össze lehet ragasztani a vágott és műtéti sebeket.
Erről szóló tanulmányukat a PNAS tudományos folyóiratban mutatták be.
A ma az orvostudományban használatos ragasztóanyagok, mint a cián-akrilátos szuperragasztók, részben mérgezők és rákkeltőek,
megszilárduláskor felforrósodnak és nedves testszövetre nem tapadnak jól. Ezért keresnek a kutatók világszerte alternatív megoldást olyan organizmusoknál, amelyek valahol megtapadnak.
Peter Ladurner, az Innsbrucki Egyetem Zoológiai Intézetének kutatója kollégáival egy 1,3 milliméteres laposféreg, a Macrostomum lignano farokrészében lévő tapadószerveket vizsgálta meg.
Ezekben ragasztóanyaggal és oldószerrel telt hólyagocskák találhatók, ezek segítségével rögzíti magát az állat a homokszemekhez, majd oldja le magát róluk.
És akkor jöjjön a sziklaszilárd tudomány
A ragasztóanyag két komponensből áll: a Mlig-ap1 és a Mlig-ap2 nevű fehérjékből. A Mlig-ap2 a tulajdonképpeni ragasztóanyag, amelyet a féreg „felvisz” a felületre, a Mlig-ap1 pedig összekapcsolja a felvitt Mlig-ap2-t a fonal alakú sejtnyúlványokkal, a mikrovillusokkal, amelyek az állat tapadószerveiben találhatók – fejtette ki Ladurner.
A féreg akkor bontja a kapcsolatot, mikor valamilyen kis, negatív töltésű anyagot választ ki, amely csökkenti a Mlig-ap1 tapadóképességét.
Fotó: Wikipedia
Mivel mind a féreg, mind a tapadószervei nagyon aprók, a kutatók nem tudtak belőle közvetlenül ragasztóanyagot venni és annak összetételét elemezni, ehelyett szekvenálták az összes génjét.
Ezt követően amputálták egyes férgek faroklemezét és megvizsgálták, hogy mely gének maradtak aktívak a megmaradt testrészekben. 100 ezerből 99 700 maradt aktív. Tehát 300 maradt, amely csupán a faroklemezben fontos – magyarázta Ladurner.
A tudósok elemezték, mely faroksejtek olvassák le ezt a 300 gént. Ezekből 298 a szaporítószervekben kapcsolódott be, és csak kettő a ragasztósejtekben. Ez a két komponens volt a Mlig-ap1 és a Mlig-ap2.
Borítókép: illusztráció
