István atya elmélkedései - A hitre jutás fokozatairól és a tapasztalatokról

A tanítványok egy alkalommal áthajóztak a Genezáreti-tavon. Elfelejtettek kenyeret vinni magukkal, és csak egy kenyerük volt a bárkában. Jézus a lelkükre kötötte: „Vigyázzatok! Óvakodjatok a farizeusok és Heródes kovászától!" Ők egymás közt arról beszélgettek, hogy nem hoztak magukkal kenyeret. Jézus észrevette, és így szólt: „Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Még most sem értitek, és nem fogjátok föl? Még mindig érzéketlen a szívetek? Van szemetek, és nem láttok? Van fületek, és nem hallotok? Nem emlékeztek arra, hogy amikor öt kenyeret megtörtem ötezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?" Azt válaszolták: „Tizenkettőt." „És amikor hetet törtem meg négyezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?" Azt felelték: „Hetet." Erre újra megjegyezte: Hogyan lehet, hogy még mindig nem értitek?" Mk 8,14-21.

A sokaság ellátása étellel - Bernardo Strozzi itáliai festő alkotása az evangéliumi jelenet ábrázolásával (17. század eleje) Fotó: illusztráció

Elmélkedés:

Az a tény, hogy a farizeusok Jézus isteni hatalmát egyértelműen igazoló különleges jelet, csodát kértek tőle, saját hitetlenségüket igazolta. A tanítványokra nem jellemző ez a mértékű hitetlenség, de ők is megküzdöttek a hitetlenség kísértésével, s ezt az evangélista nem hallgatja el olvasói előtt. Márk talán éppen azt akarja bemutatni a jelenettel, hogy a hitre jutás nem azonnal történik, hanem fokozatosan. A tanítványok is napról napra ismerik meg mesterüket, egyre több tapasztalatot szereznek mellette, újabb élmények érik őket, amikor Jézus nevében missziós úton vannak, s mindezek növelik Jézus személyével, származásával, küldetésével kapcsolatos megértésüket és benne való hitüket. Az újabb hajóút és feledékenységük, miszerint nem gondoskodtak élelemről, kenyérről a maguk számára, alkalmat ad Jézusnak, hogy emlékeztesse őket korábbi csodáira. Az élelem miatt aggódó tanítványoknak újra emlékezetébe idézi azt a két esetet, amikor több ezer embert jóllakatott a pusztában. Miért aggódnak hát a kenyér miatt? Miért nem bíznak abban, hogy a velük tartó Jézus képes bármikor újabb csodával segíteni? Miért nem ismerik fel végre cselekedeteiben az isteni gondoskodás különleges jeleit? Miért nem hisznek benne? Az Úr számonkérése azt jelzi, hogy jóval többet vár tanítványaitól, mint az ellene forduló farizeusoktól.

Uram, Jézus, vedd el aggódásaimat és növeld bennem a gondviselésbe vetett bizalmat!

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus, te kicsinnyé lettél, amikor Isten létedre emberi testet vettél fel és közöttünk éltél. Egész életeddel példát adtál nekünk a kicsik alázatos szolgálatára. Taníts minket arra, hogy felismerjünk téged minden emberben, a kicsinyekben is és Téged szolgáljunk mindenkiben!