A nyugati gyepűn, a Morva folyó mentén kerekezett végig a Hazajáró (videó)

Később a hódító viharok inkább kelet felől érkeztek, amelyek itt már többnyire erejüket vesztették. Ám a Hegyháton, amelyen Pozsony és Nyitra vármegye osztozott, annál élénkebb volt a kereskedelem. Így őrződhetett meg a nyugati végeken a magyar idők gazdag épített öröksége.

A Morva mente ma is csendes táj, amelyet a kerékpáros turizmus is felfedezett magának.

Régen volt, keserű történetet idéz az Olsava folyó: 1116-ban, amikor a szinte még gyermek István a magyar trónra került, és mindjárt többfrontos harcra kényszerült a Bizánci és a Német-Római Császársággal, Velencével és a csehekkel is. Ám, ahogy a Képes Krónika írja: „Serdületlen volt még, de elméjét már kézben tartotta.” Így II. István király a csehekkel való megbékélés céljával az Olsava folyónál találkozott I. Ulászló cseh fejedelemmel. Ám a béketárgyalás kisiklott, a megegyezés helyett csata támadt, így a szövetség nem jöhetett létre.

A Hazajáró műsorvezetői, Kenyeres Oszkár és Jakab Sándor felfedezték, hogy a morvaországi Magyarvárhegy és Magyarbród településnevei az Árpád-kori magyar gyepűőrök emlékét őrzik. Utódaik mára már eltűntek, de a hangulatos kisváros és söre nevében tovább élnek. A magyarbródi sörkóstolás után a Morvát elérve Szakolcánál gurultak át az ezeréves határon.

Szakolcán, a városközpontban, az előjogokat adó Nagy Lajos király szobránál Benyó Gergely történész csatlakozott a stábhoz, aki a város magyar vonatkozású történetéről mesélt.

Szakolca mellett a gyepűvidék másik jelentős központja Holics volt. Már az Árpádok korában királyi vízi vár állt itt, a Morva partján, amely körül a későbbi határtelepülés kialakult, majd kereskedelmi központtá fejlődött.

Az Árpád-kori Kopcsányban áll a Kárpát-medence egyik legrégebbi keresztény temploma, majd Székelyfalvára látogattak, amelyről tudni kell, hogy nem tegnap alakult és nem is mostanság kapta a nevét, hanem már jó ezer esztendeje.

Székely határőröket telepítettek ide a középkori királyaink, hogy védjék a nyugati gyepűt, a Kárpáti-vízválasztón túl. Sajnos mára elszlávosodott a vidék.

Székelyfalva és Pozsonyzávod után Nagylévárd következett, majd Malackára érkeztek a hazajárók. Az itteni ferences templomban ma is megvan a szent lépcső, amelynek építőköveit Rómából hozták. A Jézus Pilátus házában megtett útját jelképező lépcsőn a zarándokok századok óta térden kúszva járulnak az oltár elé, így tettek a hazajárók is.

A Morva mentén tovább ereszkedve, történelmi utakon érkeztek Dévényújfaluhoz, amely fölött a Dévényi-tetőn Kenyeres Oszkár gondolataival zárult a Hazajáró legújabb epizódja:

„Sok regét és legendát őriznek a dévényi sziklák azokról, akik őrzői voltak a Porta Hungaricának. Jó velük visszajárni rég elmúlt világokba, hallgatni a mesét vitézségről, elmúlásról, halálról, hazáért hozott áldozatról, életről, szerelemről. De nem mesélünk nekik új idők új dalairól, ahogy a művelt nyugat felől napjainkban érkező korszellemről sem, amely ma már nem kérdezi, betörhet-e Dévénynél. Nyugodjanak békében, hisz ők megtették, amit megkövetelt a haza. Most már talán nekünk, Góg és Magóg fiainak is le kéne tenni valamit a Haza oltárára itt, a Kárpátok alatt.”

Borítóképünk kivágás a fenti videóból