Sors

Véget ért az utazás, kiesett a magyar futballválogatott az Európa-bajnokságról. Három meccs és három nap reménykedés – ennyi adatott. 

Két hétig futball-lázban égett az ország. Mindenhonnan – még a csapból is – a magyar válogatott folyt. A drukkerek megőrültek a csapatért, a németországi helyszín(ek)re több mint negyvenezren utaztak ki, tele voltak a kocsmák, a szurkolói zónák, mindenki nemzeti mezben szurkolt – aztán számolgatott. 

A svájciak ellen nem ment. Nagyon nem. Az első félidőben nyomozta a labdát a csapat, de aztán a másodikban sikerült szépíteni, s volt esély az egyenlítésre is. A németekkel szemben már szebbik arcát mutatta a válogatott, s bár kétgólos vereség lett a vége – most ne menjünk bele abba, hogy Willi Orbán és Ilkay Gündogan ütközésénél miként ítélt a játékvezető... –, mindenki úgy volt vele, hogy a házigazda ellen ez így is rendben van. Aztán jöttek a skótok és jött Csoboth Kevin. Az első félidőben a mieink alig értek labdához, igaz a nagyobb helyzetek már akkor is a magyar csapat előtt adódtak. Varga Barnabás sérülése – az otthon lábadozó csatárnak mi is mielőbbi felépülést kívánunk – után pedig szárnyra kapott a nemzeti csapat, amely Csoboth 100. percben szerzett góljával győzött, millió magyart boldoggá téve. 

Három pont és harmadik hely, így zárt a válogatott – kezdődhetett a számolgatás. A horvátok majdnem kibabráltak velünk, de jött Mattia Zaccagni, aki a 98. perben egyenlített, életben tartva a mieink reményét. Az angolok nem tettek nekünk szívességet, nem győzték le a szlovénokat, de úgy voltunk vele, hogy ez talán belefér, úgyis jönnek majd a törökök, akik hazai pályán – nincs ebben semmi túlzás, hiszen annyi török él Németországban, hogy szinte az ő drukkereikkel vannak tele a stadionok – megverik nekünk a cseheket, s mi folytathatjuk a nagy utazást. Talán sosem volt példa arra, hogy egész Magyarország a török válogatott sikeréért szorítson. Nagy meccset vívtak a felek, talán az egész Eb egyik legjobb meccse kerekedett ki belőle – végül, ha nem is könnyen, de meglett a török győzelem. Volt azonban még egy meccs, amire igazából senki sem figyelt, mert úgy voltunk vele, na itt aztán tényleg nem érhet meglepetés bennünket… 

A sors olyan, hogy amit egyszer ad, azt máskor visszaveszi. 

De így is legyünk hálásak neki ezért a két hétért!