Kockázati közösségben

POZÍCIÓVESZTÉS

Az államtitkár szerint a nemzetközi versenyképességi rangsorokban sok pozíciót vesztettünk az elmúlt nyolc évben. A problémás területek az intézményi környezet és bürokrácia (túlburjánzó szabályozás, torz intézményi struktúra), a munkaerőpiac (rugalmatlanság, alternatív foglalkoztatási formák hiánya), az adórendszer (magas adóterhelés, adószabályok bonyolultsága), a fiskális politika (kiszámíthatatlan politikaalkotás, tisztázatlan irányok), a pénzügyi piacok és finanszírozás (külső sérülékenység, elégtelen finanszírozási lehetőségek). Az államtitkár kifejtette, a tavalyi 3,9 százalékos pénzforgalmi szemléletű hiány trükkök sorozata segítségével állt elő. 23 milliárdot a költségvetési vagyonnal kapcsolatos befizetésekből előrehoztak 2009-re. 30 milliárddal több zárjegyvásárlást ugyancsak előrehoztak a tavalyi évre. 18,8 milliárd forint áfavisszafizetési kötelezettséget viszont áttoltak 2010-re. Növelték a bevételeket a magánnyugdíjpénztári tagok állami nyugdíjrendszerbe történő visszalépésével, ami 26,3 milliárd forintot jelentett. Mindezzel együtt a jelenlegi kormány 300 milliárdos hiányt örökölt elődjétől, amire azonnali választ kellett adni, hogy ezt kordában tudják tartani ezt a költségvetési hiányok lefaragásában (120 milliárd), illetve a bankadóban (200 milliárd) vélték megtalálni. Szerinte a költségvetés mozgásterének alakításához el kell zárni a korrupciós csapokat s le kell bontani a felesleges intézményrendszeri dzsungelt. Magyarország vállalta, hogy ez év végére 3,8, jövőre pedig három százalékra szorítják le az államháztartási hiányt. Dr. Cséfalvay Zoltán jelezte, az első olyan kormány lesznek, amelyik meg is tartja az adott szavát. Ugyanakkor megjegyezte, ezekkel az értékekkel az unió 27 országában a top 5-be kerülünk, ami azért nem kis teljesítmény. A kormány ezért meg is tesz mindent. Nem azért kell kordában tartani az államháztartási hiányt, mert ezt követeli tőlünk az IMF, hanem azért, mert ez mindannyiunk érdeke. Kockázatközösségben élünk, ennek része az állam, a vállalkozó és az egyén is. Hozzátette, a jövő évi célok teljesüléséhez az is kell, hogy a jelenlegi, pár tizedes gazdasági növekedés legalább 2,5 százalékos legyen. Ennek érdekében meg kell erősíteni a vállalkozásokat. A fejlődés legfőbb akadálya maga az állam, amely nem segíti kellőképpen és hatékonyan a gazdaság szereplőit. Ezen rögvest változtatni kívánnak, hiszen a piacon amúgy is van elég rizikófaktor. A versenyképességi rangsorban hazánk 2002 óta folyamatosan zuhan, ez a folyamat mielőbb és radikálisan megállítandó. A fentiekre a kormányprogramban és az Új Széchenyi-terv keretein belül nyújtanak megoldási javaslatokat. A miniszterelnök által vállalt egymillió munkahely megteremtése nem a kormány, hanem a vállalkozó( k) feladata, de ehhez hathatós kormányzati segítségre van szükségük, amit meg is kapnak. Az államtitkár sorra vette, mely intézkedések járulhatnak hozzá leginkább a versenyképesség növeléséhez. Elsőként kiszámítható üzleti környezetet kell teremteni. Ha az üzleti környezet lehetővé teszi, azonnal adót kell csökkenteni, a jelenlegi adóterheléssel egy magyar vállalkozás nem lehet versenyképes. Éppen ezért a meglévő 58-féle adónemből a Fideszkormány tízet már első körben megszüntetésre ítélt. Az államtitkár 12–20 közötti adónemet tart elfogadhatónak. Ugyanakkor az adószint csökkentésébe is belefogtak, a társasági adót 19-ről tíz százalékra mérsékelték. Amely adó nem létezik, ahhoz nem kell adminisztráció sem, tehát ezzel a bürokrácia csökkentéséhez ugyancsak hozzájárultak. Egy számítás szerint hazánkban a vállalkozások éves adminisztrációs költsége 2800 milliárd forint, vagyis a GDP 10,1 százaléka: horribilis összeg. Egy olyan bürokratikus országban, mint Németország vagy Anglia, ez a szint három százalék körül mozog. Ezt a terhet nem lehet cipelni, ezért a vállalkozók adminisztratív terheinek megfelezését tűzték ki célul. Hazánkban a korrupció is burjánzik, amit sürgősen vissza kell szorítani. Fejlett országokban ezt korrupciós adónak hívják, hiszen ha az ebből származó bevétel kiesik, azt valaki más megfizeti. Kiszámítható szabályozási környezetet kívánnak teremteni. Emellett elősegítik a beszerzési, termelési, feldolgozási és értékesítési társulások létrejöttét.

MAKROPÁLYA

Hazánk makropályájáról szólva leszögezte, a külső körülmények rendkívül gyorsan változtak, az előző kormány csak sodródott az eseményekkel. Az ország szuverenitását feladva az IMF által javasolt intézkedések és várakozások váltak a gazdaságpolitika sarokkövévé. Egyik legnyitottabb ország lé- vén, az exportszektorhoz kapcsolódó feldolgozóipar húzta vissza a növekedést, jelentős foglalkoztatási áldozatot is okozva – jelen helyzetben a kormány nem tudta beindítani a stabilizátorokat, a puskaport a háború előtt ellőtte (költségvetési lazítás). Míg mások magasból zuhantak mélybe, mi a korábbi kvázi recessziós állapotból merültünk mély depresszióba. A háztartások fogyasztási kiadásai jelentősen visszaestek, még a reálbérveszteség által indokolt szintnél is jobban. Emiatt az import is csökkent, külső egyensúlyunk súlyos fogyasztásbeli elmaradás miatt javult jelentősen. A bruttó külső adósságunk a 2002-es 54,4 százalékos szintről 2009-re 140,5 százalékra nőtt. Az államadósságunk meghaladta a 70 százalékot. Mind a háztartások, mind az államháztartás jelentős eladósodása jórészt devizában történt, így az év eleji rendkívül gyenge árfolyam kimagasló mértékben növelte adósságállományunkat és törlesztési terheinket. A háztartások törlesztési terhét tovább növelte az országkockázati felárra hivatkozó bankok jelentős törlesztőrészlet-emelé- (összetételhatás és illetmények megvonása). Az önkormányzatok bevételei 2009- ben tovább csökkentek, hét százalékkal az előző évhez képest. A szféra deficitje, így adóssága jelentősen megnőtt. Az utóbbi évek adósságnövekedését elsősorban a folyamatos forráselvonás okozta. A hazai és uniós támogatási forrásokhoz való hozzáférés egyszerűsítését szintén fontosnak tartotta. Megemlítette, a 2007–13-as pénzügyi ciklusban nyújtandó uniós támogatásokból a jelenlegi kormánynak már csak 1800 milliárd forint maradt. Míg korábban az uniós pénzek 16 százaléka fordítódott közvetlenül gazdaságfejlesztésre, addig ők a Széchenyi-tervben új alapokra helyezik az EU-s források elosztását: a meglévő pénz felét erre a célra kívánják felhasználni. Végezetül megjegyezte, egy angol szemlélet szerint a vállalkozók a nemzet jólétének megteremtői. Dr. Cséfalvay Zoltán szeretné, ha ez a hozzáállás idehaza is testet öltene.

Sok szempontból a sor végén állunk

A The World Economic Forum (WEF) 2010– 2011-es felmérésének eredménye siralmas képet mutat. Az összes vizsgált tényező (111) közül hazánk sokban kedvezőtlen pozíciót ért el a 139 országot felvonultató listán. A legrosszabb tíz kategóriában elért helyezésünk: az adórendszer kiterjedtsége és hatékonysága (138. helyezés); kormányzati szabályozási terhek (134.); bizalom a politikusokban (128.); kormányzati költések pazarlósága (126.); államadósság (126.); teljes adóterhelés (115.); részvénypiacon való finanszírozhatóság (111.); pénzügyi szolgáltatások megfizethetősége (110.); cégek etikai viselkedése (105.); kockázati tőke elérhetősége (105.). 


Vonatkozó híreink:

Még türelmesek a vállalkozók
Sajtó és gazdaság 
Kockázati közösségben

OLDALTÖRÉS: Tényleges változásokra vár mindenki

Tényleges változásokra vár mindenki

Csodákat biztosan nem szabad remélni – általában, de most aztán pláne nem, már ami a magyar gazdaság fellendítését illeti. Lehet persze azt mondani, hogy ilyen kis ország a nagy piacoknak meg a világgazdaság mindenkori tendenciáinak a végtelenségig kiszolgáltatott, de bűn lenne csak ezekre a hatásokra hagyatkozni. Arról nem is beszélve, hogy a körülöttünk lévő kis országok jócskán mutatnak példát arra, hogyan lehet a válság időszaka alatt is talpon maradni, sőt fejleszteni. Itt vannak mindjárt a sokak által „lesajnált” szlovákok, akik nemhogy bevezették előttünk az eurót, de a válság alatt messze jobban teljesített a gazdaságuk, mint a magyar. Vagy példának okáért Szlovénia: szépen csendben, de minden tekintetben megugrott gazdasági mutatóival nemcsak tőlünk és az egykori Jugoszlávia tagállamaitól, hanem több, eurózónába tartozó államtól is. Az elmúlt évek hazai politikája ugyan igyekezett a fiskális mutatókat kordában tartani több-kevesebb sikerrel, ám a valódi szerkezetváltást, a gazdaságélénkítést semmilyen formában nem volt képes támogatni. A vállalkozók, vállalatvezetők, gazdasági szakemberek, szakmai és érdekvédelmi szervezetek vezetői ezerszer elmondták az érveiket az adó- és járulékcsökkentés, a túlzott bürokrácia felszámolása, a korrupció, a feketegazdaság visszaszorítása mellett, ám valahogy minden érvelés elhalt a megvalósíthatóság útvesztőiben. Pedig ha most nem sikerül a gazdaságot radikálisan élénkíteni, akkor ténylegesen a leszakadók közé kerülünk. Az már jól látszik az elmúlt hónapok tendenciáiból, hogy a jelenlegi kormány mást és másképpen akar, mint az előző. Ha valóban meglépi azokat az ígért változtatásokat, amelyekről a konkrétumok most kezdenek nyilvánosságra kerülni, akkor lesz tényleges elmozdulás. S ha mindehhez egy szerencsés európai piacélénkülés is párosul, akkor bízhatunk a viszonylag közeli kilábalásban. Ezek a lépések ugyanis (adónemek számának észrevehető szűkítése, mértékük számottevő csökkentése, kiszámítható üzleti környezet megteremtése, az adminisztráció egyszerűsítése stb.) várhatóan olyan gazdasági légkört teremthetnek, amelyben megéri majd beruházni, termelni, dolgozni. A vállalkozók szövetségre léphetnek a kormányzattal, és egymást segítve juthatnak a fejlődés egy magasabb fokára. Mindez természetesen kihat a termelékenység alakulására, a kereskedelem élénkítésére, az életszínvonal emelkedésére egyaránt. Feltéve, ha az elképzelések valóban megvalósulnak.

Barták Péter

Tényleges változásokra vár mindenki

Csodákat biztosan nem szabad remélni – általában, de most aztán pláne nem, már ami a magyar gazdaság fellendítését illeti. Lehet persze azt mondani, hogy ilyen kis ország a nagy piacoknak meg a világgazdaság mindenkori tendenciáinak a végtelenségig kiszolgáltatott, de bűn lenne csak ezekre a hatásokra hagyatkozni. Arról nem is beszélve, hogy a körülöttünk lévő kis országok jócskán mutatnak példát arra, hogyan lehet a válság időszaka alatt is talpon maradni, sőt fejleszteni. Itt vannak mindjárt a sokak által „lesajnált” szlovákok, akik nemhogy bevezették előttünk az eurót, de a válság alatt messze jobban teljesített a gazdaságuk, mint a magyar. Vagy példának okáért Szlovénia: szépen csendben, de minden tekintetben megugrott gazdasági mutatóival nemcsak tőlünk és az egykori Jugoszlávia tagállamaitól, hanem több, eurózónába tartozó államtól is. Az elmúlt évek hazai politikája ugyan igyekezett a fiskális mutatókat kordában tartani több-kevesebb sikerrel, ám a valódi szerkezetváltást, a gazdaságélénkítést semmilyen formában nem volt képes támogatni. A vállalkozók, vállalatvezetők, gazdasági szakemberek, szakmai és érdekvédelmi szervezetek vezetői ezerszer elmondták az érveiket az adó- és járulékcsökkentés, a túlzott bürokrácia felszámolása, a korrupció, a feketegazdaság visszaszorítása mellett, ám valahogy minden érvelés elhalt a megvalósíthatóság útvesztőiben. Pedig ha most nem sikerül a gazdaságot radikálisan élénkíteni, akkor ténylegesen a leszakadók közé kerülünk. Az már jól látszik az elmúlt hónapok tendenciáiból, hogy a jelenlegi kormány mást és másképpen akar, mint az előző. Ha valóban meglépi azokat az ígért változtatásokat, amelyekről a konkrétumok most kezdenek nyilvánosságra kerülni, akkor lesz tényleges elmozdulás. S ha mindehhez egy szerencsés európai piacélénkülés is párosul, akkor bízhatunk a viszonylag közeli kilábalásban. Ezek a lépések ugyanis (adónemek számának észrevehető szűkítése, mértékük számottevő csökkentése, kiszámítható üzleti környezet megteremtése, az adminisztráció egyszerűsítése stb.) várhatóan olyan gazdasági légkört teremthetnek, amelyben megéri majd beruházni, termelni, dolgozni. A vállalkozók szövetségre léphetnek a kormányzattal, és egymást segítve juthatnak a fejlődés egy magasabb fokára. Mindez természetesen kihat a termelékenység alakulására, a kereskedelem élénkítésére, az életszínvonal emelkedésére egyaránt. Feltéve, ha az elképzelések valóban megvalósulnak.

Barták Péter

Tényleges változásokra vár mindenki

Csodákat biztosan nem szabad remélni – általában, de most aztán pláne nem, már ami a magyar gazdaság fellendítését illeti. Lehet persze azt mondani, hogy ilyen kis ország a nagy piacoknak meg a világgazdaság mindenkori tendenciáinak a végtelenségig kiszolgáltatott, de bűn lenne csak ezekre a hatásokra hagyatkozni. Arról nem is beszélve, hogy a körülöttünk lévő kis országok jócskán mutatnak példát arra, hogyan lehet a válság időszaka alatt is talpon maradni, sőt fejleszteni. Itt vannak mindjárt a sokak által „lesajnált” szlovákok, akik nemhogy bevezették előttünk az eurót, de a válság alatt messze jobban teljesített a gazdaságuk, mint a magyar. Vagy példának okáért Szlovénia: szépen csendben, de minden tekintetben megugrott gazdasági mutatóival nemcsak tőlünk és az egykori Jugoszlávia tagállamaitól, hanem több, eurózónába tartozó államtól is. Az elmúlt évek hazai politikája ugyan igyekezett a fiskális mutatókat kordában tartani több-kevesebb sikerrel, ám a valódi szerkezetváltást, a gazdaságélénkítést semmilyen formában nem volt képes támogatni. A vállalkozók, vállalatvezetők, gazdasági szakemberek, szakmai és érdekvédelmi szervezetek vezetői ezerszer elmondták az érveiket az adó- és járulékcsökkentés, a túlzott bürokrácia felszámolása, a korrupció, a feketegazdaság visszaszorítása mellett, ám valahogy minden érvelés elhalt a megvalósíthatóság útvesztőiben. Pedig ha most nem sikerül a gazdaságot radikálisan élénkíteni, akkor ténylegesen a leszakadók közé kerülünk. Az már jól látszik az elmúlt hónapok tendenciáiból, hogy a jelenlegi kormány mást és másképpen akar, mint az előző. Ha valóban meglépi azokat az ígért változtatásokat, amelyekről a konkrétumok most kezdenek nyilvánosságra kerülni, akkor lesz tényleges elmozdulás. S ha mindehhez egy szerencsés európai piacélénkülés is párosul, akkor bízhatunk a viszonylag közeli kilábalásban. Ezek a lépések ugyanis (adónemek számának észrevehető szűkítése, mértékük számottevő csökkentése, kiszámítható üzleti környezet megteremtése, az adminisztráció egyszerűsítése stb.) várhatóan olyan gazdasági légkört teremthetnek, amelyben megéri majd beruházni, termelni, dolgozni. A vállalkozók szövetségre léphetnek a kormányzattal, és egymást segítve juthatnak a fejlődés egy magasabb fokára. Mindez természetesen kihat a termelékenység alakulására, a kereskedelem élénkítésére, az életszínvonal emelkedésére egyaránt. Feltéve, ha az elképzelések valóban megvalósulnak.

Barták Péter