Sikerrel zárult a Hagyományok Háza szimpóziuma

A Vitaszínház elnevezésű fórummal ért véget pénteken a kétnapos Konstrukció – Rekonstrukció – Adaptáció – Alkalmazott néprajzi konferencia a Hagyományok Házában.

A Hagyományok Háza megalakulásának 20 éves jubileuma alkalmából az Intézmény egy előre és visszatekintő konferenciát szervezett, ahol kiemelten a konstrukció, rekonstrukció és adaptáció hármas témaköre került fókuszba.

A rendezvény alaphangulatát a 70 éves jubileumát ünneplő Magyar Állami Népi Együttes művészei adták, akik nagydobronyi tánccal kedveskedtek a telt házas közönségnek. A 2 napos találkozót plenáris előadások, kerekasztal beszélgetések, szekcióülések, az elmaradhatatlan kocsmakvíz és koncert tették változatossá. A jeles esemény célját és tapasztalatait Sándor Ildikó, a Hagyományok Háza – Népművészeti Módszertani Műhely vezetője, a konferencia ötletgazdája és főszervezője foglalta össze.

Az elmúlt évtizedben két, a széles szakmát megszólító konferenciára emlékszem vissza. Az egyiket a táncházmozgalom elindulásának 40. évfordulóján, Meg kell a búzának érni címmel szervezték, a tudományos tanácskozás anyaga könyvben is megjelent. 2010-ben Hagyomány – Örökség – Közkultúra címen a népművészet helyét, jövőjét járták körül a szakemberek

– mondta el.

Beszámolt arról is, hogy a mostani konferencia szervesen illik ebbe a sorba. Kihangsúlyozta egyrészt a hiányérzetet, amely a szervezést elősegítette, a másik előmozdító pedig egy módszertani vízió volt. Az akadémikusi, kutatói szféra, a felsőoktatás szakemberei hozzá vannak szokva ugyanis, hogy nagyobb plénum előtt osszák meg gondolataikat, így az előadókat fogalmi tisztaság jellemzi.

A kézműves vagy táncos szakember viszont nem feltétlenül tudja ugyanebben a formában gondolatait közkinccsé tenni. Ennek feloldására olyan munkaformákat kerestek, ahol partneri viszonyban, egyenrangúan szólalhatnak meg.

Ezt segítette elő a párbeszédet előtérbe helyező World Café, a Vitaszínház, valamint a szekcióülések sora.

Azt a célt, hogy a különböző területek együtt legyenek, és együtt gondolkodjanak, elértük. Azt is érzékelem, hogy az érdemi párbeszédben nagyon fontos témákban kerestük a megoldást. Feltettük a kérdést, mi is a viszonyunk a néprajzi forrásanyaghoz, valamint a folklorizmus milyen problémákkal szembesül az adaptáció során

– fogalmazott Sándor Ildikó.

Hozzátette, dilemmák vetődnek fel, amik újra és újra próbára teszik mindannyiunkat, és egyúttal további gondolkodásra is késztetik őket. Szempontjuk volt, hogy a kézműves terület, a táncosok, a népzenészek képviselői ne elkülönülten beszélgessenek, hanem találjanak közös témákat is.

A cél és az érdek közös, hogy a jelen élhető műveltségévé tegyék mindazt, amit a népművészetből meríthetnek.

A konferenciát a nagyközönség is megtekintheti a Hagyományok Háza YouTube-csatornáján.

Borítókép: MÁNE / Dusa Gábor