Hogyan kezeljük időskorban a stresszt? – Szakértői tanácsok

Ez azonban nincs így, a stressz az életkorral nem feltétlenül csökken. Erről is beszélt dr. Szabó József mentális és egészségfejlesztő terapeuta, aki a minap az egerszegi szenior akadémián is előadást tartott a stresszről és annak időskori kezeléséről.

– A bevezetőben említett kijelentés akár igaz is lehetne, ám az életkor előrehaladtával a lelki rugalmasság csökken – kezdte a Szent Rafael kórház szakembere. – A világ változásaihoz való alkalmazkodás és az ezekre adandó megfelelő válasz képessége időskorban csökken. Sok kutatás foglalkozott azzal, hogy az emberek számára milyen életesemények járnak jelentős stresszel. Ezek közül kiemelkedő a közvetlen hozzátartozó, különösen a házastárs elvesztése, ami komoly stresszt jelent, és ez időskorban jóval gyakrabban fordul elő. A magyar lakosságra jellemzően ezt főleg a nők szenvedik meg, jelentős részük kénytelen szembenézni a megözvegyüléssel – tette hozzá.

– Napjainkban egyre stress­­zesebbnek érezzük az életünket, ami látszólag ellentmondás, hiszen a stressz elsősorban a vészhelyzetre adott válasz, miközben a mai világban alapvetően biztonságban élünk. Elkerültek minket a háborúk, természeti katasztrófák, járványok, tehát kevés a vészhelyzet. A stressz azonban tulajdonképpen a változásokra adott reakció. Korunkban rendkívül felgyorsult a fejlődés, nagyon sok új helyzettel találjuk szembe magunkat. Időskorban már sokaknak az is feszültséggel jár, hogy megismerjenek új eszközöket, hiszen muszáj kezelni a mobiltelefont, használni az internetet, mert különben nem tudják tartani a kapcsolatot gyerekeikkel – említett példát.

A változással, az újdonsággal szemben mindig van egyfajta tartózkodás, félelem, és ez akkor is így van, ha az egyébként az életüket alapvetően nem is befolyásolja.

– Az egészségi állapotra komolyan hat, hogy milyen a stresszel szembeni tűrő­képesség. Sok betegségről már tudjuk, hogy a stressz váltja ki, ezeket hívjuk pszichoszomatikus betegségeknek, de azt is tudjuk, hogy minden krónikus betegség lefolyására is kedvezőtlen a stressz. A meggyengült immunrendszer miatt az összes betegséggel szemben csökken az ellen­állás. Hazánkban az 50-60 éves korosztály körében jelennek meg a krónikus betegségek, amelyek általában sosem járnak egyedül, szövődmények léphetnek fel – fejtette ki.

A mindennapok kihívásaira mindenki máshogy reagál, másként éli meg; ahogy Popper Péter megfogalmazta, nem a dolgok gyötörnek meg minket, hanem a dolgokról alkotott képzeteink.

– A vészhelyzetekre adott válaszaink a korábbi tapasztalatainkon alapulnak, ezek pedig automatikusak. Ha megijesztenek, akkor megijedünk, de az, hogy ez milyen mértékű, és meddig marad meg bennünk, az már attól függ, mit is gondolunk arról a helyzetről. Ez pedig mindig a korábbi rossz tapasztalaton alapszik. Ha valakit már harapott meg kutya, akkor az ugatást hallva hajlamos arra gondolni, hogy ez megint bekövetkezik, és ez a gondolat megnöveli a veszélyérzetét. Ez az ijedtség tarthat pár pillanatig, de szökhet benne olyan magasra, hogy addig nem nyugszik meg, amíg biztonságos helyre nem ér. Ennek egyik megnyilvánulása a poszttraumás stresszzavar, ami súlyos traumát követően jelentkezik, és olyan helyzet is kiválthatja, amely nem jelent veszélyt, de felidézi az átélt traumát. Ha ezt nem sikerült feldolgozni, akár évtizedeken át is hathat. Az ilyen negatív automatikus reakciót meg lehet változtatni, ezt a módszert hívják kognitív viselkedésterápiának – mondta.

Ez súlyos traumák kezelésére ajánlott, de a hétköznapi stresszhelyzetek elviselésére is vannak technikák.

– Szinte közhelyszerű, de a feszültségek kezelésének talán legegyszerűbb módszere a mozgás, mert aki a stresszt képes a mozgásban feloldani, az megőrzi az egészségét. Sokféle gyakorlat jöhet szóba az egészségi állapottól függően, ám a legkézenfekvőbb a séta. A napi rendszeres gyaloglás csökkenti a stresszt, jó fizikai állapot mellett pedig akár komolyabban is lehet sportolni. A meditáció, a relaxáció, a jóga is hatásos a feszültség csökkentésében – sorolta.

A szakember arra is felhívta a figyelmet, hogy az alvásciklus betartása kiemelkedő jelentőségű: azaz éjszaka kell aludni, nappal legyünk ébren, bár sokan hajlamosak ezt felborítani. E rend helyreállításában segíthet a fényterápia, ami a depresszió kezelésében is hatásos, sőt Parkinson-kór és demencia esetén is jótékony.

– A minket érő hatások feldolgozása egyébként kétféleképpen történik. Az egyik alvás közben zajlik, ez az álommunka, amikor a rövid távú memóriából átkerülnek az élmények a hosszú távúba. A másik pedig, hogy beszélünk az átéltekről, megpróbáltatásainkról, élményeinkről, érzéseinkről a családtagokkal, barátokkal, ismerősökkel, hiszen közösségben éljük az életünket. Ebben azonban a kutatások szerint a közvetlen hozzátartozókkal szemben inkább jelentenek támaszt a távolabbi, velünk laza kapcsolatokban lévő személyek. Sok esetben ugyanis könnyebb nekik kitárulkozni, mint olyan előtt, akivel napi kapcsolatban élünk. Ezért is fontos közösséghez tartozni, a tágas kapcsolati háló biztonságot ad, tehát ne pusztán a család töltse ki mindennapjainkat. S persze akadnak dolgok, amelyekről senkinek sem beszélünk, mert az embernek vannak titkai.