Érik a paradicsom, a kiskert kényeskéje

Aki egy hónapja látta utoljára kertemben a délceg paradicsomseregletet, nem ismerne rá a derékig lerongyolódott gyülekezetre. Különösebben nem kesergek, maradt még a bokrokon annyi levél, amennyi táplálja, érleli a termést. Tudomásul kell venni, hogy a paradicsom kényes zöldség, hamar elkap minden betegséget, de ezekért az esetek zömében az időjárás okolható. Növényünk megsínyli, ha hideg van és azt is, ha nagy a hőség; senyved, ha kevés csapadék; az még rosszabb, ha sok, mert a nedvesség a paradicsom legnagyobb ellenségének, a gombáknak a paradicsoma.

Ha a száradó levelek még nem idegesítenék kellőképpen az amatőr kertészt, a bogyókon megjelenő repedések már aggaszthatják. Okozója az egyenetlen nedvesség, amikor hosszas szomjazás után hirtelen sok esőt, vagy öntözővizet kap a növény. A repedés ugyan még nem betegség, viszont tárt kaput nyit a mikroorganizmusok számára, és a bogyók gyors rothadásnak indulhatnak.

Mindezt megelőzhetjük az egyenletes öntözéssel, ne hagyjuk szomjazni a növényt akkor se, ha másnapra esőt jósol a meteorológia. Az is fontos, hogy ne a növényt, hanem csak a földjét áztassuk. Az időpontot illetően megoszlanak a vélemények, egyes szakemberek a reggeli öntözést javasolják, mondván: a nap gyorsan felszárítja a levelekről a vizet, mások az esti locsolás mellett törnek lándzsát, szerintük jó, ha beissza a föld a nedvességet, mire az a napfénytől elkezdene párologni.

A leveleket gyógyíthatjuk zsurlólépermettel, tejből készült főzettel (6 liter vízhez 1 liter tej), állítólag a legtöbb sajátos paradicsombetegség, köztük a paradicsomvész ellen is használ. A magyarázat szerint a tejzsír rátapad a növényre, bevonatot képez a felületén, s ezzel mintegy „fizikai” gátat emel a gombák terjedése ellen.

A paradicsomra is igaz, hogy az erős, jól táplált növény jobban ellenáll a betegségeknek, ezért már palántázáskor az ültetőgödörbe csomagoljunk számára elég elemózsiát, például komposztált marha­trágyát. Ha ez kimaradt, az öntözővizébe hetente keverjünk növényi trágyalevet, ha módunkban áll, tegyünk bele fűszer- és gyógynövényeket is. Túlzásba persze ne vigyük, mert a sok nitrogén túl gyors növekedésre serkenti a növényt, ami ugyanúgy legyengíti, mint a tápanyaghiány.

Összességében az idei év a paradicsomtermés szempontjából közepesnek mondható, mire a sok csapadék hatására aktivizálták magukat a gombák, a termés fele már beérett. Néhány fiatal bogyón már megjelentek ugyan a fertőzés jelei, az érésnek indultak viszont úgy látszik, hogy ellenállóbbak.

Segíthet az is, hogy a paradicsomot már azelőtt leszedjük, mielőtt teljesen megérett volna, a termésben lévő etiléngáz ugyanis folytatja a munkáját, növeli a karotinoidok és csökkenti a klorofil mennyiségét. Ezzel a módszerrel meg tudjuk akadályozni a paradicsomszemek berepedezését, fertőzését, s a biztonságos helyen figyelemmel kísérhetjük az érést.

Summa summarum, a termés fele még a bokrokon, a másik felének egy része ke­tchupként, ivóléként a kamrában, a többi pedig biztonságos helyen érve befőzésre vár. A ketchup elkészítése amúgy egy egész műszakos munkát igényel, legalábbis a családom által kedvelt recept szerint.

Az előkészítés – három kiló érett paradicsom, egy kiló pirosra érett húsos paprika, egy kiló vöröshagyma, három darab nagy sárgarépa, egy petrezselyemgyökér megtisztítása, feldarabolása – közel egy óra (plusz három babérlevél, öt darab szegfűszeg), s mindezt a jókora fazékban szinte állandó kevergetés mellett négy órán át ronggyá kell főzni, hogy passzírozható legyen.

A passzírozás újabb egy órát igényel. A masszához adok 25 deka cukrot, három evőkanál sót, fél deci tízszázalékos ecetet, fél deka őrölt fehér borsot, s mindezt állandó kevergetés közben addig főzöm, míg be nem sűrűsödik – s ez is több mint 60 perc.

A kész krémes masszát kicsi üvegekbe merem és lezárás után pár percre fejre állítom, így kevesebb tartósítószer kell bele.