A gerincsérvre nem a pihenés a gyógyszer, hanem a mozgás

Fáj a hátam! Fáj a derekam! E mondatok ma Magyarországon tízből kilenc ember szájából élete során egyszer biztosan elhangzanak. Van azonban mód és lehetőség, hogy ez a szám jóval kevesebb legyen, mondja dr. Lákovics Anna rehabilitációs szakorvos, a megyeszékhelyi gerincterápiás egészségközpont szakmai vezetője, aki egy gyermekkori tapasztalás miatt küldetésének tekinti a mozgásszervi problémák széles körű megelőzését, javítását.

– Ötéves lehettem, amikor apukámról kiderült, hogy jóindulatú gerincdaganata van, amit meg kellett operálni. Ez abban az időben nagyon komoly betegségnek számított – idézi fel dr. Lákovics Anna. – Falun laktunk, a műtét után mindenki ment a mezőre dolgozni, így a kórházból való hazatérte után én vigyáztam édesapámra. Először csak felültettem, aztán tettünk pár lépést, majd elsétáltunk egészen a kapuig. Közben mindig azzal vigasztaltam, hogy ne keseredjen el, csak várja meg, míg felnövök, majd én meg­gyógyítom…

A szakember, akit a zalaegerszegiek zöme háziorvosként ismer, az elmúlt évtizedekben e szemüvegen keresztül is figyelte praxisában a betegeket, és azt tapasztalta, hogy rendkívül gyakoriak a különféle mozgásszervi panaszok, ráadásul egyre fiatalabb korban. A többség azonban csak akkor jelentkezik orvosánál, amikor már kétrét görnyed a fájdalomtól, és ha az alábbhagy, sok esetben a páciens is eltűnik.

A hátproblémák nemritkán egészen a kamaszkorig vezethetők vissza, fogalmaz a rehabilitációs szakorvos, hangsúlyozva: szülőként fontos tudni, hogy az egyik leg­kritikusabb időszak, amikor hirtelen megnyúlik a gyerek, s ehhez nincs meg a kellő izomereje, illetve nem megfelelő az ásványianyag-bevitele és a táplálkozása. A szülő pedig nem veszi észre a problémát, mert nem tudja, mit kell nézni; pedig ha időben észlelik, megelőzhető a baj.

Az a tapasztalat ugyanis, teszi hozzá dr. Lákovics Anna, hogy a gerincsérv hátterében gyakran statikai probléma, például gerincferdülés vagy tartási rendellenesség, hanyag tartás áll. Ebben az esetben a gerincoszlop, a csigolyák, a porckorongok és az izmok nem megfelelően terhelődnek. A modern diagnosztikus eszközökkel azonban már jóval a fájdalom kialakulása előtt kimutatható, hol vannak túlterhelt csigolya- vagy porckorongszakaszok. Célzott izommunkával és a megfelelő sport kiválasztásával pedig megszüntethető a probléma.

– Egyre többen jönnek rá, hogy a hosszú távú panaszmentességért tenni kell – folytatja a rehabilitációs szakorvos. – Sok fiatal és középkorú látogat el hozzánk, a központba, ülőmunkát végzők, kamionosok, akiknek fájni kezdett a háta, sőt sportolók is, vagy azért, mert túl, vagy azért, mert rosszul vannak terhelve; az idősek pedig főleg korral járó degeneratív panaszokkal jelentkeznek. Az egyéni állapotfelmérés a legfontosabb, hiszen nincs két egyforma eset, s természetesen figyelembe kell venni az életkori sajátosságokat is.

A természethez hasonlóan az emberi test is rendkívül összetett rendszer. A gerinc pedig e bonyolult rendszer egyik alappillére és stabil működésének feltétele, összegez dr. Lákovics Anna, megjegyezve: mivel minden mindennel összefügg, probléma esetén nem lehet külön csak egy-egy szervrendszerrel foglalkozni, ezért a kezelésnek is sokrétűnek, egyénre szabottnak kell lennie.

– A gerincsérveseknél, lumbágósoknál és a nyaki, vállövi problémával küzdőknél rendkívül látványos javulás érhető el, a panaszok megszűnését a kontrollvizsgálatok is igazolják: helyreáll a gerinc, nő a terhelhetőség, az izomerő, javul az életminőség. S meglepő módon a törzsizom erősítésével az olyan nehezen kezelhető kórképek, mint a csigolyacsúszás és a gerinc­csatorna-szűkület esetében is csökkenthetőek a panaszok. Volt olyan páciensünk, aki hetek óta nem aludt a fájdalomtól, s bár az első kezelést alig tudta végigcsinálni, a negyedik után már végigaludta az éjszakát – folytatja a szakember.

A rehabilitációs szakorvos szerint a csoportos, közösségben végzett tevékenységnek és rehabilitációnak komoly szerepe van a sikerben.

– A gyógytornát bármilyen korban el lehet kezdeni. A lényeg az lenne, hogy a mozgáshatáraink megmaradjanak, az izomerőt pedig máshogy nem lehet megőrizni, csak mozgással – figyelmeztet dr. Lákovics Anna, hozzátéve: szerencsésebb persze nem megvárni, míg kialakul a probléma.

Aki keveset mozog, sokat ül, vagy rendszertelen életmódot folytat, annak tanácsos gerinctornával megelőzni a bajt. Ugyanez igaz a korral járó elváltozások esetében is. S a gerinc környéki mélyizmok megerősítése annak is fontos lehet, aki egyébként sportos életmódot folytat.

– A koncentrált figyelem azért is fontos, mert minden mozgás a törzsből indul ki – mutat rá a szakember. – Ha itt valami felborul, azt az egész testünk megérzi…

Beszélgetésünkre egyébként a szakorvos is gerinctornáról érkezik, nála heti két alkalom a penzum. „Nem mintha annyira szeretném, de rájöttem, hogy muszáj” – jegyzi meg mosolyogva, hozzátéve: ilyenkor a gyógytornásztól az asszisztensen át a recepciósig a központ összes munkatársa tornázik, „mert mindenkire ráfér”. S az is kiderül, a betegséget nem csak orvosi oldalról ismeri: tizenhárom éve kapott gerincsérvet, amit meg kellett operálni.

– A saját bőrömön tapasztaltam meg, milyen átélni a fájdalmat, a kiszolgáltatottságot, a tehetetlenséget. Az orvos, aki műtött, közölte: vegyem tudomásul, beteg a gerincem, nem fog meggyógyulni, s hogy mikor lesz a következő sérvem, az csak rajtam múlik – idézi fel. – A műtétem után röviddel még vízhatlan sebtapasszal a gerincemen elkezdtem uszodába és naponta gyógytornára járni, s azóta is folyamatosan gyakorlom mindkét mozgásformát – mutatja be saját útját a szakember. Megjegyzi: a korábbiakhoz képest nagyon sokat változott a szemlélet. – Míg régen úgy tartották, a gerincbetegnek feküdnie kell, ma a műtét után azonnal kiszedik az ágyból a pácienst, és másnap már mobilizálják, mert nem a pihenés a gyógyszer, hanem a mozgás.

Leállni tehát nem lehet: a páciensnek a tünetmentességért cserébe a speciális mozgásformát élete végéig csinálnia kell, hogy ne tűnjön el az eredmény…