A zalaegerszegi kertbarát-egyesület tagjai Király-horhosi tapasztalatcserén jártak

A megyeszékhely egyik legpatinásabb, immár 52 éve sikeresen működő közössége a rendezvénnyel a nevében szereplő mindahány jelzőnek megfelelt: ápolva a körükben immár több évtizedes hagyományt, a neves előadók által tartott elméleti „továbbképzések” gyakorlati megvalósítását egyik klubtársuk kertjében összegezték. A kultúrát a legszebb népdalok és magyar nóták jelenítették meg, s nem is akármilyen szinten, hiszen a közösségből többen dalkörökben énekelnek – a háziasszony, Domján Miklósné Joli például két dalárdának, a Vadrózsának és a Nefelejcsnek is oszlopos tagja.

– Alaposan megtizedelte a rendezvényeinket a járványveszély, nagy bánatunkra az idén nem tudjuk a nagyközönség előtt bemutatni kertjeink kincseit sem, de így legalább egymásnak beszámolunk eredményeinkről, sikereinkről, küzdelmeinkről. A gyümölcsösökben, kiskertekben az utóbbira is akad bőven példa – magyarázta Mrakovics Miklósné, a kertbarátkör vezetője.

Mert bizony az idei késő tavaszi fagy több helyen már virág állapotában leszüretelte a termést: a barackot, az almát, a körtét, a szilvát. Szerencsére még városon belül is akadtak megkímélt területek, ahol viszont termett annyi, hogy jutott belőle a klubtársaknak is. De hoztak virágokat, gumókat, palántákat, magokat – Milley Istvánné például direkt erre az alkalomra nevelt a vendéglátóknak egy piros selyemmirtusz-csemetét, cserébe a rózsaszín fajtából kapott egy dugványt, hogy neki is legyen mindkét fajtából. Németh Miklósné már ebéd után toppant be egy nagy szatyor eper­pa­lántával – azt Mrakovics Miklósné kapta, vigasztalásul, hogy a kutyájuk egyik éjjel kilakoltatta a frissen telepített ültetvényt.

Természetesen az ebédet is maguk főzték – naná, hiszen 2012 óta egyik népszerű rendezvényük a „retró lakoma”, a hagyományos ételek receptjének összegyűjtése és elkészítése. A Keresztury VMK-ban adventkor a kertbarátok sütik a mézeskalácsot, farsangkor a fánkot, és látják vendégül a fél várost. Ezúttal a legnépszerűbb szezonétket, a füstölt szalonnával bolondított lecsót készítették el – a házigazda, Takács Antal vezényletével öt szorgos asszony: Domján Miklósné, Mrakovics Miklósné, Milley Istvánné, Nagy-Horváth Jolán és Vörös Zoltánné mindjárt egy egész kondérral főzött. A maradékból még másnap is jóllakhatott, aki nem röstellt hazavinni belőle egy adagot. Bor sem a kannás kocsmai fajtából került az asztalra, hiszen a másik legnépszerűbb rendezvényük a borverseny, ahol a kertbarátgazdák aranyérmes nedűikkel kápráztatják el az ítészeket. Takács Antal híres vörösborának „alapanyagát”, a gondosan nevelgetett lugasban lassan szüretre váró zweigelt szőlőt is bemutatta, s a látványért bizony érdemes volt felkaptatni a virágoskertből a dombtetőre. Míg az asszonyokat jobbára a csemegeszőlők íze, a férfinépet a lugaskialakítás metszésének fortélya érdekelte. S persze az is, mi a titka, hogy a máshol már erősen hervatag paradicsomtövek úgy virulnak, mintha csak nyár eleje lenne.

– Tej és szódabikarbóna keverékével permeteztem. A neten olvastam róla, úgy gondoltam, kipróbálom, s bevált. Mindenben keresem a környezetbarát megoldásokat, még ha több munkával is jár a növényvédelem – így Takács gazda, akinek nem igazán van ideje karba tett kézzel üldögélni a fotelben, hiszen a be­csa­lihegyi szőlőskertje, gyümölcsfái mellett a kávási hegyen is akad tennivalója bőven. Takács Antalt amúgy sokan ismerhetik, hiszen 35 évig járművezető-oktatóként kereste a kenyerét, s több száz ember köszönheti neki a jogosítványát.

Élettársa, Joli reszortja a veteményes- és a virágoskert. Ez utóbbi azonban nem maradt meg a ház falain kívül, hiszen a nappali ablakából viruló orchideák, crossandrák mosolyogtak a teraszon muskátlik, cigarettavirágok, leanderek karéjában üldögélőkre. A lépcsőkön kaktuszok és pozsgás testvérei mellett lépdelve érkeztünk a teraszosan kiépített előkertbe, ahol a selyemmirtusz mellett hortenziák, tearózsák és szellőrózsák, dáliák, jégvirágok, krizantémok virultak, s a különleges bokrok alatt a földben rejtőzködve tavaszi virágok gyűjtögetik az erőt a jövő évi Nyitnikék karneválra.

– Hamarosan új kaktuszt kell ültetnem a sorba – mutatta be Joli a terasz ékességét, az unokakaktusz-gyűjteményt.

– Az eredeti növényt akkor vettem, amikor a lányom, Tímea 8 hónapos volt. Az unokáim születésekor erről vágtam le egy sarjat, és ültettem cserépbe. Így van egy 13 éves Miklóska-, egy 28 éves Matyi-, egy 32 éves Bálint-kaktuszom. Nemrég megszületett a déd­unokám, így a héten egy Boldizsár-kaktuszt is gyökereztetek a családi növényről.