Az ősök nyomában, avagy: hogyan készítsünk családfát?

Az anyai ág még élő leszármazottaival itt levelezünk, küldjük egymásnak az aktuális eseményeket, fotókat. A decemberi virtuális találkozás adta az ötletet, hogy írjuk öszsze végre a családfát, idáig 80 közeli-távoli rokonról tudunk. Nézem az elsárgult, 1924-ben készült házassági fotó digitális változatát: apai nagyanyámat jobban ismertem, a nagyapámat már kevésé. Ötéves voltam, amikor 78 évesen meghalt.

Gyermekkoromban a téli szünetekben diákat vetítettünk, s jókat nevettünk a régi fotókon, történeteken. Hálás vagyok, hogy sokat beszélgettünk a családról, így maradt némi fakó emlék.

Family- Search

A családfa szerkezetének megrajzolásában nagy segítség például az amerikai mormon egyház által elindított, kifejlesztett ingyenes Family- Search internetes gyűjtőbázis, ahol több milliárd feljegyzés található.

A családfában a felhasználók számára elérhetőek különböző megtekintési módok, idővonalak és térképek, feljegyzési ajánlások és kutatási segédletek. Január elején telefonon hívtam dr. Kulcsár Bálint levéltárost, hogy adjon további szakmai tanácsot. A Zala Megyei Levéltár ebben a témában többször tartott csoportos foglalkozást.

– A genealógia, azaz a nemzetségtan, a családtörténet kutatása egyre népszerűbb az amatőr érdeklődők körében – mondta dr. Kulcsár Bálint levéltáros. – Érdemes először a kéznél lévő dokumentumokat, fotókat összegyűjteni, a rokonokat megkérdezni, az idősebb családtagok emlékei nagyon fontosak. Rajzoljunk vázlatos családfát, így érdemes visszafelé haladni az időben minden nemzedék után. Az elsődleges források az anyakönyvek. Ha például találtunk egy személyt, akkor az ő szüleivel folytassuk, tudjunk meg minél többet a házasságkötésről, annak helyéről, idejéről. Ebben ugyanis több adat van, mint egy születési vagy keresztelési anyakönyvben. Meghatározó, hogy milyen településről származtak felmenőink, mennyire módszeresen vezették a hivatalos iratokat. Segít továbbá, ha van helyismeretünk, és nem utolsósorban jók vagyunk történelemből. Gondoljunk bele, hányszor csatoltak ide vagy oda országrészeket, településeket. Vannak, akik a régi sírokat keresik fel, ott találják meg a születési és halálozási adatokat. A magyar levéltárakban érdemes még kutatni, ugyanis az intézmények kapcsolatban állnak egymással. Már nem kell Nyíregyházára utazni, időpont-egyeztetés után megtekinthetjük a keresett anyakönyveket elektronikus formában.

Ha elfogynak a nyomok...

– Száz évet talán könnyen visszamegyünk az időben, aztán elfogynak a személyes emlékek, iratok. Itt válik izgalmassá a kutatás. Merre induljunk?

– Magyarországon 1895-ben kezdték a polgári anyakönyvezést. A Magyar Országos Levéltár Filmtára filmmásolatban őrzi a mai Magyarország területén található helységek 1895. október 1. előttről a történelmi egyházak és felekezetek anyakönyveit. Az egyházak természetesen tovább vezették az anyakönyveket, csak azoknak már nem volt olyan joghatása, mint régen. Nehézséget jelenthet, hogy nyelvezetében, küllemében különbözik például a református vagy katolikus irat. Előbbieknél inkább magyar neveket, a katolikusoknál latin neveket találunk, a zsidók németül írtak, de fellelhetünk nemzetiségi nyelvű bejegyzéseket is. Minél régebbi az anyakönyv, annál szegényesebb az adattartalom. Ilyenkor másodlagos levéltári iratok segíthetnek, birtokkönyvek, periratok, nemesi levelek. Nem mindig pontosak az életkori adatok sem. Ha megnézünk egy 18. századi halotti anyakönyvet, azt látjuk, hogy feltűnően sokan kerek életkorban haltak meg, tehát 65, 70, 80 évesen. A házasságoknál előfordult, hogy megsaccolták az életkort. A név­azonosságoknál tehát célszerű nagyobb intervallumot átnézni, mivel több Kovács János élhetett az adott településen. A történészek bánata, hogy nem ismerjük például az 1790-ben világra jött Csány László pontos születési dátumát, mivel megsemmisült a zalacsányi anyakönyv. Az egyházi anyakönyveket egyébként a tridenti zsinat rendelte el a 16. század közepén, Magyarországon a 18. századtól maradtak fenn.

Személyes kutatásunk örömét némileg elhomályosítja, hogy Erdélyből, Felvidékről szinte alig találunk adatot. Oda a FamilySearch csapata nem jutott el, a levéltárak pedig hazai iratokkal szolgálnak. Egyetlen fényképmásolatot őrzök anyai nagyszüleimről. Nagyapám Aradon született, nagyanyám és édesanyám Szatmárnémeti mellett, Józsefházán. Egy biztos, aki egyszer elkezdi feltérképezni nemzetségét, nehezen hagyja abba a kutatást. Időt és pénzt nem kímélve utazik az egykori helyszínekre, keresi a sírokat vagy még élő rokonait.