Őrségi hagyományok, egyedi megközelítéssel

Mindez abból adódik, hogy a karácsonnyal záruló adventi időszak után általában egy kis nyugalom köszönt be a fazekasok életébe, nincsenek rendezvények, amelyek miatt fel kell állni a korong mellől, amelyek kizökkentenék őket a munkából. A 2020-as év amúgy is rendkívüli volt, ám panaszra neki még sincs oka, de erről csak azt követően mesélt, hogy szemünk elé tárta legújabb munkáit.

A zalaegerszegi születésű Borsos Gyulát akkor mutattuk be először részletesebben lapunkban, amikor angliai fazekasműhelyekben szerzett gyakorlatát követően hazatért Magyarországra. Röviddel később már arra is lehetősége nyílt, hogy egyedüli zalaiként részt vehessen az amerikai egyesült államokbeli Santa Fe városában megrendezett XV. International Folk Art Marketen, azaz a világ egyik legnagyobb és legrangosabb vásárán, erről szintén írtunk lapunkban. Ezúttal annak apropóján kerestük fel, hogy most kifejezetten az őrségi népi fazekasság hagyományaira alapozva jelentkezett új termékpalettával.

– Az Őrség számomra mindig is fontos érdeklődési pont volt – szögezte le rögtön a beszélgetésünk elején. – Már akkor is nagyon sokat foglalkoztam vele, amikor Sopronban, az erdőmérnöki karon természetvédelmi mérnökként végeztem, kis híján a szakdolgozatomat is egy őrségi patakról írtam. Ezt a vonalat csak erősítette, hogy a mesterem, akitől Gébárton a fazekasságot tanultam, Csuti Tibor ugyancsak sokat foglalkozott az őrségi hagyományokkal, és ezt a vonzódást bennem is elültette. Amióta újra itthon működöm, azaz immár öt éve, egyre fontosabb szerepet tölt be munkáimban az őrségi népi fazekasság, ám annak, hogy most tejesfazekakkal, valamint totyafazekakkal és -lábasokkal kezdtem el foglalkozni, egészen egyszerű oka volt, ilyen munkára kaptam felkérést. Azt gondoltam, ha már el kell készítenem egy tejesfazekat, akkor miért ne csinálnék ötvenet, talán mások is kedvet kapnak hozzá.

Borsos Gyula hozzátette: az őrségi edényeknek olyan sajátos korongozási technikája van, amit mindig lenyűgözőnek tartott, bár a saját munkáinál nem követi azt teljes mértékben, hiszen nem azt tanulta. Nála az őrségi hagyományok sokkal inkább az edények forma- vagy motívumvilágban köszönnek vissza, bár a technikának is vannak bizonyos elemei, amiket alkalmaz. Amikor a konkrétumokra kérdezünk rá, rögtön magyarázza is az őrségi gelencsérek sajátosságait. Mint mondja: ezen a vidéken a balos korong volt a jellemző, azaz a fazekas a korongtól jobbra helyezkedett el. Ennek az volt az előnye, hogy munka közben, a formázott edény szemrevételezésekor a mesternek nem kellett olyan mélyre lehajolnia. A balos korong Dél-Európa, a Balkán vidékének sajátossága, elterjedési területének éppen az Őrség az észak-északnyugati határa. Egy másik őrségi sajátosság, hogy az itteni fazekasok bőrrel korongoztak, azaz egy kezükben tartott bőrdarab segítségével formázták az agyagot, ez szintén felgyorsította, megkönnyítette a munkát. Ezzel szemben másutt többnyire csak a kezüket használták a mesterek. Ebből ő annyit vett át, hogy az edényei szájának legömbölyítésénél, kerekítésénél használ bőrt.

– Az Őrség mind földrajzi értelemben, mind néprajzilag teljesen elszigetelt, zárt tájegység volt, ez meglátszik az edényein is – sorolja tovább. – Az egyik legjobb példa erre a tejesfazék, amivel valóban sokat foglalkozom mostanában. A tej tárolására használatos edényt mindenütt tejesköcsögnek hívták a Kárpát-medencében, hiszen a formája is egyetlen kerek ívet követett. Egyedül csak az Őrségre volt jellemző az a tejesfazék, aminek van egy törésvonala. Ez is egy kerekded formából indul ki, majd egy teljesen egyenes vonalú nyakban folytatódik. A kétszájú bugyigát, ami egy teljesen zárt vizeskorsó, ugyancsak az Őrségben találjuk meg egyedül. Spanyolországra volt még jellemző, valahogyan eljutott ide, s ezen a vidéken is meghonosodott. Az említett okok mellett talán azért is lehettek az Őrségnek sajátos edényformái, mert az itteni agyagot az összetétele miatt nagyon finoman, nagyon vékonyan lehet megmunkálni.

Borsos Gyula más jellegzetességeit is bemutatja a tájegységnek. Az edények formavilága mellett a díszítésük motívumai is sajátosak az Őrségben. Itt terjedt el a kiforgatás, a búgatás, amivel nagyon finom, párhuzamos barázdáltságot alakítottak ki az elkészült edény felületén, de festésük is sajátos. Míg másutt jellemzőek voltak a virágmotívumok, addig az Őrségben hosszú időn keresztül jobbára csak egyszerű hullámvonalas díszítést alkalmaztak. A többek közt az alföldi tányérokra jellemző virágmotívumok csupán a XX. század harmincas éveiben terjedtek el az Őrségben.

A fiatal fazekas a tejesedényei mellett a totyafazekait és lábasait is megmutatja. Utóbbiak szintén a XX. század elején kezdtek elterjedni, amikor a nyílt tűzön vagy kemencében történő főzést felváltotta a sparhelt. Miután ezáltal gyakorlatilag egy vaslapon főztek, a hőátadás miatt a korábbinál szélesebb szájú edényekre volt szükség. Ezek lettek a totyafazekak és lábasok, melyeket a párolgás csökkentése miatt szűkebb szájjal láttak el. A totyafazekak és -lábasok kialakításánál a mesterek azokat a fémedényeket vették alapul, amelyek akkoriban még jóval kevésbé voltak elterjedtek, s a fazekastermékekhez képest igencsak drágának számítottak, ezért kevesen engedhették meg maguknak. A fazekasságra azonban komoly hatással volt a formaviláguk.

– Bár a mai fazekasok munkája a tradíciókon, a hagyományokon nyugszik, ám mindegyikünk termékei egyediek – tette hozzá Borsos Gyula. – Nincs két egyforma kéz, s nincs két egyforma fej sem, ez látható az edényeinken. Egy edény rengeteg apró díszítési lehetőséget kínál, például a fülezésnél, azaz a fül hozzáillesztésénél, vagy a fedő elkészítésénél. Én ez utóbbit szeretem jobban, szerintem a fedő az edény megkoronázása, ezért aránytalanul sok időt szentelek neki. Ha van egy 45 centiméter magas főzőedényem, s ahhoz készül egy tányérnyi vastagságú fedő, akkor ez utóbbival legalább annyi időt elpepecselek, mint amennyit az edényforma korongozására fordítok. S bár az edényeimben főzni is lehet, vagyis ezek használati tárgyak, mégis előfordul, hogy valaki azért vásárol belőlük, hogy a lakásának a díszei legyenek. A magyarszombatfai fazekasnapok alatt vittek el tőlem egy hatalmas őrségi főzőedényt azért, mert elmondásuk szerint a lépcsőfordulóban szeretnék elhelyezni.

Borsos Gyula egy másik lehetőséget is említ. Mint mondja, a mázazás ugyancsak kínál lehetőségeket az egyediség megjelenítésére. Ugyan az Őrség tradicionális színe a zöld, ám annak számos árnyalata létezik, s maga az égetés technikája is különböző lehet. Eddig főleg elektromos kemencében égette ki az edényeit, de szívesen nyitna a fa- és gáztüzelésű kemencék felé is. Ennek lehetőségét pedig azzal tudja megteremteni, hogy második gyermekének születése miatt a közelmúltban családjával a szűkös zalaegerszegi, pontosabban jánkahegyi otthonukból a Vas megyei Egyházashollósra költözött. Zalával azonban nem szakadt meg a kapcsolata, feleségével együtt tagjai a Zala Megyei Népművészeti Egyesületnek, ha felkérést kapnak, ugyanúgy visszajárnak zalai rendezvényekre, vásárokra, s családtagjaik, szüleik, barátaik is Zalaegerszeghez kötik őket. Ahogy Gyula fogalmaz: teljes szívük nyitott Zalaegerszeg irányába, ám Egyházashollós új lehetőségeket kínál. A falu egykori református iskoláját vásárolták meg, amely az otthonuk lett, s a fiatal fazekas a műhelyét is itt rendezte be, az épülethez tartozó hatalmas udvar pedig távlati tervei megvalósítására is lehetőséget kínál.

– A feleségemmel együtt mindketten elvégeztünk egy népi játszóházi tanfolyamot, mert az is tervünk, hogy kézműves-foglalkozásokat szervezzünk és vezessünk gyermekek számára – mutatott rá. – Az a meglátásunk, hogy ma már a falusi gyerekek is teljesen elszakadtak attól a természetes életmódtól, amely az állattartáshoz, az önellátáshoz, a népi kismesterségekhez kötődött. Nekünk viszont eltökélt szándékunk egy kicsit visszahozni számukra ezt a világot, amibe a kézműves foglalkozások is beleférnek. Egy kis nemezelés, egy kis gyöngyfűzés, s természetesen a fazekasság is. Az említett gáz- és fatüzelésű kemencéknek ugyancsak lenne itt hely. Ezekkel nemcsak magasabb hőmérséklet, akár 1260 fok érhető el, de itt visszamaradnak olyan égéstermékek, amelyek lefojtásával maga az égetés is egészen más eredménnyel jár. Amikor Angliában jártam, sokszor megtapasztalhattam ezt, s szívesen foglalkoznék is vele.

A fiatal fazekast az elmúlt év tanulságairól, tapasztalatairól is kérdeztük. Ahogy korábban is mondta: ő már 2019 novemberétől készült a szokásos periódusra, azaz rengeteg olyan terméket állított elő, amivel az éves rendezvényeken, vásárokon kívánt megjelenni. Ehhez képest a márciustól júniusig tartó időszak – az ismert okok miatt – teljes zárást hozott.

– Az a három hónap nagyon kemény volt, hiszen még az őrségi termelői piacot is bezárták, ami az utolsó mentsvárunknak tűnt – idézte vissza. – Ott állt halomban az a rengeteg kerámia, amit nem volt hol értékesíteni. Aztán jött a nyár, ami az Őrségben elindított egy minden korábbinál erősebb idegenforgalmat, s érdekes módon bennünket is megtaláltak a turisták. Egyházashollóson sokkal többen nyitották ránk az ajtót, mint Zalaegerszegen valaha is. Ennek is köszönhetően novemberre elfogytak az edényeim, vagyis ami elment a réven, az visszajött a vámon. Most újra azon dolgozom, hogy legyen mihez nyúlni, ha végre visszatér az élet.