Útmutató kamaszokhoz – Gaál Boglárka családterapeuta javaslatai a nehéz korszak kezelésére

Gaál Boglárka családterapeutaként sok élethelyzetet látott már eddigi praxisában. A szakember is szülő, van tehát saját tapasztalata. Január, február izgalmas időszak, túl vagyunk a középiskolai központi felvételiken, a felsőfokú tanulmányokra és az érettségire jelentkezés határideje lassan lejár. A családokban ilyenkor kicsit talán feszültebb a hangulat, szeretne mindenki a legjobb tudása szerint segíteni. De hogyan tegyük ezt okosan és kíméletesen?

– A kamaszlét köztes állapot a gyerek- és a felnőttkor között, persze, hogy bizonytalanabb ilyenkor mindenki – ad magyarázatot a szakember. – Konfliktusba kerülhetnek szülőkkel, tanárokkal, keresik, hogy hova tartoznak, mi a feladatuk, küldetésük. Ez a lázadás időszaka, gyakran ellenséget látnak a világban, a felnőttekben, de ez a kamaszkor természetes velejárója. Jellemző, hogy a lányok előbb serdülnek, gyakran csábítóan viselkednek. Ezzel nőiségüket szeretnék erősíteni, gyenge önbizalmukat kompenzálni. A fiúk ezzel ellentétben később komolyodnak. Mindkettő nemre igaz, hogy a testi érés nincs összhangban a lelki éréssel. A világra jellemző, hogy egyre fiatalabb korban kezdődik a kamaszkor. A szülőknek meg kell érteni, hogy ez a leválás, az eltávolodás időszaka, ami sem a fiatalnak, sem a szülőnek nem egyszerű feladat. A felnőttek is tele lehetnek bizonytalansággal, főleg az első gyereknél. Azt vallom, ha érzelmileg megfelelő muníciót kaptak kisgyermekkorban, akkor a pubertáskorban olyan nagy baj nem lehet. A kisiklások például abból is fakadhatnak, ha a tekintélyelvű szülő erősködik, akaratát ráerőlteti a gyerekre. A fiatalt abban kell támogatni, ami az erőssége, és el kell tudni fogadni, ha nem olyan pályára vágyik, amit a szülők elképzeltek neki. Látni kell, hogy óhatatlanul hozzuk magunkkal a családi mintát, és azt adjuk tovább. Azon fáradozzunk, hogy erősítsük gyerekeink önbizalmát. Egyengessük az útjukat, de ne hatalmaskodjunk felettük.

– Kikben bíznak a kamaszok?

– A szülőktől kicsit eltávolodhatnak, ám sok esetben választanak maguknak példaképet, aki lehet pedagógus, idősebb barát vagy családtag. Vízválasztó, amikor középiskolában, egyetemen kollégiumba kerülnek, megtanulnak önállósodni. Ilyenkor is szükség van a támogató közegre, de már távolabbról. Pályaválasztásnál vegyük tudomásul, hogy ha utódunk nem a mi megvalósulatlan álmainkat váltja valóra. Fontos azt erősíteni a gyermekben, hogy nem a tanulmányi eredmény az egyetlen érték, ne csak annak alapján ítélje meg a szülő a gyermeket.

– Fontos a kamaszok számára a kortársak véleménye, barátsága?

– Sokan aggódnak, a gyerek nehogy rossz társaságba keveredjen, ez természetes. Ha a szülőnek nem tetsző társaságot választ a gyermek, az gyakran a lázadás jele. Erős hatással vannak egymásra, ez tény, de ne zárjuk el őket a külvilágtól, mert ebben az életkorban nagyon fontosak a kortárskapcsolatok. Legyenek határok, a gyerek nem barátunk, hanem olyan valaki, akiért felelősséggel tartozunk. Fontos a következetesség és a szülői szerep megőrzése. A fiataloknak azt javaslom, hogy írjanak naplót, adják ki magukból a feszültségeiket, írják le, ami a szívüket nyomja, mondják ki nemtetszésüket, bizonytalanságukat, haragjukat, érzéseiket. Nagyon fontos, hogy a szülők tartsák tiszteletben az intim szférájukat, ne kutassanak a levelezések után.

– Mikor kezdjünk komolyabban aggódni?

– A kamaszkor változással jár, ám vannak figyelmeztető jelek, amikor tényleg szakemberhez kell fordulni. Ha például tartósan és jelentősen romlik sok tantárgyból a tanulmányi eredménye, ha az addig nyitott gyerek bezárkózik vagy hirtelen fogyásnak indul, gyakori, szélsőséges hangulati ingadozásai, indulatkitörései vannak. Azért, hogy megelőzzék a pubertáskori gondokat, a felnőttek is sokat tehetnek. A gyereknek éreznie kell, hogy a szülő bízik benne és őszinte vele. Fontos a kommunikáció, meséljék el a teljes családtörténetet, ne titkolózzanak, és nyugodtan vállalják fel gyermekeik előtt a saját kamaszkori útkeresésüket. Éljék meg az érzéseiket, az akár gyász, veszteség vagy öröm. Ne idealizáljunk senkit, nem vagyunk tökéletesek, így vagyunk egészek a tökéletlenségeinkkel, a hibáinkkal együtt. Legyünk jelen az életükben, érezzék, hogy mindig számíthatnak ránk, talán ez a legfontosabb.