Online biztonság: „Ismerd fel, oldd meg, kérj segítséget”

Gyermekkorunkban harcművészeti edzésre írattak be szüleink, hogy később meg tudjuk védeni magunkat a támadók ellen. Az internet világában már nem csak attól kell tartanunk, hogy az utcán valaki belénk köt vagy megtámad. A legnagyobb veszélyt a közösségi felületek adják. Valójában nem az a kérdés, mit tehetünk gyermekünk biztonságáért, hanem az, hogy gyermekünk hogyan tudja megvédeni magát a digitális térben a támadásoktól. Pöltl Ákos digitális biztonsági szakértő, önvédelmi instruktor mind a két oldalt ismeri, hiszen közelharcot oktat és legújabb projektjében már digitális önvédelmet is.

– A gyerekekre sok veszély leselkedik a különböző internetes felületeken. A probléma gyökere alapvetően a generációk közti különbségben van. Nem minden szülő van tisztában a közösségi médiával, nem is tudják, milyen veszélyhelyzeteket generálhatnak ezek az oldalak. A folyamatot felgyorsította a vírushelyzet és az online oktatásra történő átállás. Ebben az időszakban megnőtt a gyerekek képernyőideje, ami azt jelenti, egy nap mennyit nézik és nyomkodják a gépüket, telefonjukat. Jelenleg 8 órát töltenek a monitor előtt, ami az eddigieknél legalább három órával több. Tehát gyakorlatilag már az is fent van a neten, aki nem akar. A több internethasználattal pedig megszaporodtak az online veszélyhelyzetek is.

Pöltl Ákos arra is rávilágított, hogy a gyerekeknél nem igazán működnek a szűrőszoftveres megoldások vagy a weboldalakra kirakott információk, hogy mit csináljon, kihez forduljon veszélyhelyzetben. Egy tinédzser minden ilyet papolásnak vesz. Ilyenkor jól jön egy bizalmi ember, akire felnéz, mondjuk a közösségimédia-használat terén és elfogadja a véleményét.

– Meggyőződésünk, hogy a felnőttek védőhálója helyett a gyerekek digitális önvédelmi képességekkel történő felruházása a megoldás kulcsa, amit két lépcsőben kell véghez vinni. Az első, hogy nem megmondjuk nekik, mit csináljanak, hanem elkezdjük a tudásukat szélesíteni. Mi öt különböző tematikával felépített, 45 perces óra keretében adjuk le az osztályoknak a zoomos prezentációnkat. Ki van vetítve az okostáblájukra, meg is tudom állítani a folyamatot, így előadás közben tudunk beszélgetni. Kicsit kibontjuk nekik, mi az, hogy online zaklatás, online megfélemlítés. Legyenek tisztában a fogalommal, és adott esetben tudják felismerni, ha ebbe a helyzetbe kerülnek. Beszélünk az influenszerekről is, akik próbálják formálni a gyerekek véleményét, s bizonyos dolgokra rávenni őket. A gyerekek okosak, egy 14-15 évesnek már arról kell beszélnünk, hogy mennyi pénzt kap egy influenszer egy termék reklámjáért, tehát felnyitjuk a szemüket e téren. Beszélünk a jelszóbiztonságról, a tartalommegosztásról és a hamis hírek felismeréséről is. A cél, hogy a beszélgetések végén oda jussanak a gyerekek, hogy az mondják: ezt nem is tudtam róla, nem gondoltam erre. Ezen a tréningen olyan gyakorlati megoldásokat kínálunk, amelyek révén a fiatalok felismerik, mit kell tenniük stressz­helyzetben és hogyan tudják megvédeni magukat. Ezt hívjuk digitális önvédelemnek.

Ákos szerint a 12–16 éves korosztály a legveszélyeztetettebb. Tapasztalatai szerint a gyerekek egyre fiatalabb korban regisztrálnak a közösségimédia-felületekre, ami azt mutatja: a szülők nincsenek tisztában ezekkel a dolgokkal, ezért nem is kontrollálják a gyereket.

A statisztikák szerint gyakori probléma az online zaklatás, megfélemlítés, azaz amikor a gyerekek gúnynevekkel illetik társaikat és ezzel visszaélve viccet űznek belőlük a közösségi platformokon, és a különböző posztok alatt kommentekkel bántják egymást. Emellett sokszor visszaélnek egymás képei­vel, tartalmaival. A közösségi platformok erre tökéletes lehetőséget nyújtanak. Főleg úgy, hogy az iskolákban mindenhol osztálycsoportok vannak, így pillanatok alatt végig tud menni egy közösségben a negatív tartalom.

– A gyerekeket nem arra akarjuk megtanítani, hogyan használják az Instagramot vagy a Messengert. Arra világítunk rá például, hogy a profitot hajszoló high tech cégek milyen technikákkal váltják a gyermek figyelmét dollármilliókra. Vagy amikor támadás éri őket, akkor amögött rossz szándékkal közelítő felnőtt van, aki különböző pszichés zsarolással, megfélemlítéssel, nyomásgyakorlással kényszeríti rá, hajszolja bele a tapasztalatlan gyermeket a dolgokba, amikből aztán nem tud kijönni, és ami akár tragédiához is vezethet. A gyermek kedvetlen lesz, elzárkózik a többiektől, és ez poszttraumás stresszhez vezethet. Ezért fontos, hogy a gyerekek megértsék, a felnőtteknek ebben sokkal nagyobb tapasztalatuk van, de ezt csak aktív bizalmi közegben, képzésekkel lehet megtenni.

Pöltl Ákos elmondta: Zalaegerszeg városa pozitív és támogató ebben a programban, sok segítséget kapnak tőlük. Reményeik szerint hamarosan az általános és középiskolákban, valamint a főiskolai és egyetemi csoportokban is bemutathatják digitális önvédelmi projektjüket.

Zárásként Ákos három kulcsszóval összegezte beszélgetésünk témáját:

– Ismerd fel, oldd meg, kérj segítséget! Nem állhatunk 24 órában gyermekeink mellett, képezzük, tanítsuk őket a hatékony digitális önvédelemre. Ha igazán törődünk gyermekünkkel, ne kontrollálni és irányítani akarjuk az online közegben, inkább ruházzuk fel hatékony veszélyfelismerési és működő önvédelmi képességgel. És akkor mi is nyugodtabban alhatunk.