A dió kártevője, a fúrólégy

Eddig a legnagyobb ellenségnek a tavaszi fagy bizonyult, tavaly például szinte 100 százalékos volt a kár, magyarán egyetlen szem diónk sem termett. Azt hittem, az idén dettó úgy jártunk, így nagy volt a meglepetés, amikor felfedeztem a levelek között pár rejtőzködő zöld golyócskát. Azóta nyugtalanul alszom: álmomban is azon töprengek, hogyan védelmezzem meg őket.

A most aktuális fenevad a dióburoklény, precízebben fogalmazva: a nyugati dióburok-fúrólégy, hivatalosan: a Rhagoletis completa. Könnyen megkülönböztethető a többi légytől, szárnyfesztávolsága 8-10 milliméter, alapszíne barna, a feje sárga, átlátszó szárnyán tigriscsíkos mintát hord. Tora sötét, egy sárga félkör alakú jellel a pajzson. A lárvák piszkosfehér színűek és kifejletten 6 milliméter hosszúságúak. A fúrólégy bábállapotban telel át a talaj felső rétegiben, a védekezésben most lenne aktuális valamiféleképpen megakadályozni a kifejlett imágók felszínre kerülését.

Sokat segít, ha a fertőzött fa alól rendszeresen, akár naponta összeszedjük a leveleket és a lehullott termést, majd következetesen elégetjük – nem komposztáljuk, de nem dobjuk a szemétbe sem, hiszen ott is kifejlődik a légy, és megtalálja a diófáját. A repülő rovarok számára a telekhatár nem jelent semmit, a szomszédok csak egymással összefogva tudnak hatékonyan védekezni.

A kifejlett imágó, vagyis a légy július derekán kezdi meg egészen szeptember közepéig (mások szerint július elejétől októberig) tartó rajzását, amely időszak alatt folyamatos a petézése – a nőstények a megtermékenyítés után tojásaikat a dió termésének zöld burkába rakják. A termés felületén kezdetben csak apró, a tojásrakáshoz készített szúrásnyomok észlelhetők. Augusztus elején már megjelennek az első stádiumú lárvák, s elkezdik rágni a burkot, aminek következtében az egész felületre kiterjedő, besüppedő puha foltok jelennek meg, melyek rövid idő alatt rothadásnak indulnak, ami a dió csonthéjának elszíneződéséhez vezet. A felszíni károsodás a dióbélre is kihat – a dióbél sötétebb árnyalatú, formátlanabb, kisebb, csököttebb lehet. A kártétel összetéveszthető a dió baktériumos betegségével – ez a levélen, hajtáson, vesszőn, virágbarkán, valamint a termés héjrészén egyaránt megtalálható szabálytalan, vizenyős, elfeketedő foltokat okoz.

Vajon van remény a biovédekezésre? A dióburok-fúrólégynek, akárcsak más Amerikából behurcolt kártevőnek, nem ismertek a természetes ellenségei. Annyit tehetünk, hogy megpróbáljuk gyéríteni a petéző kártevők számát.

A hatóság szükséghelyzeti engedélye lehetővé teszi a keményebb kémiai védekezést – bár ezt a módszert biokertekben nem használjuk, mégis érezhetjük a pozitív hatását, hiszen kevesebb buroklégy repül át a környező fákról. Azért ne nézzük tétlenül mi magunk se a fúrólegyek nászát! Bár teljesen nem tudjuk megakadályozni a kártételt, de mérsékelhetjük a cseresznyelégy ellen már jól bevált ragacsos sárga lappal. A sárga szín jobban csalogatja őket, amit a mellékelt illatcsalétek is felerősít. A módszert kipróbáló gazdák általában elégedettek az eredménnyel, azt javasolják, a ragasztós lapot a termések magasságában kell elhelyezni, s lehetőleg úgy, hogy érje a napsütés.