Vöröshagymaszüret nagyon jól időzítve

Nyugtalanít például, ha ilyenkor még zöldell a szára – elrohad, mire beérne, gondolom. Ha viszont elszáradt és eldőlt, attól tartok, hogy túl korán tette, még fejlődnie kéne.

Az éréshez meleg, napos nyár az ideális, a csapadékos idő hátráltatja az eszményi finálét. Kedvezőtlen a hosszan tartó szárazság, nem jó a sok csapadék – szerintem az utóbbi a rosszabb, mert az eső ellen nem tudunk védekezni. Igaz, érési szakban a hagyma öntözése sem egyszerű dolog, hiszen a gömbölyű gumó legalján csokorban nő a gyökérzet, tehát a nedvességnek el kell jutnia a gyökérzónáig, az állandóan nedves talaj viszont árthat a gumónak, ha nem is rohad el, rontja az ízét, a tárolhatóságát. Nálunk a kánikulában is csak a vele egy ágyásban növekvő sárgarépa locsolóvízéből szivárog át egy kevés a gyökeréhez.

Egyébként segíteni és lassítani is lehet a hagyma visszahúzódását: a nitrogén fejtrágya, főleg, ha későn adagolják, és a sok öntözés zölden tartja a növényt, megnyújtja a tenyész­időt, lazítja a zöldség szöveteit, emiatt nagy lesz majd a betárolt hagyma apadási vesztesége, ráadásul könnyebben elbánnak vele a gombás betegségek – magyarul: gyorsan rohad. Sokan úgy tartják, sőt, még szakemberek közül is többen tanácsolják, hogy az érés gyorsításához meg kell taposni a hagyma szárát. Én ahhoz a népes táborhoz tartozom, akik szerint ez botorság, mert csak kényszerérésre késztetjük vele a zöldséget, ami így nem lesz tartós, s ráadásul a földben még fejlődő növény gyarapodását is visszavetjük.

Sokat ronthatunk a hagymák minőségén, ha túl korán, de legalább annyit, ha túl későn szedjük fel. A tapasztalatok szerint a dughagymáról termesztett vöröshagyma július végén, a magról vetett egy hónappal később takarítható be. Száraz időjárás esetén nem kell a felszedést elsietni, ugyanis csak a kellően beérett, szaknyelven, visszahúzódott hagymát lehet jól tárolni. Minél alacsonyabb a víz-, és minél magasabb a száraz­anyag-tartalma, annál jobban tárolható a magyaros étkek főzéséhez nélkülözhetetlen fűszerzöldség. A magról kelt hagymát akkor nyilváníthatjuk érettnek, ha legalább háromnegyed részében megdőlt a szára, a dughagymáról termesztetté pedig teljesen elszáradt. Egy másik vélemény szerint csak a leszáradt lombú, „zárt nyakú”, száraz buroklevelű hagymát szedjük ki a földből.

Az érésnek jól felismerhető jelei vannak, amelyek bekövetkeztét türelmesen meg kell várni. A legfontosabb, hogy a hagyma elérte a fajtára jellemző nagyságot, alakot és színezetet, kialakultak a burok-, azaz a páncéllevelek, a gyökérzet víz-, és tápanyagfelvétele megszűnt, ezért a levelek elszáradtak, a nyakrész elvékonyodott, a szár 70–80 százalékban megdőlt. A felszedést követően ne kapkodjuk el a betárolást, hagyjuk zöldségünket a napon száradni. Ezzel elősegítjük a buroklevelek megvastagodását, megkönnyítjük a földtől való megtisztítását – arra persze ügyeljünk, hogy a termés ne ázzon meg, mert akkor újragyökeresedik, és kihajt. Gondosan válogassuk át, és kizárólag az ép és egészséges hagymát tároljuk – erre alkalmatlanok a sérült, beteg zöldségek, akárcsak a „kopasz” hagymák, amelyeken hiányos a buroklevélzet – ezeket rövid időn belül használjuk fel.

Persze csak az elmélet egyszerű, a gyakorlat bonyolult, hiszen a tavasszal egyazon órában ültetett hagymák zöme megfelelt az érettségi vizsgán, míg a pár centivel mellettük zöld szárral hivalkodó társaik még időt kérnek. Annyi baj legyen! A kiskertekben nem muszáj nagyüzemi módra végezni a szürettel, amelyik zöldség megérett, szedjük ki, amelyik nem, hagyjuk a földben, és bízzunk a napsütésben.

Az egészséges, jól tárolt hagyma egészen tavaszig eltartható, főleg, ha hideg (3–5 Celsius-fokos), zárt, ám jól szellőző szállást tudunk biztosítani számára. A legtöbb vöröshagymafajta nem érzékeny a mínuszokra, ám fagyottan nem szabad bolygatni őket, mert ha megmozgattuk, gyorsan romlik. Ha szüret után túl sok rothadásnak indult hagymát találunk, ne lógassuk az orrunkat, mentsük, ami menthető! A zöldség ép részét szeleteljük konyhakészre, s tripla zacskóba téve fagyasszuk le.

Augusztusban nemcsak betakarítjuk, hanem vetjük is a hagymát. Az úgynevezett áttelelő hagyma március közepén zöldhagymaként, április végétől pedig főzőhagymaként kerülhet a konyhára. Feltéve, ha elég ügyesek vagyunk. Ha korai a vetés, esetleg túlfejlődik a hagyma, és tavasszal termésképzés nélkül magszárat növeszt, ha túl későn vetünk, nem fejlődik ki eléggé, és a gyenge növény télen elfagy.