Kakukkfüvet télen is téphetünk a kertből

A „leghűségesebb fűszernövény” címet nálunk tavaly is a Thymus vulgaris, a kerti kakukkfű érdemelte ki, lévén hogy az évnek mind a 365 napján odaadóan szolgálta a családot. S hogy még a kertig se kelljen elfáradnom, a teraszlépcsőnél, egy jókora dé­zsában is egész bokorral várja, hogy főzés közben, csak úgy papucsban, kilépjek érte. 

 A vadkakukkfű (Thymus serpyllum) hazánkban is gyakori mezei talajtakaró. Illata, aromája, illóolaja gyengébb, mint a kerti kakukkfűé, amely eredendően maga is vadóc, hiszen a Földközi-tenger parkvidékén szabadon tenyészik. Erős, intenzíven fűszeres illatú, akkor virágzik, amikor májusban megszólal a kakukkmadár (innét a magyar neve). A friss növény 0,2-0,3 százaléknyi illóolajat is tartalmaz, jellegzetes szagát a thymol adja. A citromillatú kakukkfű (Thymus citriodorus) mindehhez erős és kellemes citromillatot társít. 

A kerti kakukkfű jellegzetes ízének köszönhetően a mai napig a kulináris alapanyagok közé tartozik. Az erősen aromás levelek közvetlenül a növény virágzása előtt érik el a csúcspontjukat, ezért fűszerként szárítani késő tavasztól kora nyárig érdemes – ám ez személyemet egy fikarcnyit sem befolyásolja abban, hogy egész évben frissen tépve használjam, legfeljebb télen nem egy, hanem két ágacskát teszek a pörköltbe. Bátran keverhető más fűszernövényekkel, oregánóval, rozmaringgal, majoránnával, babérlevéllel, szerecsendióval. A nehezen emészthető étkekből sose hagyjuk ki, hiszen étvágyjavító, segíti az emésztést, megszünteti a puffadást. Illik a paradicsomos ételekhez, feldobja az egyszerű krumplifőzeléket, a húsok közül a marhához és a vadakhoz passzol a legjobban, de nem rontja el a sertéssülteket sem, sőt, sütés előtt a grillcsirkék, -kacsák hasüregébe is dughatunk egy-két szál kakukkfüvet. Citrommal kellemesen ízesíti a lazacot, a különböző tengeri halakat, illik a gombákhoz, karaktert ad a semleges ízű zöldségeknek: a cukkininek, a krumplinak. A zöldségköretekhez, gyümölcssalátákhoz, desszertekhez a citromillatú a megfelelő választás. 

Antiszeptikus hatásának köszönhetően a kakukkfűkivonat segíti az étolajak minőségének megőrzését, meghosszabbítja az eltarthatósági idejüket. Egyszerű recept alapján készíthetünk akár fűszeres olajat is: öblítsük le a kakukk­fűgallyakat, terítsük ki egy papírtörlővel bélelt tányérra, és pár órán át hagyjuk száradni. (Egy csésze olajhoz körülbelül 3/4 csésze kakukkfűágra van szükség.) Tegyük egy vastag aljú serpenyőbe az olajat és a már teljesen leszáradt kakukk­fűgallyakat, rakjuk a tűzhelyre, állítsuk a hőt közepes-alacsony fokozatra, és melegítsük körülbelül 82 Celsius (180 Fah­reinheit)-fokra, majd vegyük le a tűzről. Hagyjuk lehűlni szobahőmérsékletre, szűrjük át és öntsük üvegpalackba. A kakukkfűolajat hűtőszekrényben 1 hónapig tárolhatjuk. Bármilyen étolajat ízesíthetünk fűszernövényekkel, de a robusztus, aromás olajok, mint például az extra szűz olíva, felülmúlják a kakukkfű ízét és aromáját. A „semlegesek”, mint a napraforgó és a repce, viszont kiválóan ízesíthetők. 

A kakukkfű mint gyógynövény is jelentős. Erősíti az immunrendszert, hiszen tartalmaz A- és C-vitamint, rezet, vasat, mangánt, de igazi kincse mégis az illóolaj-tartalma. Antibakteriális hatását felhasználják a pattanásokat okozó baktériumok ellen. Segíti megelőzni az aknék megjelenését, használhatjuk gőzöléssel, keverhetjük arcpakolásba. A levelekből nyert kakukk­fűolajat köhögés ellen is használják.