A vörösboroknak kedveznek a Zalaegerszeget körülölelő dombok, illetve a talaj minősége

A Zalaegerszegi Hagyományápoló Kertbarát és Kulturális Egyesület tagsága méltán büszke rá, hogy 51 évvel ezelőtt közösségük az elsők között elevenítette fel a borbírálatok régi, szép hagyományát. A cél egyrészt, hogy az amatőr szőlészkedést is magas szinten mívelő kertbarátok szakértő véleményt kapjanak munkájuk eredményéről, másrészt, hogy ilyetén is gyarapítsák vincellértudományukat. A közelmúltban tartott rendezvényükhöz az idén is csatlakozott a Mezőgazdasági Nyugdíjasok Klubja. 

A terített asztal mellé ültetett érdeklődőket Mrakovics Miklósné, a kertbarátok elnöke és Gecse Péter, Zalaegerszeg alpolgármestere köszöntötte. A maturáló fehér- és vörösborokról Sabján Károly kertészmérnök, Erőss Antal agrármérnök, Pereszlai Zsolt szőlész-kertész üzemmérnök és Rába Szilárd borász állította ki a bizonyítványt. 

A múlt évben többféle nehézséggel, késlekedő kikelettel, szárazsággal, hektikus időjárással kellett megküzdeniük a gazdáknak, s bár a szőlők szüret idejére nagyjából „ledolgozták” a hátrányokat, és kiváló cukorfokot értek el, több helyen csorbát szenvedett a minőség, s a termés mennyisége is alulmúlta a várakozásokat. A bírálók elé tett minták tanúsága szerint a Zalaegerszeget ölelő dombvonulatok, a kertek különböző fekvése, a talaj minősége a vörösboroknak kedvez – köztük több aranyminősítésű nedű országos versenyen is megállta volna a helyét. Már az elsőként kóstolt Zweigelt is kiérdemelte a zsűri elismerését, nem úgy a második vegyes vörösbor, amelyben nem illettek egymáshoz a szőlők, melyeket ugyan egybeszüreteltek, préseltek és erjesztettek, mégsem alkottak harmonikus, egységes ízt. A legnagyobb hibája mégis, hogy hosszabb ideig tartózkodhatott olyan edényben – például műanyagban – amit, az üveggel ellentétben, nem lehet tökéletesen tisztára mosni. A bírálók elé tett másik, lényegesen jobb vegyes bornak viszont dohszagát és -ízét érezték, az Othello borról viszont „hozsannát” zengtek: kellően érett, kimondottan egészséges szőlőből készült, meglepően kellemes aromájú, parányi karamellízzel. Erőss Antal meg is jegyezte: ha választhatna, abból a borból kérne ebéd után egy pohárral, s kiderült, nem utasítanák vissza zsűritársai sem. Amúgy a Cabernet-Sauvignon-t sem, amely megérdemelte volna a „kertbarátok bora” címet is, benne a lehetőséggel, hogy még tökéletesebbé váljon – a vörösboroknak ugyanis ehhez egy évnél több kell. Aranyat kapott az egyik, újdonságnak számító Syrah vörösbor is – a ma divatos szőlőfajta a francia borvidék szülötte, pár év alatt meghódította a magyar borászokat. Az életerős és rezisztens növény a szokásosnál később virágzik, kevésbé érintik a tavaszi fagyok, mégis viszonylag korán érik, hála gazdag aromáinak, jó sav- és tanninszerkezetének jól érlelhető bort ad. Ez persze nem menti fel a borászt a gondos kezelés alól, valószínűleg ez okozta a másik Syrah nyűgeit. A cuvée-k is vegyesen szerepeltek, az egyik a hordóíz miatt kapott ezüstöt, a másiknál elhibázottnak találtatott a kész borok házasítása, ráadásul túltengett benne az ecetsav. 

Rába Szilárd anyai dédanyja nyomdokát követve Zalaszentgrót-Felsőaranyodon több mint 20 éve működő borászatában őstermelőként 2,5 hektáron gondozza a zömmel kiváló borokat adó királylánykából, olaszrizlingből, zöld velteliniből és Syrah-ból álló szőlőskertjét. Egyik kedvence a fűszeres zamatú Néró, az egyetlen csemegeszőlő, amelyből vörösbor is készíthető, s ami igazoltan gyógyhatással, gyulladáscsökkentő erővel bír.