„Vasárnapi boltzár” az 1850-es években

Ebben érvényben hagyta az 1824.évi helytartótanácsi rendeletben megállapított hivatalos katolikus ünnepeket, amelyek a következők voltak: minden vasárnap, húsvét és pünkösd első és második napja, karácsony, újesztendő, vízkereszt, áldozócsütörtök, úrnapja, Gyertyaszentelő Boldogasszony, Gyümölcsoltó Boldogasszony, Nagyboldogasszony, Kisasszonynapja, Szűz Mária szeplőtelen fogantatása, Szent Péter és Pál, Szent István vértanú és Szent István király, az ország védőszentjének ünnepe. A törvényalkotó, az 1850. június 29-én kibocsátott újabb dekrétumában azt is megfogalmazta, hogy azokban a községekben, ahol a katolikusok vannak többségben, tilos a más felekezetűeknek ezeket az ünnepeket zajos munkával vagy kereskedelmi tevékenységgel megzavarni.

Előzményként tudható, hogy a 19.század első felében a Habsburg-birodalomban egyre inkább a liberális politikai gondolatok nyertek teret. Az irányzat képviselői egyre hangosabban követelték az egyházi kiváltságok mielőbbi felszámolását és emellett folyamatosan támogatták a különböző felekezetek egyenjogúsítási törekvéseit is. Az 1848-as törvények nagyrészt teljesítették az elvárásaikat., de az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc leverése új helyzetet teremtett. Az újból berendezkedő abszolutista hatalom sok esetben a protestánsokat és a zsidókat a forradalom támogatóinak tekintette, ennek okán nem támogatta őket, ezzel szemben a katolikusoknak széleskörű kedvezményeket biztosított. A katolikus egyház pozíciójának erősítését, a hatalom országos és helyi képviselői különböző törvényekkel és rendeletekkel segítette. Ennek alapját a bevezetőben említett két intézkedés adta, amelyeknek alkalmazásáról Zala vármegyében több forrás is tudósít.

1850. áprilisában még az országos határozatok kihirdetése előtt, a nagykanizsai kereskedők egy folyamodvánnyal fordultak Bogyay Lajos megyefőnökhöz, amelyben a boltok vasárnapi nyitvatartásának engedélyezését kérték. A beadványukban több észrevételt is tettek, példának okáért szerintük Magyarországon több városban is nyitva lehetnek szentmise után az üzletek. „Az ünnep és vasárnapokban a piacon, és a boltokban lehető árulás iránt kiadni méltóztatott rendeletben az ünnep-és vasárnapokon a boltokban árulás betiltva lévén, minthogy a kereskedőségnek nagy része személyesen meggyőződött arról, hogy nemcsak magyar korona- ország több városaiban az isteni tisztelet bevégezte után egész délután a boltok nyitva[lehetnek] ,de különösen Bécs birodalmi városban a magas kormány székhelyén a legnagyobb ünnepek alkalmával a boltokban az árulás megengedtetik, meggyőződött továbbá a kereskedőség arról is, hogy a boltoknak, az ünnepnapok alkalmával bezárva tartása a vidéki lakosságra nézve, kik leginkább ily napokon jönnek a városokba vásárolni, valamint igen sok nehézséggel jár, úgy erkölcsi szempontból ezen rendeletnek számos rossz következtetései vannak, mert a sok kereskedő a végén, kik fiatalságuknál fogva, inkább mulatságra, mind foglalkozásukra hajlandók.” Bogyay válaszában kiemelte, hogy nem ő hozta ezt a rendeletet, hanem a felettese, a kerületi főispán rendelte el és a leiratában azt is kikötötte, hogy a határozatban megfogalmazott intézkedésektől eltérni nem lehet. Ebből a példából is látható, hogy már helyi szinten is szigorúbb szabályokat alkalmaztak, a hivatalos rendelkezés kihirdetése előtt.

1853-ban Steiner Jakab kapornaki dohányáru kereskedő ellen éltek panasszal. A vád szerint Steiner 1853. november 27-én a vasárnapi mise ideje alatt a boltját nyitva tartotta és címere is kifüggesztve volt. A kapornaki közigazgatási főbírói hivatalban hallgatták ki a kereskedőt és két tanúját. A vallomások egyformák voltak, a helyi szabályzat szerint a dohányáru kiskereskedést az első harangozáskor 9 órakor be kellett zárni. Az említett vasárnapon csak fél 10-kor harangoztak, mivel a toronyóra fél órás késéssel működött. Erről Steiner Jakabnak nem volt tudomása, de egy csendőr bement hozzá és figyelmeztette, hogy már 9 óra van. Ezután az az eladó azonnal becsukta a boltot és a címert is bevette. Az események alatt az üzletben tartózkodott Szarka Károly szabadságos katona is, aki bizonyítani tudta, hogy Steiner valóban azonnal lakatot tett a kereskedés ajtajára. Továbbá megjegyezte azt is, hogy ő is csak az udvaron keresztül tudott távozni az üzlethelyiségből. Tóth Antal takácslegény is megerősítette Steiner állításait, azzal a kiegészítéssel, hogy ő a harangozás után szintén az udvar felől ment be a boltba azzal a céllal, hogy gyufát vásároljon a templomi gyertyák meggyújtására. Az árus ekkor már nem szolgálta ki, mivel már elmúlt 9 óra. Az ügy tovább nem folytatódott, Steiner Jakabot a további vizsgálatok alól felmentették, valamint a vádlott ígéretet tett arra is, hogy a későbbiekben a hatályos jogszabályokra még jobban odafigyel.

Nem úszta meg a büntetést Veisz József szentlászlóegyházi mészáros, akit vasárnapi birkavágáson értek tetten, amit a kihallgatási jegyzőkönyvek egyszerűen csak a nép botrányára elkövetett cselekedetnek neveztek. Veisz egy vasárnapi hajnalon 1853-ban, 10 darab birkát készített elő lemetszésre, de ebből csak hetet sikerült időre befejezni. Három állat levágása a vasárnapi szertartások végére maradt. A mészáros a vallomásában azzal védekezett, hogy a húsfelügyelő korábban arról tájékoztatta, hogy a birkavágás mise után és előtt is megengedett. Végül Veisz József elismerte bűnösséget, a közigazgatási főbíró pedig 6 pengő forint megfizetésére kötelezte, amelynek teljesítésére 3 napot kapott. A húsárus összeget teljes mértékben a megadott határidőn belül kiegyenlítette.

Az előbb felsorolt példákon keresztül is látható, hogy a vasárnapi munka tilalmának betartása nagyrészt a zsidó népességre korlátozódott, amely nem csoda, hiszen az izraelita lakosságnak a pihenőnapja a szombat volt. Már a középkorban is több esetben megnehezítették a zsidók vasárnapi munkavégzését, pedig a vasárnap szavunk a vásár kifejezésből ered, ugyanis az ünnepi szentmisére összegyűlt embertömegnek, gyakran csak ekkor volt lehetősége termékeik eladására. A 19.században az izraelita lakosság tevékenyen részt vett az ország kereskedelmében, kiváltképp az agrárkereskedelem terén ért el sikereket. Zsidóemancipációs törekvésüket a forradalom megakasztotta, hasonlóan a többi felekezet tagjaihoz. Sőt 1855-ben a magyarországi császári királyi katonai és polgári kormány egy újabb rendeletben szabályozta a katolikus ünnepnapok zavartalan megünneplésének feltételeit. Csökkentette a kötelező katolikus jeles napok számát, tilos volt a vásár-és ünnepnapokon a mezei és ipari munka, illetve a kereskedelmi egységek nyitvatartását is szabályozta. Az alapélelmiszereket áruló boltok, a fodrászatok, a  borbélyok, továbbá a dohányárut értékesítő üzletek csak vasárnap reggel 9 óráig, valamint délután 4 órától fogadhattak vásárlókat. A vendéglátóhelyek nyitva lehettek, de a zenés mulatságokat csak 16 óra után engedték meg. Halaszthatatlan munkavégzésre csak a helyi politikai hatóság adhatott felmentést a vallásfelekezet egyetértésével. Az enyhülés az ország egyházpolitikájában a kiegyezés környékén indult meg, amikor ismét a liberális irányzatok nyertek teret.