Magas szakmai tudással és jó humorérzékkel - beszélgetés Dr. Pintér Ferenccel

Dr. Pintér Ferenc 1972-től nyugdíjazásáig matematikát tanított a nagykanizsai Batthyány-gimnáziumban, ahol kiemelt figyelemmel kísérte a tehetségek kibontakoztatását. Részben ezzel párhuzamosan, 19 éven át a Pannon Egyetem Műszaki és Informatikai Kar adjunktusaként analízist tanított a kanizsai kampuszon. A 30 éve alapított Matematikai Tehetségekért Alapítvány elnöke, és a Pannon Egyetem Műszaki és Informatikai Karral közösen életre hívott Erdős Pál országos matematikai tehetséggondozó program szakmai vezetője.

– Nem indult könnyen az életem, hiszen hatéves koromban a nagyapámtól elkaptam a tüdőbajt – mesélte. – Szerencsére nem okozott komoly problémát, de így is fél évet töltöttem Mosdóson, a tüdőszanatóriumban. Egy nálam jóval idősebb fiúval kerültem egy szobába, aki remekül sakkozott, és küldetésének érezte, hogy megtanítson a játékra és annak elméleti hátterére is. Csurgói gyerekként az iskolában verhetetlen voltam a királyi játékban, aztán 12 évesen új korszak kezdődött, amikor Nagykanizsára költözött a családunk. A Petőfi-iskolában folytattam a 7. osztályt, ahol Kaczeus Antal személyében olyan matematika- fizika-kémia tanárom lett, aki meghatározta későbbi pályaválasztásomat is.

Közben a sakkot sem hagyta abba, a kanizsai iskolák közötti csapatversenyben gyakran remekelt. Később a városi felnőtt egyéni csapatbajnokságban fiatalként harmadik lett. A játék szeretete lendítette előre, ám az egyik versenyen rajta kívülálló okok miatt nem ülhetett asztalhoz, amely akkora törést okozott számára, hogy egy időre mellőzte a sakkot. Helyette kipróbálta a kosárlabdázást, amelyben szintén megtalálta a szépséget.

Dr. Pintér Ferenc középiskolai éveiben a tehetséggondozás mai értelemben véve nem működött. A matematika szeretete és Szebenyi Mária fiatal pályakezdő matematikatanár lelkesedése, biztatása révén a tanári pálya mellett döntött: a szegedi József Attila Tudományegyetemen matematika- fizika szakos középiskolai tanári diplomát szerzett.

Ezt követően nevelőgimnáziumába került vissza matematika- fizika szakos tanárként. A matematika mellett a sakkal is törődött, közös csapatot szervezett diákokból és tanárokból, indultak a megyei felnőtt csapatbajnokságon. Sokakkal, így többek között a TUXERA- Aquaprofit Nagykanizsai Sakk Klub játékosaival, köztük a névadó szponzor vezetőjével, Szakacsits Szabolccsal is itt szerettette meg a sportágat.

Szerinte az, hogy Vajda István zalaegerszegi kollégájával meghonosíthatta a matematikai tehetséggondozást a megyében, a szerencsének köszönhető. Mint elmondta, 1972-ben diplomázott, a következő évben Debrecenben egy konferencián vett részt, amely a tehetséggondozást mutatta be. Ekkor eldöntötték, hogy megvalósítják, és Kóbor Vilmos szakfelügyelő kiváló szemléletének jóvoltából el is indulhattak ezen az úton. Havonta egy alkalommal a zalai diákok a legjobb tanároktól kapták a képzést, majd nyáron Balaton-parti táborral zárult a fejtágítás.

– Aztán 1993-ban elindult a Matematikai Tehetségekért Alapítvány, amelyet kibővítettünk lehetőségekkel – tette hozzá. – Közben aktív voltam, tájfutó csapatot szerveztem, ám a matematikadoktori cím megszerzése után a tanítás mellett tettem le a voksomat. A segítőimmel, a feleségemmel együtt tesszük a dolgunkat az alapítványunkon belül, de már gondolok a jövőre, szeretném megtalálni az utánpótlást, hogy fennmaradjon ez az országosan egyedülálló rendszer. Szeretném, ha minél több fiatal részesülhetne ennek pozitív hatásaiból.

Pályája során sok elismerést és kitüntetést kapott: Magyar Matematika Oktatásáért Graphisoft- díj, Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt, Tehetség Szolgálatáért Életműdíj, „Bonis Bona – A nemzet tehetségeiért” díj, és vidéki pedagógusként elsőként érdemelte ki a pedagógus példaképéről elnevezett Rátz Tanár Úr Életműdíjat. Mind közül a 2019-ben a volt diákjai által felterjesztett Mol Mester-M díjra a legbüszkébb. A 2007-ben alapított díj az egyik legrangosabb szakmai elismeréssé nőtte ki magát: a díjazottakat a tanítványaik jelölése alapján a Mol Alapítvány kuratóriuma választotta ki. A kollégák jó visszajelzései mellett pályája egyik csúcspontjának tekinti a diákok ajánlásán keresztül kapott elismerést.

– Szerencsém volt, mert egész életemben jó és még jobb tanítványaim voltak – folytatta. – A pedagógiai elvem az, hogy szeretni kell a gyermeket, és magas szakmai tudással és jó humorérzékkel kell rendelkezni. Mindig az a cél, hogy a fiatalok érezzék jól magukat az órán a közös munka során. A kiemelkedő tehetségek tanítása közben magam is sokat tanultam ezektől a diákoktól.

Tuxera-szponzorált tartalom