Megvalósítja a zalai meseországot Garamszegi Kristóf

– A nemesnépi Nobel’s Panzió és Étterem megnyitásával egy álmunk vált valóra – kezdi a beszélgetést Garamszegi Kristóf. – A modernséget ötvöztük a népi építészet hagyományaival. A további fejlesztéseinket is ennek a szellemében szeretnénk folytatni úgy, hogy ebbe bevonjuk a környék három települését is.

A település jellegzetessége, hogy a mai napig nagyon sok, szépen helyreállított kisnemesi lakóház és porta áll, a házakat alig veszik körül kerítések, és a szépen gondozott területeken kellemes sétákat lehet tenni. Közel van a szlovén határ is. Így a panzió tökéletes szálláshelye lehet a túráknak, akár a szomszédos ország, akár az Őrség felé indulunk.

– Nagy értéket képvisel ez a térség, a Zalai-dombság, a közeli Őrség tele van értékekkel, megmentésre váró építészeti örökségekkel – folytatja Garamszegi Kristóf. – Húsz évvel ezelőtt Szentgyörgyvölgyön kialakítottunk egy vendégházat. Mára már olyannyira kedvelt lett, hogy sokszor mi, tulajdonosok sem tudunk megszállni itt. Ilyenkor érezzük azt, érdemes befektetni a turizmusba. Az elmúlt években több parasztházat vásároltunk meg, és újítottunk fel teljesen. Fontosnak tartjuk a helyi értékek megmentését, ezért is keresünk még most is régi vályogházakat. Minden munkát saját magunk végzünk el. A befolyt nyereséget visszaforgatjuk, hiszen a plusz bevételből újabb régi házakat vásárolunk. Folyton erőd ad, amikor azt látjuk, hogy egy újabb régi vályogot sikerült újjávarázsolnunk. Így pedig az utókor is megtudhatja, miként is éltek itt az ősök.

– A vidéki, de különösen a zalai, vasi emberek életritmusa, gondolkodása áll hozzánk a legközelebb – jelenti ki Kristóf. – Nem is lehetett véletlen, hogy a párommal a közelben, Vasváron telepedjünk le.

Garamszegi Kristóf azt mondja, hogy tíz éve él ebben a térségben, tíz éve szerelmese ennek a vidéknek. – Mivel fiatalságom a fővárosban töltöttem, így nagyon is jól tudom, hogyan gondolkodik a budapesti ember – teszi hozzá. – Ismerem az igényeiket, tudom, mi mindent várnak el azért, hogy hajlandóak legyenek pénzt költeni. Ezen feltételeket szeretném megvalósítani Vas és Zala megye határában. Azt is vallom, most már a helyiek is megengedhetik maguknak, hogy elmenjenek étterembe és egy jót vacsorázzanak. Ha mindez kiegészül a fővárosi vendégekkel, akkor jövedelmező lehet üzemeltetni a vendégházakat, a panziót. A budapesti ember pihen a szép tájban, kiélvezi a csendet, a nyugalmat, miközben a megszokott életéről sem kell lemondania. Szeretnék hidat építeni a főváros és a vidék közé.

– Echte budapesti vagyok, a II. kerületben nőttem fel – teszi hozzá Garamszegi Kristóf. – A nyarakat azonban Pomázon, a nagyszüleimnél töltöttem. Innen a föld, a növények, az állatok szeretete. Már csak a sváb felmenők révén, mindig is érdekelt a mezőgazdaság. Nagybátyám Csehimindszenten üzemeltette a takarmánykeverő-üzemet, a cégbe idővel édesapám is betársult. Jómagam pedig az iskola, főiskola mellett sajátítottam el ennek a mesterségnek a csínját-bínját. A vállalkozásnak már én vagyok a vezetője, de mind a mai napig bármikor fordulhatok édesapámhoz jó tanácsért. A segítségét ugródeszkának használtam. Kis üzem a miénk, ezért arra törekedtem, és ezt láttam az szüleimtől is, hogy több lábon álljunk. Amit lehet, mi saját magunk végzünk el: legyen szó földművelésről, állattenyésztésről, vagy éppen az építőipari munkákról. A munkatársaink létszáma tizenöt. Sokkal nagyobbra nem is szeretnénk nőni, mert akkor már elvész a családias jelleg.

Az elmúlt években a takarmánykeverés mellett mintegy 50 hektáron gazdálkodnak is. A saját gabonából előállított eleséget 40 magyar tarka szarvasmarhával etetik meg. A húst pedig a saját panziójukban, éttermükben készítik el. A cél, hogy megvalósíthassák a farmtól az asztalig alapelvet. Ez lehet a fenntartható turizmus alapja.