„Vérszerződést” kötne a színházzal Lendvai Kristóf

Lendvai Kristóffal a kanizsai moziban találkoztunk, ahol egyetemi tanulmányai mellett néhány éve mozigépészként dolgozik, elmondása szerint azért, hogy keresetéből színházjegyeket vásárolhasson. Bár nyitott és barátkozó személyiség, mégis kicsit befelé él, erről a kettősségről is vallott beszélgetésünk során.

– Kisgyerekként sem nyíltam meg azonnal – mesélte. – Az életemben a változást két Péterfy-iskolás tanítónő hozta el, akik bábszínházba hívtak, a Kiskakas gyémánt félkrajcárja című mesében kaptam szerepet. Ennél is nagyobb áttörést jelentett az egykori Vabababa művészeti iskola, ahol Balogh József vezető irányításával képzőművészeti oktatásban részesültünk sokakkal együtt. Ugyanez színházi műhely is volt, ahol játszhattam különféle darabokban. Ezek a szerepek egyik pillanatról a másikra feloldottak, és ezt élveztem. Aztán a Batthyány-gimnáziumba kerültem. Mikor az erkölcstantanárom, Györek László értesült arról, hogy érdekel a színészet, azt javasolta, hogy az egyik házi feladatot, amit a többiek írásban, esszében fejtenek ki, én inkább filmben készítsem el. Így is lett, western készült a kertben az egyik osztálytársammal. A sikerélmény „átkattintott” valamit a fejemben és tódultak az ötletek. A családom, édesapám, Lendvai Béla támogatásával sok érdekes kisfilmet készítettünk. Jólesett, hogy komolyan vettek, bíztak az elképzeléseimben. Ebbe a világba szerettem bele, inspiráltak a körülöttem lévők.

Kristóf kiemelte: a kisfilmek közül az első jelentősebb sztori Peschek Ignác hegedűművészpénzhamisító története volt. A kanizsai vonós svindlerről először Kocsis Katalin nyugalmazott zenei könyvtáros írt hely- és zenetörténeti blogján. Erről csak később szerzett tudomást egy televíziós riportból, ám annyira filmszerűnek ítélte, hogy önkéntesekből összeállította a stábot, és nekiláttak a munkának. Olyannyira jól sikerült a végeredmény, hogy a 13. Pannonfíling Mozgóképes Találkozón Veszprémben a versenyprogramba is beválogatták.

– Pontosan emlékszem az éjszakai kocsikázásra édesapámmal, amikor a veszprémi filmfesztiválról hazafelé tartva együtt kitaláltuk, és összeraktuk a Majdnem eltoltam című film forgatókönyvét – folytatta. – Ezután ismeretlenül, de határozottan álltam a színészek előtt, és arra kértem őket, dolgozzunk együtt, amire igent mondanak.

Jól tették. Kristóf első komolyabb filmje, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház színművészeivel forgatott Majdnem eltoltam különdíjat nyert a 25. Országos Diákfilmszemlén és a 63. Országos Függetlenfilm Fesztiválon. Hatalmas siker, hogy egyedüli magyarként ebben a kategóriában bejutott az egyesült államokbeli West Chester International Film Festival 18 év alatti filmkészítők számára meghirdetett szekciójába.

A legnagyobb videómegosztó portálon tavaly nyár óta bárki megtekintheti Lendvai Kristóf 2020-ban a diákfilmszemlén fődíjat, az Egyesült Államokban pedig kategóriadíjat nyert kisjátékfilmjét, a Félútont. Két éve augusztusban, a 27. Országos Diákfilmszemlén kapta meg a fődíjat a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház színművészeinek közreműködésével készített alkotásáért. Ráadásul nem is a középiskolások, hanem – egy véletlen besorolás miatt – az egyetemisták mezőnyében nyerte el az elismerést több mint 120 film versengésének eredményeként.

Kristóf filmje komoly társadalmi problémával, a válással és az azt elszenvedő gyerekekkel foglalkozik, de szól a felnőtté válásról, az útkeresésről, a magunkra utaltságról, az önállóságról. A 38 perces film középpontjában egy kamasz áll, akinek szülei hangos veszekedések közepette válni készülnek, a fiú ezért megszökik otthonról. Útközben különféle emberekkel találkozik, ám a végén rádöbben: neki mégis haza kell mennie.

– A rendezés sokrétű hivatás, színészekkel dolgozni nagy kihívást jelentett, ennek ellenére minden pillanatát élveztem – fogalmazott a fiatal, aki mindvégig szerény, alázatos maradt. – Bármennyire is elcsépelt mondat, hozzájuk képest senki vagyok, van vízióm, nekik viszont több tíz éves tapasztalatuk van. Ám olyannyira felfigyeltek az elhivatottságomra, hogy a Kvártélyház Szabadtéri Színházban Tompagábor Kornél mellett rendezőasszisztensi munkát kaptam.

Ez új fordulatot hozott Lendvai Kristóf életében, aki eldöntötte, hogy a színházat választja. Jelenleg a fővárosi Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészkarának hallgatója, de az a célja, hogy színházi rendező lehessen. Eltökéltsége számokban is mérhető: az elmúlt másfél évben 115 színdarabot nézett meg Zalaegerszegen, Budapesten és online. Vagyis hetente átlagban három, de olykor hat művet is látott.

– A nyár nagy kihívást tartogat, hiszen a világ leghíresebb, legnevesebb nemzetközi színházi fesztiválján, Avignonban töltök el pár napot – mondta. – Ott naponta több előadást is megnézek majd, és meghallgatom, mit gondolnak a külföldi szakértők a mai színházról. Most azt érzem, kész vagyok „vérszerződést” kötni ezzel a titokzatos világgal, olyan színházban hiszek, ami beszélgetésre és gondolkodásra készteti a publikumot. Mindezt olyan megvalósításban, ami érzékenyen közelíti meg az adott témát, de kritikusan és ugyanakkor mindezt újító szemlélettel.

Tuxera-szponzorált tartalom