2022.12.05. 08:00
A kézművesség szeretetét adják tovább Nikitscher Bernadették
Harminc éve él a kézművesség bűvöletében Nikitscher Bernadette, aki a szövésen kívül néhány éve nemezelt képeket, dísztárgyakat, kiegészítőket is készít. Nem mindig jut ideje a hobbijára, ugyanis a tavasszal nyílt Göcseji Tudásközpont – Zalaegerszegi Helyi Termék Piac szakmai koordinátoraként igencsak elfoglalt mostanában.
Nikitscher Bernadette kereknek érzi az életét
Fotó: Fehér Márk
Bernadette kézműveskarrierje fia születésekor kezdett kibontakozni, akkoriban az egykori MMIK különféle szakkörein tanulta meg a szövés és más textilművesség alapjait, egyik mestere Török Andrásné Eta hímző népi iparművész volt. Az Őrségben vásárolt régi, század eleji paraszt szövőszék lett az első munkaeszköze.
Többségében rongyszőnyegeket szőtt, de megtanult más technikákat is. Harminc évig készítette a lakáskultúra eme nélkülözhetetlen darabjait, webáruházat nyitott, több ügyes kezű asszonyt alkalmazott. Hét évvel ezelőtt megnyitotta népművészeti boltját a belvárosban, ahol 30-40 hasonló lelkületű és gondolkodású kézművessel alakított ki kapcsolatot. Az üzletben sokat tanakodtak azon, mennyire nehéz a míves kivitelű, kinézetű portékákat értékesíteni, ekkor jött az ötlet: tizenegy fővel 2019 februárjában megalapította a Göcseji Kézműves Egyesületet, amelynek azóta is az elnöke. Igazi barátság szövődött a tagok között, miközben komolyabb célkitűzéseik lettek: a kézműves hagyományok őrzése és népszerűsítése, a régióban élő kézművesek közösséggé kovácsolása. A kezdetek óta több mint háromszorosára nőtt az egyesület tagsága. Elgondolásuk egybecsengett a város törekvésével, így találkozott Tolvaj Márta önkormányzati főtanácsadóval, a Göcseji Tudásközpont megálmodójával.
– Számomra nagyon fontos, hogy ez a ház egy igazi közösségi tér legyen, a gyerekek, a családok és egyáltalán az érdeklődők szívesen visszatérjenek ide. A programok kialakítása során ügyelünk arra, hogy nagy többségében a gyerekeket szólítsuk meg, hiszen ők a jövő generációja. Jó lenne, ha ezeket a szakmákat, a göcseji hagyományokat a fiatalok továbbvinnék. Mindezt úgy, hogy a modern világ elvárásainak is megfeleljenek.
Óvodákkal, iskolákkal vettük fel a kapcsolatot és úgy látjuk, hogy egyre többen térnek vissza. Nyáron három kézművestábort szerveztünk, a nagy érdeklődés miatt viszont négy turnust kellett indítanunk. Már tervezzük a januárit a téli szünet utolsó hetére. Örülök nagyon, hogy az egyesület tagjai és meghívott vendégeink által teljesül az értékek közvetítése. A tudásközpontban három műhely található, ahol felváltva mutatkozunk be, illetve tartunk foglalkozásokat az érdeklődőknek.
Bernadette életét tehát leginkább a szervezés és a műhelyfoglalkozások teszik ki, egyáltalán nem bánja, hogy kicsit kevesebb idő jut magára. Amikor a népművészeti boltban dolgozott, akkor kezdett el foglalkozni a nemezeléssel, majd kísérletezésbe kezdett és egyedi, úgynevezett gyapjúfestményeket, gyapjúékszereket, használati tárgyakat kezdett készíteni.
– Imádom a gyapjú melegségét, a színeit. Nem szakadtam el tehát a textíliáktól, csupán más kreatív utat kerestem. A közelmúltban elvégeztem a Gébárti Regionális Népi Kézműves Alkotóházban több nemezkészítő kurzust. Nagyon sokrétű a gyapjú feldolgozása, mondhatjuk, végtelen a lehetőségek tárháza. Többnyire kétféle technikával, a vizes és a tűtechnikával dolgozom, mindig a fantáziámra bízom a végeredményt. Nagyon szeretem a természetet, ezért igyekszem annak sokszínűségét, nagyszerűségét visszaadni a képeimen. Visszatérő elemek a virágok, lepkék, imádom a naplementét ábrázolni. Mind a szőnyeg, mind a kép egy kis melegséget visz az otthonokba – mondja Bernadette.
Az alkotás mindig magával ragadja, sokszor családja is mosolyog rajta, amikor leül a kuckójába és szó szerint „elveszik” a külvilág számára. Egyelőre nincs, aki továbbvigye a családi örökséget, azaz a kézművesség szeretetét. Fia geológusként végzett, most régésztechnikusként dolgozik, igaz, gyermekkorában ő is leült a szövőszék mellé és megtanult szőni.
– Úgy érzem, hogy az idei év tavaszán fordulóponthoz érkezett az életem. Új kihívásokkal kell szembenéznem, amelyek nagy felelősséget jelentenek, de megtisztelő, hogy számítanak a munkámra, lételemem a szervezéssel együtt járó pörgés. Jó érzés az érdeklődő gyerekszemekben meglátni, amiben mindig is hittem: alkotni öröm.