Empátiával és optimistán egy faipari vállalkozás élén – Buchleitner-Szabó Éva

Köszönhető ez annak is, hogy a gazdaság rideg világába az oktatásból, a gyerekek közül érkezett. Pályafutását bánokszentgyörgyi iskolaigazgatóként kezdte, ahol már megcsillogtatta vezetői képességeit, hiszen segítőivel többek között felújították az intézményt. Később Nagykanizsára, a Kőrösiiskolába került, ott szintén az igazgatói tisztséget látta el.

Az akácfa mellett tették le voksukat

– 2008-ban kihívásokkal teli hivatásomat magam mögött hagyva úgy döntöttem, hogy inkább a férjemmel közös faipari cég fejlesztésére irányítom minden figyelmemet – fogalmazott Buchleitner-Szabó Éva. – Akkor még kizárólag Pusztamagyaródon dolgoztunk és javarészt az építőiparnak szállítottunk. A következő évben begyűrűző gazdasági világválság hatására az építkezések leálltak, a több mint húszfős dolgozói létszám a minimálisra csökkent, de nem húztuk le a rolót. Felálltunk. Eldöntöttük, hogy új piacot keresünk, Ausztriát és Németországot járva személyesen mentünk el ügyfeleinkhez és mértük fel a lehetőségeket. Az akácfa mellett tettük le voksunkat, erdőket vásároltunk, a faanyagot a telephelyünkön készítettük elő, és játszóterekhez, valamint csatornák vízfogó gátjaihoz értékesítettük. Korábban ezeken a helyeken fenyőt használtak, de hamar világossá volt, hogy az akác erősebb, tartósabb, felületkezelést sem igényel, ezért környezetbarát. Utóbbi előny mindkét előbb felsorolt ország számára kulcskérdés.

Rövidre fogták a gazdasági láncot

Buchleitner-Szabó Éva hozzátette: a személyes ismeretségnek sokat köszönhetnek, ugyanis a faiparban ilyen kapcsolatokból kevés van, viszont a partnerek különösen értékelik ezt a fajta hozzáállást. A gazdasági láncot szintén rövidre fogták, vagyis kitermelik, feldolgozzák és kiszállítják a fát. Miközben folyamatosan fejlődött és bővült a cég, kinőtték korábbi területüket, ekkor vásárolták meg Nagykanizsán a Csengery utcai telephelyüket. A zalai erdőgazdaság egykori birtokán ma már két hektáron dolgoznak. Az út melletti telephely ráadásul közel van a vasúthoz, az autópályához. Ezzel egyidőben jelentős fejlesztéseket hajtottak végre, például kamiont cseréltek, modern berendezéseket vásároltak. Fő profiljuk szerint kérgezik és csiszolják a fát, ez általában játszótérre kerül, emellett deszka alapanyagot is előkészítenek. Jelenleg már 40 főt foglalkoztatnak, a korábban felsoroltak mellett már több országba, köztük Svájcba, de még Vietnámba is szállítanak.

A lényeg, hogy minél többet játsszanak

– Büszkeséggel tölt el, hogy úgynevezett szociális programokat is segíthetünk faanyaggal – folytatta. – Az egyik német partnerünk minden évben támogat bizonyos európai országokat játszóterek építésében, de készítettek már parkokat Törökországban és Afrikában is. Az akác azért jó erre a célra is, mert görbe, sokszor elágazásokkal tarkított, úgynevezett villás, vagyis jól illeszkedik a természetes játszóterek sorába. Nemrégiben épp Kanizsán építettek egy játszóparkot a Zala Megyei Gyermekvédelmi Központ Nagykanizsai Gyermekotthonának udvarán. Az 16–17 éves önkéntesek a Baden-Württemberg tartományban található Göppingen városából érkeztek, hogy főleg fizikai munkával segítsék a játékparkprojektet. Velük volt vezetőjük, a 26 éves Malvin Müller, aki egy olyan ifjúsági közösséget irányít, mely közel 50 tinédzser szabadidős foglalkozásait koordinálja, sokat beszélgetnek és sok időt töltenek a szabadban. Ezek a fiatalok 15 ezer eurót gyűjtöttek össze, ezt mind faanyagra és a felmerülő költségekre költötték. Az a lényeg, hogy a gyermekek minél többet játszhassanak, olyankor felszabadultak és nem érdekli őket semmiféle probléma.

Buchleitner-Szabó Éva empátiás készségére és vezetői tapasztalatára hagyatkozva a cég humán erőforrását tartja kézben. Szerinte ahhoz, hogy profitot termeljen a vállalkozás, magabiztos lábakon álló, jó foglalkoztatotti gárdára van szükség. A jövő nehézségei ellenére pedig bizakodó és mindig optimista, hiszen jól tudja: építkezés mindig lesz, ahogy a csatornák vizét is meg kell fogni. És ha épp senki sem akar játszóteret építeni, akkor kell majd a tűzifa. Ez a rugalmas szemlélet, az állandó tanulás lendíti előre az újabb feladatok felé.