Helytörténeti túrát szerveztek Dobriban

Lógár Zoltán, Dobri polgármestere elmondta, a falubeliek közül többen emlékeznek még Józsalakra, de a fiatalabb közt akadnak olyanok, akik nem jártak ott és talán nem is hallottak a helyről, pedig hozzátartozik Dobri múltjához. Az utóbbi időben igény merült fel a helyiek részéről, hogy szervezett kirándulás keretében keressék fel az egykor az erdők közt megbújó falut. 

Józsalak Dobri és a szomszédos Tormafölde közt feküdt. A kis falu két részből állt egykoron, magából Józsalakból, ahol 15, Balogmezőn pedig 8 ház állt, egy-egy épületben több család is meghúzta magát. A Dobri helytörténetét összefoglaló kötetből kiderül, hogy a település a 19. század végén már lakott volt, majd elnéptelenedett kis időre, de az 1900-as évek első felében újra benépesült, mert olcsón lehetett földhöz jutni. Az emlékezet szerint nevének eredete egy Józsa nevű földbirtokoshoz köthető, ő vette meg a birtokot. Ezután alakítottak ki parcellákat, házhelyeket az ott földhöz jutók, hogy gazdálkodjanak. Az 1960-as évek elején még 127 lakója volt Józsalaknak 23 házzal. A kulturális élet is élénk volt, bálokat tartottak, színdarabokat adtak elő. Évente két alkalommal érkezett a plébános misét tartani, húsvétkor és karácsonykor, heti misére pedig a közeli Vörcsökre jártak át - derült ki az idősebbek elbeszéléseiből. A falut erdő vette körül, infrastruktúra nem volt kiépítve, az ott élők valóban egymásra voltak utalva.

A nők számára az erdészet csemetekertet hozott létre, a férfiak többségében Lovásziban, az olajiparban dolgoztak a múlt század derekán. A gyerekek innen Dobriba vagy Tormaföldére jártak iskolába. Az intézmények nem voltak közel, egyórás sétát jelentett reggel és délután az oda jutás, majd jó időben már kerékpárral tették meg az utat. A szövetkezet és az erdészet segítette a falurész, de a téeszesítés alatt egyre inkább leépült, nem engedte a tanács a víz és a villany bevezetését - tudtuk meg -, nem volt bolt sem, elzárták a fejlődéstől Józsalakot. A településről egyre többen költöztek el főként a környékbeli falvakba, majd a területet, birtokokat átvette az erdészet. Az utolsó lakó az 1970-es évek elején egyedül élt még ott két esztendőt, majd beköltözött Dobriba.

Közel 4 kilométer az út Józsalakra. A természet már visszavette a helyet, de megtalálhatók még a házak alapjai, a kút, és meglepően jó állapotban áll egy kőkereszt. A legjelentősebb emlék a temető, az utolsó temetés 1967-ben volt, ám több síremlék is ellenáll az idő múlásának, többen ma is látogatják elhunyt elődjeik sírját. A Dobri és Tormafölde közötti közúton is van utalás a falura, az egyik buszmegállóhely őrzi Józsalak nevét. 

- Szeretnénk megőrizni a hely emlékét, tervezzük, hogy a kőkeresztet megújítjuk, kijavítjuk az alapzatot, kitakarítjuk a helyet és elhelyezünk egy információs táblát, hogy azon a helyen állt egykor a Józsalak nevű falu - jelezte Lógár Zoltán. - A túráról is sokan érdeklődtek, többen olyanok, akiknek van ide kötődésük, úgyhogy igény szerint megismételjük, és ahogy most is, összekötjük egy kis vendéglátással, borkóstolóval, szalonnasütéssel.