Medvehagyma saját kertből, új recepttel

A medvehagyma tartósítás az idén szintet lépett: eddig csak szárítottam és lefagyasztottam, ezúttal olajos változatban, üvegben eltéve is kipróbáljuk - egyrészt mert a kiskerti medvehagyma ültetvényünk nekidurálta magát, másrészt szimpatikusnak tűnt egy jó recept, amit sikerült tovább fejleszteni.

Az elmúlt hetekben csodálkoztam rá, milyen sok zalai kiskertben - főleg szőlőhegyi birtokon - virul a medvehagyma. Valószínűleg nem a hangyák hordták oda a magját, mint az ibolyáét, inkább hagymástól, akárcsak az én ültetvényem egy része, az erdőkből került oda, de már évtizedekkel ezelőtt, csak pár tő, hogy legyen frissen a zsíros kenyérre - aztán az alkalmazkodó kis növény jól belakta a területet. Amúgy medvehagyma rizómát ismert kertészetektől rendelni és venni is lehet, éppen most néztem: 4500 forint a 2 darabos "csomag", a mag 1500 forint. Én például két éve ajándékba is kaptam egy kisebb silingányit, a szőlőbe és a szomorú eperfa köré ültettem - ez utóbbi lakosztály nagyon tetszik nekik, úgy néznek ki, mintha fokhagymaillatú koszorút kapott volna az amúgy feketerigó fészket dajkáló gyümölcsfa.

A szakirodalom szerint könnyen termeszthető, dús, nedves, de jó vízelvezetésű talajban a teljes napfénytől a félárnyékig jól érzi magát. Ha megtelepedett rizómákkal és magokkal invazívan terjed, idővel nagy területeket is beboríthat, tehát olyan helyre ültessük, ahol terjedése nem zavarja a többi növényt. Betegségekre nem hajlamos, de a túl nedves talajban rothadni kezdhetnek a hagymák, penészesedhetnek a levelek. Az elágazó rizómákon kis lekerekített hagymákat nevel, a levelek tél végén jelennek meg, a virágok tavasszal nyílnak, a magok nyár közepére érnek be - ezután a növény "eltűnik", és a következő tél végéig nyugalmi állapotba kerül. Szaporítható egyébként a magjáról is - állítólag gyorsan csírázik, első évben üvegházban termeszthető, a pihenő hagymákat következő év nyár végén (amikor a növény zöld része eltűnik) kell kiültetni állandó helyükre.

A medvehagyma levelét molyriasztóként is használják, állítólag az egész növény taszítja a rovarokat és a vakondokat. A medvéket viszont nem, téli álmukból korgó gyomorral felébredve még a föld alól is kiássák - innét kapta a növény a tudományos nevét: Allium ursinum, medvehagyma, angolul Bear's, vagy Wild garlic (vadfokhagyma). Régóta ismert vértisztító hatása miatt megbecsült gyógynövény, tele antioxidáns, antimikrobiális és gombaellenes gyógyító tulajdonságokkal. Csökkenti a káros koleszterinszintet, a magas vérnyomást. Hasznos segítőtárs a fertőző betegségek elleni küzdelemben, erőteljes antimikrobiális hatásának köszönhetően segít leküzdeni a baktériumok, vírusok és a gombák okozta fertőzéseket - használható a nátha utáni gyógyulás felgyorsítására is. Gyorsítja a mérgek eltávolítását a szervezetből, enyhíti a gyomor- és bélrendszeri problémákat.

A gond, hogy csak tavasszal a rendelkezésünkre, ahogy kinyílnak a virágai, a levelek íze veszít intenzitásából - kárpótlásul a virág is ehető (akkor viszont nem hoz magot). A legegyszerűbb tartósítási módja, ha adagonként - csokronként (intenzív fokhagymaszaga miatt) dupla nejlonzacskóba csomagolva lefagyasztjuk. Én például turmixolva kis dobozokban vagy jégkocka tartóban natúr is fagyasztom; ételízesítőnek szárítom, bár úgy állítólag veszít a gyógyhatásából. A (számomra) legújabb módszer: az alaposan megmosott és megszárított, késsel kissé felaprított leveleket robotgépbe teszem, olíva olajat és sót adok hozzá, majd közel krémes állagura turmixolom, kisebb üvegekbe tömöm és olíva olajjal zárom a tetejét. Az üvegeket amellett, hogy alaposan elmostam, forrásban lévő vízben csírátlanítottam, még kiöblítettem nátrium-benzoátos vízzel is. Végül az üvegre, a fémtető alá folpack fóliát húztam, arra nátrium-benzoátot szórtam és úgy zártam le. Mindezek után a hűtőszekrény zöldséges fiókjába pakoltam őket - remélem sokáig kibírják, bár közvetlenül nincs bennük tartósítószer.