Nők védik a zimbabwei természeti területet – Ismerjük meg az Akashinga történetét

A hazai előkészületekben Denis Hayes is részt vett, 1989 végén két napot töltött Budapesten, és sikerült megnyernie jó néhány lelkes, elkötelezett embert a magyarországi rendezvények ügyének. Már az első hazai Föld napján, 1990-ben több száz település vett részt a megmozduláson. Az elmúlt évtizedekben elérték fő céljukat: a hazai mozgalom önszerveződővé vált, s már nemcsak egy napra korlátozódik a természet- és környezetvédelem népszerűsítése – olvasható az alapítvány honlapján. „Az emberiség túlterjeszkedése agyonnyomja a vadvilágot, túlfogyasztunk, ezt jelzi évről évre a WWF Élő bolygó jelentése. Az emberiség beavatkozása a természet évezredes egyensúlyába veszélyezteti a vadonélők, köztük beporzó rovarok, növények létét. A biológiai sokféleség csökkenésének 60%-áért étrendünk, pontosabban az állatok takarmánya felel” – írja a természetvédő szervezet.

S hogy jön a képbe egy afrikai női orvvadász ellenes csoport? Néhány napja volt szerencsém a Disney+ filmcsatornán megnézni a National Geographic Akashinga: The Brave Ones című rövid dokumentumfilmjét, amit Maria Wilhelm rendezett, és aminek James Cameron világhírű rendező a vezető producere. A filmet három évvel ezelőtt éppen a Föld napjához közel, áprilisban mutatták be az EarthxFilm filmfesztiválon. Azóta több mint 170 országban, 43 nyelven látták a nézők.

De tulajdonképpen mi is az az Akashinga, aminek jelentése „bátor” a zimbabwei shona dialektusban? A női közelharcos csapat akár ötszáz méterig is pontosan ellövő puskákkal felszerelkezve tevékenykedik Zimbabwéban, a Zambézi-völgy alsó részében, ami az afrikai orvvadászat melegágya.

A filmből kiderül, hogy az utóbbi években, hála az akashingáknak, jelentősen visszaesett az orvvadászat az afrikai országban. Érdekesség, hogy a vadőrök kizárólag hölgyek, akik vagy bántalmazó kapcsolatból vagy mélyszegénységből menekülve csatlakoztak a programhoz. Táplálék-dús vegán étrendet fogyasztanak, kemény fizikai kiképzésen vesznek részt. Az osztag alapítója, az ausztrál Damien Mander környezetvédő, aki egykor mesterlövész volt. 2009-ben, amikor a katonai szolgálat után Afrikán keresztül utazott, megérintette a vadon világa. Megalapította a Nemzetközi Orvvadászat Elleni Alapítványt (IAPF), a szervezet pedig mára ökológiai stabilitást és hosszú távú védelmet biztosít a nagyszabású vadon tájak számára, miközben támogatja a helyi közösségeket. 2009 és 2017 között az IAPF természetvédelmi programokat folytatott, amelyek nagyrészt a bűnüldözésre összpontosítottak. A természetvédelem terén a taktikák egyre militarizáltabbá váltak szerte a világon, az orvvadászat megtorlásaként sajnos csak így tudják megvédeni azt, ami még a természetből, állatvilágból megmaradt.

Damien Mander és az IAPF 2017-ben alapította meg az „Akashinga – Nature Protected by Women” nevű szervezetet. Céljuk az, hogy 2026-ig 1000 nőt alkalmazzanak, akik 15 millió hektárnyi vadont védelmeznek Afrikában. Damien társalapítója a LEAD Rangernek is, ami egy innovatív, ISO 9001 tanúsítvánnyal rendelkező, nemzetközileg elismert vezetőképző program. Ügyfeleik között vannak Afrika legnevesebb természetvédelmi szervezetei.

Az alapító régen úgy gondolta, hogy nőknek nincs helye a hadseregben, aztán némiképp megváltozott a véleménye. A hadseregen öbb ezer férfit képzett ki, az Akashingához való válogatásról így mesélt: „189 férfi jelentkező volt. Az első nap végére hárman maradtak. Ellenben a női újoncokkal más volt a helyzet: keményen hajtottuk, durvább kiképzést kaptak, mint a férfiak

bármikor, de ennek ellenére a 36 jelentkezőből mindössze három morzsolódott le. A poklot is megjárattuk velük, de ők csak mosolyogtak, és egyre keményebbek lettek. Alig hittem el.”

A természetvédelemben való jártasság nem csak munkát ad ezeknek a közösségeknek, hanem állatokat, sőt, egész ökoszisztémákat ment meg a pusztulástól. Körülbelül négymillió ember él vadászterületek határában, akik a vadászatból származó profittól függnek. A számok azonban azt mutatják, hogy a vadászati bevételnek mindössze három százaléka kerül a közösségekhez.

Ezzel szemben az Akashinga mindössze öt hónap alatt több pénzt juttatott a közösségekhez havi szinten, mint a trófeavadászat egy év alatt. A működési költségek háromnegyede került hozzájuk.

Ez hát az Akashinga orvvadászat elleni egység rövid története éppen ma, a Föld napján. A bátor hölgyeké, akik anyaként védik családjukat, élőhelyüket, annak állatvilágát. Egyszóval az anyaföldet.

A National Geographic angol nyelvű videója:

A Nemzetközi Orvvadászat Elleni Alapítvány weboldala:
https://www.iapf.org/