Diszkó őzeknek a veteményesben

Ezúttal viszont egy kissé elment tőle a kedvem, s mintha már nem szeretném annyira a helyes kis őzikéket. Először nem is hittem a szememnek: a kertben a krumpli, a nagy gonddal dédelgetett petrezselyem-, sárgarépa- és céklasorok között őznyomokra bukkantam. A macskatrapphoz, ha morogva is, de hozzászoktam, az aprócska mancslenyomatok nem zavarnának, de a házi kedvencek sajnos toalettnek használják a frissen kapált ágyásokat. Hogy ne legyen kedvük benne kaparászni, a kritikus időszakban szinte állandóan nedvesen tartom a veteményes földjét. Ezúttal azonban patanyomokra leltem, nagyobb és kisebb méretűekre – gondoltam, egy anyuőz és a gidája tévedt a kertembe. Másnap kora reggel a szomszéd almásában jövés-menést tapasztaltam, a lombok takarásában csak a lábakat láttam – úgy vettem ki, legalább hárman vagy négyen voltak, s mindenki egyforma barna nadrágot viselt. Közelebb settenkedtem, s láss csodát! Egy gyönyörű trófeás őzbak és egy csinos suta falatozott a fák ágairól. Észrevettek, másodpercekig meredten néztük egymást. Felocsúdva az őzek megpróbáltak elinalni, de útjukat állta a kerítés, amin sebtében nem találták meg a rést. Végül hátrébb léptem: menjenek, amerre látnak! Elvágtattak, én pedig ott maradtam a gonddal: miként is védem meg tőlük a kertemet – köztudott, ha az őzek, szarvasok felfedeznek egy jó kis helyet, ahol megtömhetik a bendőjüket, oda újra és újra visszatérnek.

Bizony, bizony, a kertészkedés nem csak vetés, ültetés, gyomlálás, kapálgatás, hanem folyamatos védekezés is. S nem csak az apró rovaroktól, a gombáktól, a baktériumoktól és az általuk okozott betegségektől kell megóvnunk a növényeinket, hanem egyre több gondot okoznak a vadak is. Amit amúgy magunknak köszönhetünk. Kiszorítjuk őket a természetes élőhelyükről, letaroljuk az erdőket, pagonyokat, a mezei bozótosokat, nem csoda, ha bemerészkednek az emberi településekre is. Ráadásul az őzeknek, szarvasoknak, vaddisznóknak nincs nagyszámú természetes ragadozójuk, a vadgazdálkodás felelősei, s a vadásztársaságok pedig úgy tűnik, képtelenek kordában tartani a vadállományt, így azok egyre több kárt okoznak nemcsak a külterületeken, a mezőkön, hanem a falvak, külvárosok kertjeiben is.

Egyik ismerősöm színes szalagokat aggatott a fákra, botokra, karókra, rá se hederítettek a vadak, másnapra lelegelték az összes bokorbabját. A zsenge vajbab, úgy tűnik, az egyik kedvencük, mint utólag kiderült, nálam is leharapdálták a friss hajtások egy részét. Szerencsére a kacatok közt kutatva egy halom kimustrált CD lemezre bukkantam, ezekből madzaggal a fák ágaira, póznákra, karók közé aggattam egy szatyornyit. Jó ötletnek bizonyult: azóta alkonyattól reggelig villódzva verik vissza nemcsak a közeli utcai lámpák, hanem a Hold és a csillagok fényét is. Mintha minden éjjel diszkó lenne a kertemben... 

Sokan kénytelenek bekeríteni a telküket. Normál kerítés az ugróbajnok szarvasok előtt nem akadály, ezért legalább 2,5 méter magasat építsünk. A szúrós, tüskés növényekből ültetett zöld sövény is hatásos lehet. Olvastam: érdemes az udvar köré érdes, szúrós, szőrös vagy tövises bokrokat ültetni, az erős szagú növény – menta, zsálya, levendula, macskagyökér, körömvirág, rozmaring, varádics, büdöske, kakukkfű – jó választás lehet a kertszélekre. Kerítés híján a háló is megvédheti a fákat, a 2-3 méterrel a talaj felett kihúzott horgászzsinór is elrettenheti a szarvasokat. Zavaró eszközként egy időzített LED villogó, mozgásvezérelt vízpermetező, zajt keltő kerti díszek, szélharangok is hatékonyak lehetnek.