Az Aranyváros ezúttal is elbűvölt

Az Aranyvárosban huszonöt évvel ezelőtt az egerszegi televízió szerkesztőségével voltam utoljára. Mára összemosódtak az akkori és a nyári emlékek.  Anno idegenvezetővel fedeztük fel a csehek fővárosának főbb nevezetességeit, amit évente 5 millió turista keres fel. Az Európai Unió 14. legnagyobb városában 1,7 millióan élnek. Az óvárosban érezhetően mindent felülmúlt a külföldiek aránya. Hangulatos kis motelünk a Táncoló házak utcájában volt, innen indultunk csillagtúránkra, az esti és a nappali várost felfedezni. Természetes, hogy nem hagytuk ki a kötelező célokat – vár, Károly-híd, Óváros –, ám találtunk teljesen új vagy két évtizede egyáltalán nem látott érdekességeket is: John Lennon-fal, az alakváltoztató Kafka-fej szobor vagy a fejünk felett himbálózó Freud-figura.

Bugyuta kis turisták – köztük mi – engedve a trendi szelfizésnek, naná, hogy a táncoló házakat az ujjaink közé zsugorítottuk egy fotó erejéig. A II. világháború végén ismeretlen okból az amerikaiak Drezda helyett a mai cseh fővárost bombázták, így semmisült meg ez a rész is. A területet fél évszázaddal később a Nationale Nederlanden holland biztosítótársaság vásárolta meg. Az akkori romos épület közvetlen szomszédságában lakott Václav Havel, a későbbi köztársasági elnök. Az ő, a cseh-jugoszláv építész, Vlado Milunić és Frank O. Gehry amerikai tervező közös projektje az 1996-ban elkészült, két hengerből álló sarokház. Eleinte Fred Astaire-ről és Ginger Rogersről nevezték el, később már csak a Táncoló vagy a Részeg ház elnevezés maradt a köztudatban.

Az 500 éves söröző, az U Fleků semmi esetre sem maradhatott ki az újbóli felfedezésből. Ritkán iszom folyékony kenyeret, ám ez az egy kivétel jelent utánozhatatlan ízével és a felszolgálás megkapó hangulatával. Statisztikák szerint egy átlagos cseh állampolgár évi 150 liter sört iszik, azaz átlag közel fél litert naponta. Jelentem, ez alatt a két nap alatt sikerült az átlagot produkálunk, sőt meghaladnunk. Szerencsénk volt, mivel kedden este tértünk be, pont a frissen főzött nedű napján. Naponta átlagosan 1000 korsó sört isznak meg itt a világ minden tájáról érkezett vendégek. A húsz-harminc fős asztaltársaságok távol a világ bajától és zajától emelik szájukhoz a vendégváró snapszot és a habzó sört, kóstolják a nemzeti étkeket. Már-már idilli volt a hangulat a 400 fős, dugig telt sörkertben. Német szomszéd hölgyek érdeklődtek érdekes nyelvünk iránt – nem tudták beazonosítani, hogy magyarok vagyunk –, majd csak annyit jegyeztek meg: Prága csodálatos, ám az emberek egymás sarkát tapossák, legalábbis az óvársoban. Szó mi szó, igazuk volt.

A hölgyek megjegyezték, hogy alig van különbség Budapest és Prága között, de azért találunk bőven, ha szeretnénk. Csak egyet említsünk: a csehek fővárosa szerencsésebb volt a II. világháború idején, kevesebb találat érte. Ám az is igaz, hogy a 9. század körül alapított településnek az ezer esztendő alatt ugyancsak kijutott a jóból: a 13. századig legalább tíz alkalommal foglalták el sikeresen az éppen támadók. Tizedelt a pestis, de pusztított a kolera is. Nem kímélte a lakosokat a huszita háború, a harmincéves háború, az osztrák örökösödési háború. A 19. század közepére újra felvirágzott, akkor több mint 115 ezer ember lakott itt.Prága az aranykorát IV. (Luxemburgi) Károly uralkodása alatt élte, innen ered az Aranyváros elnevezés is, bár ennek is két magyarázata van: teméntelen alkimista tevékenykedett itt, illetve Károly császár arannyal vonatta be a prágai vár tornyait.

A prágai vár (Prazsky hrad) Európa legnagyobb várkomplexuma, 570 méteres hosszával és 130 méteres szélességével a világ legnagyobb ősi vára. A régi időkben innen kormányozták az országot a cseh királyok, s itt van a cseh köztársasági elnök irodája is. A Szent Vitus székesegyház Csehország legnagyobb, és legfontosabb egyházi épülete, a cseh királyok és királynők koronázásának tradicionális helyszíne volt. A vár bejárathoz éppen délben érkeztünk, így megörökíthettük a díszőrségváltást. A vár alatt találjuk az 520 méter hosszú Károly-hidat, amit 30 szobor díszít, jelenleg pedig az utcazenészek, árusok és művészek kedvelt helye. S a német hölgyek szerint az egyik legzsúfoltabb hely.

A kötelező látnivalók közül természetesen nem hagytuk ki a 15 ezer négyzetméteres Óváros teret, megnéztük a Tyn-templomot, a Jan Hus emlékművet, a Kinsky-palotát és a városháza csillagászati óráját, az Orlojt. 1410-ben készült ez a gyönyörű óraszerkezet, ami három részből áll, a legfelső a bábjáték, mely külön látványosságnak számít, ahogy a szférakör és a naptár is.

Ám a kötelezőkön kívül olyan érdekességre is bukkantunk, mint a graffitikkel ékesített Lennon-fal. A Máltai Lovagrend kertjének hosszú, magas falára eleinte a szocialista rendszert bíráló szövegek kerültek, majd a zenész 1980-as halála után a fiatalok egy csoportja Lennon arcképét, dalszövegeit és pacifista üzeneteket festett fel. A falat ugyan többször fehérre meszelték, ám sosem maradt sokáig úgy, őrizve az eredeti szellemiséget. A 150 négyzetméteres felület kezelését 2019 őszén a tulajdonos Máltai Lovagrend és a város önkormányzata vette át. Mára 30 művész koncepciószerű alkotásai díszítik, és a szabad vélemény kifejezésére meghatározott felületekre írhatnak a látogatók. Prága belvárosának önkormányzata a Lennon-falat hivatalos emlékhellyé nyilvánította.

Újdonság volt számomra a 2014-ben elhelyezett Kafka-fej is. A 11 méter magas, 39 tonnás szobor 42 rozsdamentes acélból áll, a rétegek külön mozognak, s az arc mindig más irányba néz. David Cerny, a bizarr szobrairól ismert kortárs cseh művész készítette, akinek több művét felfedezhetjük a városban. Egy másik gyönyörűség a Svejk étterem utcája felett egy hosszú rúdon hanyagul lógó férfi, akit Sigmund Freudról mintázott. Nem egyszer hívták ki a rendőrséget, mert a turisták öngyilkos férfinek vélték az alakot.

Ami pedig Budapestnek a Gellért-hegy, az Prágának a Petrin domb, amelynek tetején áll a párizsi Eiffel-toronynál kisebb, ám arra hasonlító kilátó. Egy cseh delegáció járt 1889-ben a francia világkiállításon, s annyira megtetszett nekik az „Öreg hölgy”, hogy megépítették két év múlva a 63,5 méteres Petrin kilátótornyot. A lift ára kicsit borsos, javasolt a lépcsőzés a fenséges panorámájú zárt tetőrészre.

Ami pedig különösen elvarázsolt, az a Károly-híd lábánál, a Karlova sétálóutcában véletlenül talált Kepler-emléktábla. Johannes Kepler II. Rudolf császár udvari csillagászának segédjeként került Prágába, Tycho Brahe halála után ő lett a főasztronómus. A kicsi „múzeumot” 2009-ben nyitották (sajnos most átmenetileg zárva van) az ötszáz éves évfordulóra, ugyanis 1609-ben jelent meg Kepler korszakalkotó műve, az Astronomia Nova (Új csillagászat). A Prágában töltött időszak volt Kepler életének legfontosabb 12 éve, ebben a 22 méteres lakásban az utolsó öt évben tartózkodott.

Ha azt mondom Prága, akkor önkéntelenül az itt született hírességek jutnak eszünkbe: a költő Neruda, a zeneszerző Smetana és Dvořák, az író Vaclav Havel és a rendező Milos Forman. De az UNESCO világörökség egyedi építészeti helyszíne a szülővárosa a Nobel-díjas Einsteinnek is. És ne hagyjuk ki a 20. századi irodalom tehetséges íróját, Franz Kafkát sem.

A hét dombon fekvő város feltérképezéséhez kevés néhány nap, ám a prágai életérzés azonnal átüt: a több száz, különböző stílusú építészeti emlék, a Moldva (Vltava) felújított és modern partszakaszai, a hangulatos éttermek, sörözők vagy éppen a robot- és jégbár, a folyón ringatózó csónakok és vízibiciklik, a hihetetlen mennyiségű macskakő és a kavicsokkal, kövekkel kirakott díszes járdák, a lehetetlen helyeken felbukkanó szobrok.