A pózvai Összefogás Egyesület történelmi emlékhelyekre szervezett kirándulást

– Szabóné Jutka egyesületi tagunk segítségével pályázatot írtunk a Bethlen Gábor Alapítványhoz, történelmi helyekre szervezett kiránduláshoz kértünk és kaptunk támogatást. Csapatunkban népszerűek a túrák, a közös kiruccanások, sok szép helyen megfordultunk már, köztük számos történelmi emlékhelyet meglátogattunk. Most célzottan a magyarságunkat őrző helyeket kívánjuk alaposabban megismerni, a sort a siklósi várral és Villánnyal, az egyik legfontosabb történelmi magyar borvidék fővárosával kezdtük, így a kirándulásunknak része a történelmünk előtti főhajtás és a jókedvű kikapcsolódás egyaránt – fogalmazott Tanainé Farkas Zsuzsanna, az Összefogás Egyesület elnöke útközben, állandó pilótájuk, Bálizs László autóbuszán úti célunk felé tartva.

A siklósi várhoz érve még a kis "eltévedés" is hasznunkra vált – a jobbra vezető rövid út helyett balra indulva a Váralja utcában alulról megkerültük az erődítményt, majd a történelem viharaival sikeresen dacoló alsó-, és a felső vár falait, bástyáit megszemlélve a parkban vezető sétányon közelítettük meg a barbakánt – kis híján lekésve az idegenvezetést. Kár lett volna. 

A vár középkorinak látszó jelmezbe öltöztetett fess idegenvezető alkalmazottja a várkápolnába terelte a társaságot, s míg a padokon üldögélve kipihentük a kilométeres séta fáradalmait, megismertük a már kívülről látottak, az erődítmény, a kastély és benne a várkápolna történelmét is. Megért egy misét maga az aprócska templom is – építésének korát a szakemberek 1507 és 1515 közötti időszakra datálják. A vár 1950-es években elkezdett és több szakaszban zajlott helyreállítása során az ásatásoknak köszönhetően számos középkori templomi kőfaragványt is megtaláltak. Érdekessége, hogy a szentély falazata a kápolna hajójához képest utólag készült, teljes egészében az egykori várfalon kívül, az egykori falszoros területén áll, körbeveszi a vár egy korai sokszögű bástyája. 2009-ben és 2010-ben a falkutatás során freskókkal díszített falfülkék is előkerültek, amit a cirka 10 éve, a vár nyugati külső homlokzatának vizsgálatakor meglelt fájdalmas Krisztust ábrázoló kőfaragvánnyal együtt az utókor is megcsodálhat. Előkerültek az egykori későgótikus hajóboltozat boltvállai és kupolatartó oszlopai, s ha már itt tartunk, hadd büszkélkedjünk egy kicsit: a híres  IKEÁS-módszert elődeink már a 16. században feltalálták: a szentély fontos elemeit a kőfaragók Budán faragták ki, majd kezelhető darabokban leszállítva a helyszínen rakták össze. Többen úgy tartják: a vár legszebb része a kápolna, olyan fenséges, épségben megmaradt függönyíves ablakokat csak ott lehet látni. A kápolnában egyébként koncerteket és esküvőket is tartanak. A siklósiak roppant büszkék rá, hogy Benyovszky Móric Amerikában született, Írországban élő dédunokája a siklósi várkápolnában tartotta az esküvőjét. Persze nem véletlenül, hiszen a vár utolsó birtokosa 1873-tól 1944-ig a Benyovszkyak voltak. Benyovszky Móric (az 1741-től 1786-ig élt híres világutazó ükunokája) a siklósi nép szeretetének örvendő közéleti személyiség volt, saját vagyonából újíttatta fel a várat, s neki köszönhető, hogy az 1929-ben műemlék lett. 

A vártúra egyébként már a kapuerődbe lépve megkezdhető. A kiállításvizitek sorát a bejárathoz közel, a vár legrégebbi, 1200-as években épült részén a börtönökkel érdemes indítani - s miután megtapasztaltuk milyen nagy különbség volt a pórnép és a gazdagok rabélete között, pár órát eltölthetünk a többi tárlat, köztük középkori fegyverkiállítás, vagy akár a Tenkes kapitány emlékszoba alapos tanulmányozásával is. Mert ugye a Siklósról legtöbbünknek mégiscsak a "Tenkes kapitánya" jut eszünkbe, hiszen a Magyar Televízió első sorozatfilmjét ebben a várban forgatták. A történetnek azonban - mint idegenvezetőnk is hangsúlyozta, semmi köze a vár történelméhez. A valóságban a Soklyósy család az 1260-as években építeni kezdte építtetni, de a Garaiak tették igazán naggyá: bővítették és modernizálták a védelmi rendszerét, a kastélyrészt pedig gótikus stílusúvá építették át. Az utánuk következő birtokosok sem fogták vissza magukat, Perényi Imre jóvoltából a gótikus várkastélyt a reneszánsz szellemében alakították át, s korszerűsítették a védművet is. Halála után az uradalmat híres felesége, a mohácsi csata halottait eltemettető Kanizsai Dorottya irányította. Rövid ideig csupán, ugyanis a törökök 1543-ban több napos ostrom után befészkelték magukat a várba, s 143 évig ott is maradtak. Eltakarodásukat követően a császári kincstár és tábornagya után a híres Batthyány család következett, ők a 18. században barokk stílusúvá építtették át a várkastélyt, az védműveket azonban már nem modernizálták - ők adták el a siklósi birtokot Benyovszkyaknak. 

Az erődítmény, a kastély, a kápolna, a kiállítások megtekintése közben a tényleg "barátinak" nevezhető belépődíjért még prémiumot is kaptunk: éppen ott jártunkkor rendezték ugyanis az Erős Emberek Prémium Liga idei döntőjét, ahol az izmos, szép szál versenyzők és produkcióik látványa mellett időnként ágyúdörgés-szerű robajjal tuningolták a közönség adrenalin szintjét. 

Az elöltöltős muskéták durrogtatásából a villányi szüreti seregszemle résztvevőinek is kijutott, a különböző korok népviseleteibe öltözött felvonulók között ugyanis "vitézek" is akadtak, akik menet közben a bámészkodók szeme láttára szutyakolták puskák hosszú csövébe a puskaport, s míg végig értek a cirka 1 kilométeres útvonalon, többször is elsütötték retró fegyvereiket. A felvonulás mindenesetre a fénypontja volt a Villányi Vörösbor Fesztivál 3 napos rendezvényfolyamának. Ha lehorgonyoztál valahol, 25 percen át masíroztak előtted a csoportok, lovasok, huszárok, tüzérek, hintók, szekerek, feldíszített pótkocsis traktorok, mazsorettek és néptáncosok, szüretelők. A menetelőkkel masíroztak a város vezetői, óvodásai, iskolásai, a borvidék településeinek képviselői, üdítő színfoltként retró trottyos-, és modern fúvószenekarok, sőt, a híres Bartók Béla Férfikar is ízelítőt adott a bordalok víg világából. Nem maradhattak ki a borlovagrendek képviselői sem, s mintha hájjal kenegették volna lokálpatrióta büszkeségünket: felfedeztük soraikban a Da Bibere Zalai Borrend és a Keszthelyi Borbarát Hölgyek Egyesületének zászlaját is. 

A Vörösbor Fesztivál a villányi borvidék legnagyobb gasztronómiai rendezvénye: 3 napra szinte teljesen lezárták belvárost az autósforgalom elől. Szombaton 5 ezer forint leszurkolása után léphettünk be a kapun, de ezt csak eleinte sokalltuk, gondolva, a karszalag mellé egy pohár vizet sem kapunk. Hamar beláttuk megérte: a kisváros főutcáján húzódó történelmi pincesortól a Rendezvénytérig hömpölygő tömegnek sem szomjaznia, sem éheznie nem kellett, a présházakban, az utcára kitelepült sátrakban a legfinomabb boraikkal, helyi ételspecialitásokkal rukkoltak ki a vendéglátók, nem hiányoztak a portékájukat kínáló kézművesek, s persze a búcsúi bóvliárusok se, s ami ugyancsak fontos: az illemhelyeket sem kellett keresgélni. 

A Máriagyűdi Sarlós Boldogasszony titulust viselő kegytemplom a mozgalmas, izgalmas, kissé zajos kirándulás közepette a béke szigetét jelentette. Egyébként Siklós városhoz tartozik, akárcsak Zalaegerszeghez Pózva. Máriagyűd a Gyűdi Szent Szűz, Tenkes-hegy fehér asszonya oltalma alatt áll, a búcsúikkal lelkigyakorlataikkal hívők ezreit vonzzák a kegyhelyre. A körüljárható főoltáron található híres kegyszobor ezüstlemezből trébelt, cizellált, palást szerű öltözete a 18. században készült. A hagyomány szerint a régi gyűdi kis templomot a törökök mecsetté alakították át, s a török uralom alóli felszabadulás után vállhatott újra katolikus templommá. A mostani barokk templomot a siklósi vár ura, a gróf Batthyányi-család építtette 1738 és 1742 között, s még a 18. században megépült a ferencesek kolostora is.

Hazafelé vezető jó hosszú úton, ha már úgy is együtt voltak, az egyesület tagjai sorra vették a következő úti céljaként szóba történelmi helyeket, mert az már biztos, hogy a jövő évi kirándulás támogatásáért hamarosan újra pályáznak.