Csicskebogyó, medicina a természet patikájából

A 2013-ban Németországban rendezett gyógynövény-szakszimpóziumon a damaszkuszi rózsát választották az év gyógynövényévé, elismerve, hogy a rózsafajta gyulladáscsökkentő, görcsoldó és lázcsillapító erejű, enyhíti az idegi alapú szívpanaszokat, nyugtatja az idegeket, s jelentős az öregedést gátló hatása. Hozzátették: szinte minden része, virága, levele, gyökere, bogyója gyógyerővel bír. Az sem baj, ha rózsánk nem éppen damaszkuszi, a szakemberek állítják: valamennyi fajtája gyógyhatású, a legnépszerűbb mind közül a mifelénk vadrózsaként ismert gyepűrózsa (Rosa canina) és a japán rózsa (Rosa rugosa) gyümölcse. A latin név, a Rosa canina" kutyarózsát" jelent, az elnevezés egészen az ókori Görögországig vezethető vissza. Hippokratész, a görög orvos, majd Plinius, a római természettudós úgy vélte, a rózsa gyökereiből hatásos medicinát lehet készíteni a veszett kutya harapása ellen. A rózsagyökér gyógyhatásáról ismert egy legenda is: egy anyának, akinek a katonafiát veszett kutya harapta meg, álmában egy hang azt mondta, készítsen főzetet a vadrózsa gyökeréből - felébredve úgy tett és sikerült is meggyógyítania a fiát. A legtöbb rózsafaj egyébként Ázsiában őshonos, kisebb számban Észak-Amerikában, néhány pedig Európában és Északnyugat-Afrikában virul. A világ különböző régióiból származó rózsák könnyen hibridizálódnak, átporozódnak, így újabb és újabb típusok jönnek létre.

A vadrózsák egyébként már jóval az ember megjelenése előtt bolygónk lakói voltak, a feltárások során megtalált legrégebbi, 55 millió éves megkövült maradványra a Colorado állambeli Florissantban bukkantak a régészek. Amúgy téved a mondás, hogy "nincsen rózsa tövis nélkül", mert van, sőt, mind az, a növénynek ugyanis tüskéi vannak. Szigorúan véve a tövis egy élesen hegyes módosult szár, a tüske pedig a kéreg vagy a felhám kinövése (kitörhető, ellentétben a tövissel). Bár a tövis veszélyesebb fegyver, a tüske is hatásosan védi a növényt - tanúsítja a kezeimen a sok apró seb, amit a csipkebogyószüret közepette a napokban szereztem be.

A népgyógyászat már generációk óta használja természetes medicinaként a csipkerózsa bogyóját, s legtöbb kedvezőnek talált hatását a modern laboratóriumi vizsgálatok is kimutatták. A hazánkban található összes vadrózsafaj gyógynövény, csipkebogyója antibakteriális és antimikrobális hatással bír, magas a C- és E-vitamin tartalma, emellett tartalmaz béta-karotint, luteint, zeaxantint és likopin karotionidokat, melyek támogatják az egészséget, közülük néhány a gyógyulást is elősegíti.

A csipkebogyó egyik legígéretesebb egészségügyi előnye az ízületek gyulladását gyógyító erő. Egyre több tudományos kutatás eredménye bizonyítja a fájdalmak enyhítésére és a mobilitás javulására gyakorolt kedvező hatást - az egyik vizsgálatban 94, térd- vagy bokaartrózisban szenvedő beteg kapott csipkebogyó kivonatot vagy placebót - a gyógynövénnyel kezeltek már 3 hét után jelentős fájdalomcsökkenésről számoltak be, 3 hónap alatt az ízületek merevsége is enyhült. Jelentős eredményeket értek el osteoarthritis és a rheumatoid arthritis kezelésében is. Az eddigi bizonyítékok arra utalnak, hogy bár a csipkebogyó nem képes ugyan teljesen meggyógyítani az ízületi gyulladást, de napi fogyasztása hatásos az érintet ízületek állapotának javításában és a gyulladás csökkentésében - elviselhetőbbé téve az ízületi gyulladással való együttélést, és javíthatja az életminőséget is.

A kozmetikaipar is régóta használja a vadrózsát, termékei közül a legnépszerűbb a csipkebogyóolaj. Vitaminjai védik a bőr kollagénjét a szabad gyökök okozta károsodástól, a korai öregedéstől. Serkentik a bőrszövet növekedését, segítik annak helyreállítását, hidratálják a bőrt és csökkentik a ráncok megjelenését. Az influenzaszezon beköszöntével éppen a legjobbkor erősíthetjük frissen szedett a vitaminbombánkkal az immunrendszerüket - s amilyen szerencsések vagyunk, a legmagasabb koncentrációjú C-vitamin éppen a Rosa caninában, az európai csipkebogyóban, vagyis a mi csicskenyénkben rejlik.