Szellemhotel lett a Krk sziget egykori luxusüdülőjéből

Nyár közepe lévén, elviselhetetlen volt a hőség a levegőtlen bungalókban, nem így a kicsit odébb található Haludovo üdülőkomplexumhan, amely már akkor többcsillagos kategóriába tartozott. Annak pazar főépülete megfizethetetlennek tűnt számunkra, ám a hozzá tartozó, domboldalon szeparáltan elhelyezkedő villákról azt reméltük, idővel visszatérhetünk valamelyikbe. Ott járva idén, amikor realizálódni látszott álmunk, gyakorlatilag már csak romokat találtunk.

Három helyi, korombéli férfival elegyedem szóba, útbaigazítást kérve tőlük. Bár rámpa védi, s tiltó tábla adja tudtul, hogy veszélyes a belépés a magánterületre, mindhárman arra biztatnak, nyugodtan „kerüljünk beljebb”, senki sem veszi komolyan a figyelmeztetést. Persze, a hely bejárása már csak méretei miatt sem olyan egyszerű, hisz a 12 hektárnyi strand mellett 26 hektár (260 ezer négyzetméter) partmenti dombos részt foglal magába. Az épületegyüttes elhanyagoltan, romjaiban a mai napig uralja a környéket, messziről látszik. Közelről azonban elszomorító a látvány, gaztenger és bokorerdő lep el mindent.

A pornókirály keletet és nyugatot akarta összehozni a horvát Adrián

A sűrű zöld növényzet és a szétvert villák sokak számára illemhelyként szolgálnak. A szebb napokat látott úszómedencében, ami ritkaságnak számított egykoron Adria keleti partján, gaz burjánzik.

Mielőtt tovább ecsetelnénk a pusztulatot, érdemes kitérni az előzményekre. Az egész megálmodója az egykori pornókirály, Bob Guccione (1930-2010). De ki ő, és mit keresett a jugosz­láv partokon, mégiscsak a vasfüggöny mögött a Penthouse magazin alapítója? Életrajzában az áll, hogy szicíliai bevándorlók gyermekeként a New Yorkhoz tartozó Brooklynban született. Ifjú korában katolikus szemináriumba járt, aztán „művészi” pályára váltott, festészetet tanult Rómában, majd Londonban, de szakácsként, mosodavezetőként is dolgozott. Az angol fővárosban az 1960-as években az egyik hetilap karikaturistaként alkalmazta, aztán erotikus fotózásba fogott, így amikor 1965-ben megalapította a Penthouse magazint, ő fényképezte a modelleket. A képes kiadvány a bulvárcikkeivel, provokatív meztelen női fotóival csakhamar komoly vetélytársa lett Playboy-nak.

Guccione  módos vállalkozóként a hatvanas évek vége felé járt először a horvát tengerparton, ahol ámulatba ejtette a Krk sziget. Luxushajóján cirkálva a partközelben szúrta ki magának a Malinskához tartozó „paradicsomi helyet”. Az akkor még érintetlen területre fényűző reszortot képzelt el. A fejébe vette, ide visszajön, hogy szállodát és kaszinót nyisson. Szándékához ideológiát is gyártott: itt az alkalom, hogy hozzájáruljon a hidegháború elleni harchoz. Azt remélte, hogy közel hozza az ellenségeket, a két szembenálló tömb polgárait, ezáltal hozzájárul a világbékéhez. Nyilván prózai dolgok is motiválták: a gazdag turisták pénzére ácsingózott. Persze, a hiúság is ösztökélte, az, hogy a mégiscsak pornólapnak tartott magazinja mellett mást is felmutasson. Egyébként a férfiaknak szánt kiadvány szépen hozott a konyhára, volt időszak, amikor milliós példányszámok keltek el belőle Amerika- és Európa-szerte, egy időben Magyarországon is hozzá lehetett jutni.

Bob a hetvenes évek elején elérkezettnek látta az időt szándéka valóra váltására. Kezére játszott, hogy Jugoszlávia addigra eltörölte a nyugati turisták vízumkötelezettségét, majd nemsokára a szigeten, Omišalj mellett (közel Fiuméhez) megnyílt a nemzetközi reptér, ahonnan csak egy ugrás Malinska. Az aiport fontos feltételként szerepelt a mindenható Titoval kötött megállapodásban, amelyben az is állt, hogy a hotel és a kaszinó adómentességet kapott. Az üzlet – bár súrlódások mindig adódtak – szépen hozott a konyhára.

Penthouse-hoszteszek a vendégek autójában

A komplexumot 1972-ben megnyitották, együtt a kaszinóval, ami akkoriban egyedinek számított a szocialista blokkon belül. A szerencsebarlangban több tucat, kizárólag női krupiét alkalmaztak, akik egyenest az Egyesült Államokból érkeztek. Az épületkomplexum a kor elsőszámú jugoszláv sztárépítésze, Boris Magaš munkája, aki többek között a szarajevói felszabadítási múzeumot és a ma is álló spliti Poljud stadiont is tervezte.

A maga korában rendkívül modernnek számító, csupa beton épületegyüttesbe apait-anyait beleadott, a tervrajzokon mindent szerepeltetett, ami egy előkelő luxusszállodától elvárható: a méreteiben is rendkívüli főépületben kiváló éttermekkel, menő bárokkal, medencékkel, szaunával, bowlingpályával, aztán a buja függőkertekben különálló komfortos villákkal, a háttérben pedig teniszpályákkal és golfpályával.

Alkalmi ismerőseim felidézik azokat az időket, amikor az étterem fénykorában naponta száz kiló homár, ötven kiló kaviár és száz üveg pezsgő fogyott. Helyi legendának hangzik, de hihető az is, hogy az egyik medencét pezsgővel töltötték fel. Az italokat szexi, fürdőruhás Penthouse-hoszteszek szolgálták fel, akik gyakran már a reptértől a vendég autójába ültek. A hölgyeket a Playboy nyuszilányoktól eltérően, ám ugyancsak találóan cica-maca névvel illették a helyiek. Ők azt is tudják, hogy 1991-ben a helyszínen járt az akkori horvát turisztikai miniszter, aki forradalmi hevülettől vezérelve, ex katedra kijelentette: végképp eltörlik a bűnös múltat, azaz mindent lebontanak! A piszkos munka nagy részét három évtizede helyettük a természet, az idő vasfoga lassan, de biztosan végzi...

Szaddám fiának aranypisztolya

A hotelbe a világ minden tájáról érkeztek vendégek, köztük a szociáldemokrata Olaf Palme svéd miniszterelnök. Más, ismert személyiségek mellett megtisztelte jelenlétével a helyet George Orson Welles amerikai rendező, filmproducer, Oscar-díjas színész. Hogy a világ másik pontjáról is megközelíthető legyen a sziget, repülőjárat kötötte össze Amerikával. Népes, 250 fős kíséretével megszállt itt a diktatórikus elveiről ismert Szaddam Husszein iraki elnök, aki a szóbeszéd szerint kétezer dolláros borravalót hagyott az egyik hosztesznél, a fia pedig a királyi lakosztály párnája alatt felejtette aranypisztolyát.

Nyilván a jugoszláv vörös burzsoázia is előszeretettel mutatkozott a hotelben, sőt a kaszinóban is, amelynek pedig a látogatása papíron nem egyezett össze a szocialista erkölccsel. „Délszlávia” polgárai hivatalosan nem is látogathatták, ám a kivételezettek, egyenlőbbek az egyenlőknél, megtalálták a módját annak, hogy kiéljék szerencsejáték szenvedélyüket.

És akkor folytassuk a bejárást! A közvetlen partszakasz után mintha más világba csöppennénk. Az olasz veduta-szerű, szép festményeket idéző tájképek, kőhajításnyira a parttól hirtelen pusztulatba csapnak át. Törmelékhalmazban, üvegszilánkokkal borított padozat maradványain botorkálunk az építmény belseje felé. Ha törik,  ha szakad, el kell érnünk az egész szívét, az egykori központi nagytermet, ahol a színpadszerűségének köszönhetően érvényesülhetett a látszani és látni elve, mint az egykori fényes korzókon, a „véletlen” találkozások helyszínén, ahol mindenki ott volt, aki csak számított. Innen nézve konstatálhatjuk, hogy a hotel szobái, egy penthousehoz illően mind tengerre nézőek, tágasak lehettek, jókora erkéllyel. A legmegkapóbb látványt a korabeli spa-szolgáltatásokat nyújtó épületből kiemelkedő betontető nyújtja, amely az égnek meredve a szálloda egykori nagyságára emlékeztet.

Luxusingatlanból menekültszállás

A komplexum évekig bevételt hozott, ám közbeszólt a horvátok honvédő háborúja az 1990-es években, amikor a pénzes nyugati turisták elmaradtak. A hotelt – menteni a menthetőt jelszóval – menekültek elszállásolására használták. Az alkalmi beköltözők a háború végéig maradhattak, ám utána sem akaródzott nekik kiköltözni. Amikor mégis kénytelenek voltak elhagyni a szállodát, elkeseredettségükben törtek-zúztak, vagy minden mozdíthatót magukkal vittek.

A szállodát 1995-ben eladták. Az átláthatatlan privatizációs ügyletekben több tulajdonos váltotta egymást, volt közöttük örmény és orosz. A 90-es évek második felére úgy-ahogy sikerült rendbe tenni a szállodát, hogy újból kinyisson. Az utolsó vendégek 2001 decemberében érkeztek, ám utána anyagi nehézségekre hivatkozva valamennyi előzetes foglalást hirtelen lemondtak, pedig azok ígéretesek voltak. Ezt követően amolyan szezonvégi kiárusítás vette kezdetét, szabadulni akartak az ingóságoktól, bútoroktól, konyhai berendezésektől, a színes televízióktól és más műszaki cikkektől, amelyekhez potom áron jutottak hozzá az élelmesebbek.

Az ország legnépszerűbb romja

Haludovo minduntalan feltűnik a horvát médiában. Az interneten „az ország legnépszerűbb romjaként”, a tévériportokban pedig „Európa leghíresebb elveszett helyeként” emlegetik. Az ottani közszolgálati tv-ben nemrég dokumentumfilmet mutattak be találó, Amikor a szocializmus a kapitalizmussal találkozik címmel,  utalva arra, hogy Amerika azzal a Jugoszláviával került egy platformra, ahol Malinskán akkoriban még egész napot kellett várni, hogy Manhattant kapcsolják telefonon. Holt volt még abban az időben a mobil?

Az egykori mogul, a nyakában mindig lógó aranyláncokkal mutatkozó Guccione karrierje végül is zátonyra futott. Több vállalkozása sikertelennek bizonyult, ám leginkább Haludovo ingatta meg. E kudarc után már nem tudott talpra állni. A pornográfia multimilliárdos királya, aki Manhattanben tartott fenn fényűző palotát, a teljes nincstelenségben hunyt el 2010-ben, 80 évesen. Halálakor egyik filmes barátja tette fel a költőinek tűnő kérdést: „Mi is okozta a vesztét? Kirándulása a jugoszláv szigetre? Reszort (üdülőhely), amely valójában soha se lett igazán azzá?”