Igyekezzünk a bogyósok metszésével!

Máskor, mintegy bemelegítésként, a bogyósokkal kezdtem a tavaszi metszést, az idén korainak találtam a zaklatásukat, így a mogyorót vettem előre, majd, még mindig csak február első felében járva az almatermésűek (alma, körte, birs, naspolya) kerültek sorra, amelyeknek nem árt, ha mélynyugalmi állapotban ejtünk rajtuk sebet a metszőollóval. 

Csakhogy nekem vannak idősebb, "égig érő" alma és körtefáim is, amiket csak létráról, vagy magassági metszőollóval, hosszúnyelű ágvágóval (esetleg a kettő kombinációjával) tudom csak rendbe tenni. Amilyen látványos a produkció távolról, olyan fárasztó közelről, a több órás létrára fel és létráról le ugrálás után az alsó-, a nem éppen pehelykönnyű teleszkópos metszőollóval való hadonászás eredményeképpen a felső végtagjaim tiltakoztak az igénybevétel ellen, ezért úgy döntöttem, közben pihenésként rendbe teszem az alagsori, hajladozó munkálkodást igénylő gyümölcstermő bokrainkat is. 

A piros ribizli frissen fogyasztva, lekvárként és szörpként is a kedvencek közé tartozik, főleg mert júliusban érik , amikor az egyébként a tőlem több ezer kilométerre élő leánykaunokámmal kettesben szüretelhetjük le. Kora tavasszal az első feladat: tüzetesen vegyük szemügyre a bokrot, mert fontos, hogy a fiatal, új hajtásokra, a tővesszőkre nagyon vigyázzunk - egy év múlva ugyanis azokon sorakoznak majd az idén kifejlődő termőgallyak, amelyeken, mint nevük is mutatja, a gyümölcsöt nevelik. Azt követően a 2. és a 3. évben ontják még a kellemesen savanykás-édes ízű piros bogyókat, s bár utána is teremnek, de már gyengébben, végül elhalnak. Első lépésként ezeket a levitézlett idős gallyakat nyugdíjazzuk, metsszük vissza a talaj szintjéig. A tavalyi fiatal tővesszők elágazásait 8-10 centire metsszük vissza, inspirálva ezzel a termőnyársak kialakulását.

A fekete ribizke a pirosnál is kedveltebb bogyós (a fiaim szerint a szörpjének "férfiasan fanyar" az íze), tavaly az öreg bokrok mellé besoroztam pár újoncot is, ahogy látom, tetszik nekik az új otthonuk, mert elég jól berendezkedtek és nyalka vesszőket növesztettek. A fekete ribizli metszésnél a nyeles ágvágó olló a leghasznosabb szerszám, könnyen kivágjuk vele tőből az öreg, felkopaszodott ágakat - e bogyós a fiatal hajtásokon terem majd. 

Málnából: "egyszer termő" és "folyton termő" fajtából is bővelkedem, az utóbbi persze nem terem állandóan, inkább a kétszer termő lenne rá a helyes titulus: először júniusban terem majd a nyár végén is nekidurálja magát, tavaly még novemberben is megörvendeztetett pár szem friss bogyóval. Kicsit haragszom rá, mert agresszívan terjeszkedő fajta, nehéz kordában tartani, pedig tél végén az össze vesszőt a talaj színéig levágom. Tanult gyümölcsészek szerint az egyszer termő málnát már nyáron, szüret után meg kell metszeni, el kell távolítani az összes letermett vesszőt és csak az az évi hajtást kell megtartani. Nekem nem jött be a módszer, a friss vesszők közül is több áldozatul esett, így a málnát is tél végén teszem rendbe - akkor már biztosabban ki tudom választani soraikból az öregeket. A málnatermesztésben a legszimpatikusabb tanács: teremtsünk olyan körülményeket bogyósunknak, amilyenben a természetben élne. Marie-Luise Kreuter világhírű német biokertész a Biokert című könyvében írja: a málnaültetvényt a sekélyen kapaszkodó gyökerek miatt sohasem szabad kapálni vagy ásni, helyette gondoskodjunk egészséges aljnövényzetről, ami megvédi a talajt a kiszáradástól. Nálunk ebben nincs is hiba: medvehagyma és a vele együtt idekerült erdei növények szőnyege takarja a földjét.

Az arónia, a törpe fekete berkenye mifelénk "gyüttment" különc gyümölcsnek számit, alig öt (vagy hat?) éve ültettem belőlük három bokrot. Azóta ők is a kedvencek élbolyában küzdték fel magukat, igaz, nem gyümölcsként, csak feldolgozva: szörpnek, dzsemnek, aszalva pedig újabban a család vitaminban és ásványianyagban-dús téli gyümölcsteájának alapanyaga. Metszésére még kihajtás előtt kerítsünk sort. Erősen a hajtásképző, bokra hajlamos az elsűrűsödésre, ezért fontos a cserje ritkító metszése. Az alsó, befele hajló vesszőket is tőből metsszük ki és távolítsuk el az 5 évnél idősebb ágakat, figyeljünk arra, hogy ne az elágazási pontok alatt metszünk, hagyjunk elágazásra alkalmas vesszőt, hogy az alvó rügyekből új hajtások fejlődhessenek. Az ágakat azonban ne kurtítsuk meg, hiszen azok végén hozza a termést.