A múlt és jelen találkozása a város szívében

Az olimpiai láng a multikulturális város ikonikus helyszínén, az Akropoliszon is járt. A sors furcsa fintora, hogy éppen néhány nappal előtte tértünk haza a görög fővárosból, természetesen még mindig emésztgetjük azt a számos élményt, amivel elvarázsolt és elkényeztetett az Akropolisz, a Syntagma és a Monastiraki tér közötti Plaka negyed, a Lükebéttosz-hegyről („ahol farkasok járnak”) az éjszakai kilátás, a pireuszi városrész a kikötővel, a gazdag bizánci templomok látványa, s természetesen a finom édes görög bor. Négy napon át eredtünk az ókori, középkori emlékek nyomába, miközben a város mai nyüzsgő lüktetése sem hagyott érintetlenül minket.

Az olimpiának is történelme van

A görögök és a görög olimpiai bizottság 1996-ban szerette volna megrendezni a modern kori ötkarikás játékok százéves jubileumát, ám csupán 2004-ben adódott lehetőség arra, hogy Athénben fogadják a világ élsportolóit. Érdekesség, hogy Nagy Tímea vívó itt szerezte meg a magyarok 150. aranyérmét.

A hagyomány szerint az első játékokat i. e. 776-ban rendezték Zeusz tiszteletére, amit négy évente megismételtek. 1170 évvel később, 393-ban I. Theodosius római császár eltörölte a játékokat, mivel a versenyt pogány jellegűnek tartotta. 1896. április 6-15. között rendezték az I. nyári olimpiai játékokat Athénban, előtte két évvel Párizsban megalakult a Nemzetközi Olimpiai Bizottság.

Való igaz, hogy nyolc évet vártak a görögök a 2004-es rendezési jogra, ám nem volt sok tapasztalatuk: pénzügyi és építési nehézségek merültek fel, végül, főleg albán vendégmunkásoknak köszönhetően épültek fel a létesítmények. Sajnos nagy részük ma is kallódik, ám a jó állapotú, az 1896-os olimpiára épült Panathinaikos Stadion ma is kedvelt turista látványosság. Itt már az ókorban aréna állt, Pallasz Athéné istennő tiszteletére rendezték az atlétikai számokból álló Panathénaia Játékokat. Herodes Atticus idején renoválták az építményt, akkor már ötvenezer fő befogadására is képes volt.

Az újkori olimpia rendezésének másik nagy hozománya, hogy az athéni metró mára a világ legmodernebb hálózatává fejlődött. Három vonalból áll (1-es zöld, 2-es piros és 3-as kék), a teljes hossza 2010-ben 110 kilométert ért el. A legrégebbi a zöld, ami Pireuszt köti össze Kifissziával, s csupán kettő felszín alatti megállója van. Történetesen a szállásunk ezek közül az egyik, a Victoria megálló közelében volt. Az 1996-os jubileumi olimpiára készülődve 1987-ben írták ki a versenytárgyalást további két metróvonal építésére, amit szakaszosan adtak át. A kék vonal az új nemzetközi reptérre vezet, ahonnan 9 euróért lehet bejutni a városba, mi is ezt váltottuk meg. Másnap három napos kombinált jegyet vettünk 30 euróért, amivel bármelyik közlekedési eszközre felszállhattunk, az állomásokon mindenhol volt automata. Mi leginkább a jól kiépített metró vonalat és a villamosokat használtuk.

Minden út az Akropoliszra vezet

Nincsen athéni városnézés az Akropolisz nélkül, amire már itthon felkészültünk, ugyanis online 30 eurós kombinált jegyet vásároltunk, ami további hat régészeti helyszín megtekintésére volt alkalmas. A nagy érdeklődés miatt érdemes online időpontot foglalni, leginkább a reggeli órákra, így elkerülhetjük a nagyobb csoportokat.

Bár első látásra a meredek, 150 méter magas sziklára felnézve, a bejáratnál állva nehéznek tűnhet a feljutás, ám menet közben meg sem érezzük a szintkülönbséget, s sorra mutatkoznak meg a műemlékek. Köztük a római kori színház (Herodes Atticus odeon), ahol eredetileg ötezer ember fért el, s egykor még teteje is volt az épületnek. Fesztiválok, kulturális rendezvények kedvelt helyszíne ma is. A Dionüszosz színházat a déli lejtőn találjuk, valamivel kisebb méretű.

A mai kor csodájának bejárata a lélegzetelállító Propülaia előcsarnok, ami i.e. 437- 432 között épült Mnésziklész tervei alapján. A két előugró szárny miatt úgy érezzük, mintha kastélyban járnánk. Jobbján látható Niké, a győzelem istennőjének szentélye, a ión építészet gyöngyszeme.

Az Akropolisz világörökségi helyszín, ahol összesen húsz épület található, az ókori görög művészet és építészet csúcsa. Az Athéné Parthenosznak szentelt Parthenon-templomot i. e. 447- 432. között építették, belsejében állt a hatalmas, 12 méter magas Athéné-szobor, amit Pheidiasz készített aranyból és elefántcsontból. Az épület Athén győzelmét szimbolizálta, amit a görög erők koalíciójának vezetőjeként Xerxész és Dareiosz perzsa seregei felett aratott. A pre-Parthenon néven ismert régebbi emlékművet váltotta fel, amely a Kr. e. 480-as perzsa invázió során elpusztult.

A mai szemmel is jelentős mérnöki alkotás egészen a 18. század végéig viszonylag épségben maradt fenn. Egy időben keresztény templomnak és török mecsetnek használták. Hatalmas kárt a fellegárban 1687-ben okozott egy velencei bomba, amikor a törököket támadták. Az Erekhtheion az Akropolisz kultusztemploma, melyet az 5. században építettek. Az épület dór és ion oszlopok keverékét használja, amit Athéné és Poszeidón tiszteletére szentelték, oldalán a híres kariatidákkal, amiknek eredetije az Akropolisz Múzeumban pompázik. Az olümpiai Zeusz templom egykor az ókori Görögország legnagyobb szentélye, a Parthenonnál is monumentálisabb volt, ám az utókorra csupán rom maradt.

Az Akropolisz Múzeum megmaradt görög kincsei

Az Akropolisz mellett nem hagyható ki a csupa üveg Akropolisz Múzeum, ami a „Fellegvár” ásatási munkálatai során feltárt leleteket mutatja be, s 14 ezer négyzetméteren 4 ezer kiállított tárgy látható. A terveket Bernard Tschumi svájci sztárépítész készítette, aki sikeresen kihasználta a természetes fényt, s kitekintve szinte mellbe vágja a látogatót a görög főváros csodálatos panorámája. A felsőbb szintekre széles lépcsősor vezet, amely a látogatót a Propülaiára való belépésre emlékezteti. A legfelső szintet a Parthenon alaprajza szerint alakították ki. Itt látjuk a hatalmas fríz egy részét, a többi a londoni British Múzeumban van, a márványok helyét istenek, hősök és állatok gipszöntvényei töltik ki. A földszinti üvegpadló alatt a lenti régészeti feltárásokat követhetjük nyomon.

A háromnapos athéni látogatás során egyet mindenképpen megtapasztalhattunk: a görögök életvidámságán, a zsibvásári hangulaton túl azt, hogy bármerre jártunk-keltünk a belvárosban, szinte mindig szembe jött a csodás Akropolisz. Ahogy minden út Rómába vezet, úgy itt Athénban minden szem az Akropoliszra szegeződik.