Jáki templom - épen megőrzött középkori emlékünk - fotógaléria

Mintha csak most építették volna, a falak körül húzódó pompás kert virágai, lombos fái is gondos törődésről árulkodnak. Pedig a templommal szemben álló, a látogatókat kiszolgáló pavilonban látható összefoglalóból kiderül, hogy Szent István király rendeletét követve, Jákon már a 11. században elkezdődtek a templomépítések. A század elején megépült egy kisméretű templom, s a század utolsó harmadában elkészült a Szent Jakab-kápolna is, ami része volt a mostani programnak is, amely befejeződött, a templomegyüttest az idén, április 21-én szentelték fel.

A Szent Jakab-kápolna egy egyszerű köralakú templom, amely a falu temploma lehetett, mert az egyhajós, nagyobb templomot akkoriban a bencés szerzetesek használhatták. Ilyen előzmények után, a Ják nembeli Márton ispán, 1210-ben fogott bele a ma is álló, nagyméretű templom építésébe, mégpedig úgy, hogy az új templomot a régi köré, fölé kezdték el megvalósítani. A hatalmas, hosszú ideig tartó építkezéshez Márton ispán bajor mestereket hívott segítségül. A szentélyeket követően a tornyok építése történt, majd elkészült a monumentális méretű nyugati kapu is, végül pedig elbontották a régi templomot, amelynek felszentelésére 1256-ban került sor. A templomszentelésre, megújult a Szent Jakab-kápolna is. Az akkori ünnepségen Jáki Nagy Márton nem vehetett részt, mert hamvai már a déli torony alatt kialakított sírban nyugodtak, erre a falon talált jelek emlékeztettek. Ezek alapján a leletek most kerültek elő a kutatás során…

A 16-17. században a templom többször is megsérült, az 1532-es török pusztítás után a bencések elhagyták Jákot, a kolostor romba dőlt. Ezt követően világi apátok vigyázták a templomot, nekik köszönhető, hogy nem maradtak el a legszükségesebb karbantartások, javítások. Az 1800-as évek második felében fogtak bele a templom nagy restaurálásának előkészítésébe, amely hosszú ideig tartott, majd 1894-ben kezdődött el, és 1904-igh tarott a megújítás Schulek Frigyes irányítása mellett. Teljesen átépültek a tornyok, a sérült faragványokat is kicserélték. Pár évtizeddel később, az 1930-as években olasz restaurátorok irányításával tovább dolgoztak a templomon, céljuk a régi állapotoknak megfelelő helyreállítás volt.

Az 1980-as években a nyugati kapu szobrainak romló állapota irányította a figyelmet ismét Jákra. Hamar kiderült, hogy az egész templom, s a Szent Jakab-kápolna is megújításra szorul. 2017-ben született kormányhatározat a további teljes feltársról, megújításról.

Sarkadi Márton építész, a Szombathelyi Egyházmegye projektvezetője, az idén, április 21-én felszentelt templomról azt nyilatkozta az MTI-nek, hogy a kívül-belül megújult jáki Szent György-templom felújítását, restaurálását, egyben régészeti feltárását még 2018-ban kezdték meg. A kivitelezés 2020 nyarától gyorsult fel. Elvégezték a régészeti feltárást, befejezték a falkutatást, a falfelületek és freskók restaurálását, valamint elvégezték azokat az építészeti munkákat, amelyek a templom használatát és hosszú távú állagmegóvását szolgálják. Korszerűsítették az épület elektromos hálózatát és hangosítását. A templombelső helyreállítása már 2022-ben befejeződött, azóta elkészültek a templom homlokzatának restaurálási munkálatai is, amelyek közül a legfontosabb a jáki templom közismert nyugati kapujának helyreállítása volt, továbbá megújult a templomkert, beleértve a sétautakat és a világítás korszerűsítését is.

Mint említettük, a felújítás során feltárták Jáki Nagy Márton sírját is. Dr. Pap Ildikó Katalin régész erről a többi között így írt egyik munkájában:

„A jáki Szent György-templom déli toronyaljában súlyos kőlapokkal fedett téglasír került elő. Megismerése annak köszönhető, hogy a most lezárult, Szombathelyi Egyházmegye által koordinált helyreállítási munkák kapcsán lehetőség nyílt a templombelső terében is régészeti kutatásra. Az épített sír helyét már a Szent György-templom alapozási munkálatai előtt kijelölték. Jáki Nagy Márton vasi ispán, a Ják nemzetség feje az ismert történeti adatok tanúsága szerint az 1210-es években határozta el, hogy Isten és a Jákok dicsőségére új, a meglévőnél nagyobb templomot emeltet. Saját nyughelyét vélhetően azért szánta a mai déli toronyalj területére, mert családjának tagjai hagyományosan erre a helyre, a templomdombon a 11-13. század között fennálló kisméretű templom nyugati bővítménye mellé temetkeztek.”

Írott források alapján behatárolható, hogy Márton ispán 1244 és 1250 között hunyt el. Ebből következik, hogy az alapítói sír megépítése után évtizedekig üresen állt, miközben körülötte csaknem teljesen felépítették a Szent György tiszteletére 1256-ban felszentelt templomot. A sírban, annak 2020 végén történt megnyitásakor egy felnőtt férfi és egy csecsemő, illetve egy nő maradványait találták meg. A csontok helyzetéből megállapítható volt, hogy nem sokkal a temetés után a nagyobbik kőtömb egyik végét betörve rablók bolygatták meg a halottakat, és elvitték értékeiket. Ránk maradtak azonban az alapító csontjai, amelyeket dr. Tóth Gábor antropológus vizsgált meg. Ennek eredményeképp megtudhattuk, hogy a feltételezett alapítói sírban egy 181-182 cm magas, erőteljes férfi nyugodott, aki 53-58 éves kora között halt meg. Csontjainak tanúsága szerint nemcsak Árpád-kori viszonylatban hosszú, hanem eseménydús életet is élt. A vázon intenzív fizikai igénybevétel és olyan sérülések nyomai is megőrződtek, amelyek akár harci cselekményekből is eredhettek.

Pap Ildikó Katalin így írt a két másik halottról: „A vele vagy mellé temetett csecsemő fél éves kora előtt halhatott meg, és joggal gondolhatjuk, hogy rokoni szálak fűzték a nemzetségfőhöz. Félig a sírépítmény alatt egy 40-46 éves korában elhunyt hölgy csontváza került elő, aki a koporsóba helyezésekor két kisméretű arany karikával díszített, nyugati típusú fejkendőt viselt. A korban ritka nemesfém tárgyak miatt őt is a Ják nemzetséghez köthetjük. A három halott csontjai a hatályos törvények értelmében a területileg illetékes Savaria Múzeumba kerültek. Tudományos vizsgálatuk elvégzése után – tekintettel arra, hogy a templomalapító Jáki Nagy Márton a Szent György-monostortemplomot maga és családja temetkezési helyéül szánta, a Szombathelyi Egyházmegye és a Savaria Múzeum szakmai együttműködésének köszönhetően – visszavihettük őket Jákra. Megérkezésüket követően Zakó Jenő plébános atya elvégezte az elhunytak koporsóba helyezésének szertartását.

A csontok elhelyezése hosszú távú megőrzésük érdekében külön erre a célra készült, jól záródó horgany ládákban történt. Jáki Nagy Márton ládájára a következő felirat került: Jáki Nagy Márton, nemzetségfő, templomalapító, született 1190 körül – elhunyt 1244-1250 között.”

A Szent György-templom főszentélye alatt kialakított barokk apáti kripta három jáki apát koporsóját rejti. Szilcz Károly (†1785), Karácsonyi János (†1803) és Heymon János (†1828) egyházi személyekként a szentély alatt nyertek végső nyughelyet.

2018 óta a jáki templom helyreállítására több mint 2 milliárd forint kormányzati támogatást kapott a Szombathelyi Egyházmegye. Tervben van egy látogatóközpont építése is, amelyhez az apátsági épületek szolgálnak alapul, de egy új nagy kiállítótér is épülne. 2020 őszén meghívásos építészeti pályázatot hirdetett a Szombathelyi Egyházmegye a jáki templom környezetének megújítására és új kiállítótér tervezésére. A pályázatot a Péterffy + Dőry Architects által jegyzett pályamű nyerte meg. A tervek tehát készen vannak, megvalósításához további, több mint 1 milliárd forintra van szükség.

A jáki templom úgy él a köztudatban, mint épen megőrzött középkori emlékünk.