A látszat csal! Megtévesztő tortáival varázsol el Marai Lászlóné

A zalai asszony mindent autodidakta módon tanult, és leginkább az internet segítségét kérte ahhoz, hogyan formázza és díszítse ízletes süteményeit, hogy a lehető legélethűbbnek tűnjenek. Készített már torta pacalt, magyaros tálat, de még ládikát is, skorpióval a tetején. Mint mondta, nagyjából tíz évvel ezelőtt kezdte el a hobbisütést, s bár cukrásznak sosem tanult, versenyeken is nagyszerűen szerepel szokatlan tortáival. Munkáit egytől egyig megosztja a közösségi médiában is, ahonnan rengeteg pozitív visszajelzést kap.

Az alkotásaid tényleg valósághűek! Miért pont ebbe az irányba mentél el? 

- Azért, mert imádom, mikor az emberek elképednek, és nem hisznek a saját szemüknek. Mindig azt mondom: nálam semmi sem az, aminek elsőre látszik.

Van kedvenc munkád?

- Persze! Pár éve a férjemnek készítettem egy tál pacalpörkölt tortát. Imádja ezt az ételt, így gondoltam, meglepem. Szerencsére a torta is legalább annyira ízlett neki, mintha igazi pacal lett volna.

Biztosan volt olyan, akit tényleg megtévesztettél a süteményeddel, ugye?

- Ó, de még mennyire! Egyszer kenyér formájú tortát csináltam, édesanyám pedig tényleg azt hitte, péksütemény. Oda is ment, hogy megfogja, meleg-e még. Alaposan meglepődött, mikor elmondtam neki, hogy ez tulajdonképpen desszert.

Nem lehet egyszerű egy ilyen süteményt kivitelezni. Melyik volt a legnehezebb? 

- Talán a legutolsó versenytortám. Egy átlagos magyar vasárnapi ebédet készítettem el: húslevest velőscsonttal, természetesen sok-sok fondant segítségével. Szerencsére a sok munka kifizetődött. Nemrég még a Cake The Great magazinban is helyett kapott a süteményem. Ezúton is szeretném megköszönni a rengeteg biztatás, a családomnak a határtalan törődést és a türelmet. A páratlan ízesítést pedig nem sikerült volna elérnem az Egervári Vasmancs feketeberkenye - josta felajánlása nélkül.

A márciusi Jótékonysági Torta és Muffin Fesztiválról van szó ugye?

- Igen. Idén elhoztam az aranyérmet az „amatőr forma torta” kategóriában, tavaly egy ezüst, és egy bronz volt a jutalmam, tavalyelőtt pedig két ezüstéremmel lettem gazdagabb. Versenyre a távolság miatt csak Tapolcára tudok elmenni jelenleg.

Ha jól tudom, a közelmúltban egy súlyos betegséggel diagnosztizáltak...
- Októberben egy világ omlott össze bennünk, mikor rosszindulatú daganatot találtak a tüdőmben. Decemberben egy igen komoly műtéten estem át: a bal alsó tüdőlebenyemet el kellett távolítani. Az operációra Szombathelyen került sor, majd következett három kemoterápiás kezelés, amit huszonöt sugár követett. 

Hogyan viselted ezt az időszakot?
- Az elején nagyon el voltam keseredve: ilyenkor sok minden megfordul az ember fejében. A családom a kezdeti sokk után mindenben mellettem állt. A műtét nagyon kemény volt, de elég jól viseltem. Aztán jött a kemoterápia: az első után elkezdett kihullani a hajam, ami nagyon megviselt. A férjemmel együtt sírtunk, mikor teljesen le kellett vágni. A leghosszabb ideig tartó mellékhatás a kéz zsibbadása volt és az önbizalmam teljes elvesztése. Rohamosan közeledett a márciusi verseny, és én romokban voltam. Az utolsó kemó után döntöttem el, hogy már csak azért is megpróbálom, hiszen sokan hittek bennem. Zsibbadt kézzel álltam neki a tortának. Bevallom, nem is számítottam éremre, hiszen a családért és magamért vállaltam. Már azt is nagy eredménynek tartom, hogy egyáltalán ott voltunk a versenyen – az, hogy sikerült elmenni, és a család is elkísért, számomra többet ért, mint bármilyen helyezés.

Így utólag is szívből gratulálok az eredményedhez és mielőbbi felépülést kívánok! Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

- Jelenleg egy kis ideig még regenerálódni kell a sugár után, de alig várom, hogy visszatérjek a munkámhoz. A jövő évi versenyt is nagyon várom már, de ami jelenleg a legfontosabb: ÉLNI akarok.