A focisták a „bé”-be járnak – az országban elsőként sportkollégium Pacsán

És 1975 szeptemberében benépesült a kollégium. Tarsoly József újságíró készített riportot, megkérdezve a tanárokat és az új diákokat: „Amikor eljött a búcsú pillanata, az anyukák többsége bizony sírással küszködött. Nem egynek meg is eredtek a könnyei. A srácok „férfiasan” tartották magukat, de tudom, amikor egyedül maradtak, egyiknél-másiknál eltört a mécses. Érthető, hisz’ kisgyerekek még, s hosszabb ideig sosem voltak távol a szülői háztól (Mészáros Ferenc, a pacsai gimnázium és általános iskola igazgatója.) – Tulajdonképpen ez – vagyis az otthoni környezetből való kiszakítás – látszott veszélyeztetni a legjobban a sportkollégium létrehozásának tervét. Bevallom őszintén, csak akkor nyugodtunk meg, amikor az 1200, több lépcsőben kiválasztott falusi fiú közül a legtehetségesebbnek tartott, s ezért az egerszegi utolsó rostára behívott 70 gyermek szülei egytől egyig beleegyeztek abba, hogy csemetéjük szeptembertől Pacsán folytatja tanulmányait. (Csordás József testnevelőtanár, a pacsai labdarúgó-kollégium vezető edzője.)

– Én persze nagyon örültem, amikor megjött a levél, hogy felvételt nyertem a kollégiumba. Nem, sem édesanyám, sem édesapám nem próbált lebeszélni. Csak annyit mondtak: elmehetsz fiam – egy feltétellel! Legalább olyan jól kell tanulnod, mint eddig… Tavaly, hatodikban 4,8 volt az átlagom. (Csicsek Ferenc, a labdarúgó-kollégium Murakeresztúrról érkezett lakója.) – A focisták a „bé”-be járnak. Osztályfőnökük egyben az edzőjük is, a nyolcadikosoké Csordás József, a hetedikeseké pedig Csilits Antal. Az előbbiek különben 16-an, az utóbbiak 14-en vannak. Mindkét osztályt „feltöltöttük” szintén tehetségesnek tartott helybeli fiúkkal. Délelőtti programjuk teljesen azonos a párhuzamos „normál” osztályéval, a heti négy edzésükre ugyanis kivétel nélkül délután kerül sor. A kollégiumban állandóan – éjjel és nappal – felügyelet mellett vannak a gyerekek. (Mészáros Ferenc) – Nagyon jól érzem magam Pacsán, ahol egyébként korában csak egyszer, az idén tavasszal, a Felszabadulási Kupa döntőjekor jártam. Az iskolában semmi probléma nincs, az edzések élvezetesek. Otthon még nem voltam, de hamarosan én is sorra kerülök. A mamám már járt itt látogatóba. Különben középcsatár vagyok, az eddigi három meccsünkön 8 gólt rúgtam. Lassan kezdünk összebarátkozni, a pályán főleg Gombos Sanyival és Tóth Zolival értem meg magam a legjobban. (Halász István, a labdarúgó-kollégium Letenyéről érkezett, nyolcadikos lakója.)” (Részlet a Zalai Hírlap 1975. október 3-ai tudósításából.)