Liechtenstein háromszor

Nyári motoros körutunk során egyáltalán nem tudatosan, ám valahogy mégis úgy esett, hogy Liechtenstein neve – amit állandóan betűzni kell, nehogy elírjam - háromszor is szembe jött velünk. Ráadásul az a furcsa, hogy kétszer Ausztriában találkoztunk vele. 

A csigalépcsős Liechtenstein-szurdok

A természeti csodákat kedvelők lehet, hogy már hallottak a Salzburg tartományban, Pongau régióban található Liechtensteinklamm vízesésről, ami a régió egyik legkedveltebb látnivalója. 2017-ben sziklaomlás miatt zárva volt a kanyon, ám négy éve ismét látogatható a megújult túraútvonal. Célszerű St. Johann im Pongau város irányából érkezni a parkolókhoz, ahonnan gyalog kell megközelíteni a jegypénztárat. Motorral természetesen könnyű dolgunk volt, át is engedtek, egészen a fogadóépület mellé jutottunk. Érdemes mobil applikácón keresztül ott a helyszínen akár jegyet váltani, így gyorsítva a bejutást.

Másfél kilométeres sétára, a Helix nevű csigalépcsőnél kicsit több szuszogásra és levegőkapkodásra kell számítani, ám a végeredmény, az oda-vissza kétórás, alagutakon is vezető kirándulás abszolút megéri. A biztonságos út végén magasodik előttünk a bővizű vízesés. Az Alpok egyik leghosszabb és legmélyebb szurdokát egyébként II. János, Liechtenstein hercegének is köszönhetjük. A természetkedvelő uraság kiegészítette a hiányzó költségeket, így 1876-ban megnyithatták a turista látványosságot, aminek építését az Alpesi Egyesület kezdeményezte. 

Liechtenstein, a világ egyik legkisebb országa

Liechtenstein a második legkevésbé látogatott ország Európában a Rajna völgyében, évente alig 80 ezer ember keresi fel, nem kell tehát a turisták özönétől tartaniuk, majdhogynem inkább a turista a látványosság ott. Ennél kevesebben csak San Marinoba utaznak. A törpeállam még a kontinensen is ritka kormányzatról, az abszolút monarchiáról híres, amit az Európai Tanács 2012-ben az európai demokráciával összeegyeztethetetlennek minősített. Gondolom, ez az ott lakó 38 ezer embert csöppet sem zavarja, a lakosok harmada betelepült. Vagy mégis? Állítólag az alattvalók szerették volna korlátozni II. János Ádám uralmát húsz évvel ezelőtt, azaz eltörölni a régens herceg vétójogát, ám ez nem sikerült. A kormány öttagú, a parlament, azaz a Landtag pedig 25 választott képviselőből áll. Olyan, akár egy iskolai osztály, már ami a létszámot illeti. Svájchoz hasonlóan Liechtenstein is adóparadicsom, állítólag itt kétszer annyi a postaláda, mint a lakosok számra. Köszönik, egyelőre eszük ágában sincs csatlakozni az Európai Unióhoz. A havi átlagkereset mintegy kétmillió forint. Persze ez lehet, hogy csak papíron van így. 

Mi Ausztriából, Feldkirch városából léptük át a határt, amit észre sem venni, a busz úgy közlekedik a két város között, mintha csak a szomszéd zalai településre érne át. Az alig 25 kilométer hosszú és 12 kilométer széles ország órák alatt bejárható. A miniállam alig harmada Budapestnek, ám valóban változatos: alpesi hegyek, buja erdők, zöld legelők, a kecsesen kanyargó Rajnai mint határfolyó teszi színessé a tájképet. De ha szeretnénk, akkor a kiránduláson kívül alpakkás hegyi túrát választhatunk, fotókurzusra iratkozhatunk be, kipróbálhatjuk a solymászatot és evezhetünk a Rajnán. Vagy átléphetünk Svájcba az ikonikus fedett fahídon.

Liechtenstein és Svájc házassága

Mi sem szemléltethetné jobban a két ország közötti kulturális, történelmi, pénzügyi és politikai szövetséget, mint a határt is jelző Rajna felett magasodó fahíd. 1342-ben alakult meg a Vaduzi Grófság, Liechtenstein pedig jelenlegi határait 1434-ben nyerte el. Liechtenstein a kiegyezést követően 1868-ban feloszlatta a hadseregét, a hercegséget ezek után az Osztrák–Magyar Monarchia hadserege védte. Az első világháború után Svájc lett a miniország fő partnere, hivatalos pénznem a svájci frank lett, svájci katonai védnökséget kap azóta is, valamint a hercegséget Svájc képviseli a nemzetközi életben. 

Az ötezer fős Vaduz egy óra alatt bejárható

Nem várt minket reggeli tejeskávéval II. János Ádám herceg, ám nem hagyhattuk ki, megálltunk a 700 éves várkastély előtt, ami 1712 óta a család tulajdona és 1938 óta hivatalos rezidenciája. A közel 2000 méter magas Alpspitz lábánál fekszik Vaduz felett. Egyetlen napon, a miniállam nemzeti ünnepén, augusztus 15-én nyerhetünk bebocsátást a dombon álló várba. Ilyenkor mind a 38 ezer alattvaló hivatalos egy pohár borra, miközben tűzijáték világítja be az eget.

Ezután a fahidat, majd az 1873-ban felszentelt neogótikus Szent Florin-székeshegyházat néztük meg. A templommal szemben egy impozáns rezidenciára, az Onassis család cégének központjára láttunk, az alapítvány 1975 óta székel itt. Valószínűleg még több híres családot, céget fedezhettünk volna fel, de nem ezért jöttünk. 

A sétálóutcán meghökkentő kortárs szobrok között jutottunk el a helyi tourinform irodáig, ahonnan néhány aprósággal távoztunk. Itt található a kormányhivatal, a városháza és több múzeum. Az ingyenes látogatható Postamúzeumba tértünk be. Postamúzeumot 1930-ban alapították és 1936-ban nyitották meg. Ezt követően a múzeumot többször áthelyezték, mígnem a jelenlegi épületben kapott végleges helyet. A gyűjteményben számos érdekességet láthatunk, köztük a miniállam által 1912 óta kibocsátott bélyegeket, valamint az ország postaszolgálatának történetét. 

Valóban alig egy-két órát töltöttünk a kicsinyke fővárosban, majd Balzers felé vettük a irányt. A hangulatos kis alpesi falucska dombjának tetején a Gutenberg-várhoz gyalogoltunk fel, ami sajnos zárva volt. Lehet, hogy csak nekünk furcsa, ám egyetlen emberrel, turistával sem találkoztunk. Gutenberg egyébként egyike a hercegség öt kastélya közül annak a kettőnek, amely a mai napig érintetlenül fennmaradt.

Faaker See és ismét egy liechtensteini herceg

Búcsút vettünk a miniállamtól, majd egy kicsi Svájc és Milánó, végül a Stelvio-hágó után Karintiába motoroztunk. Villach után, a Faaki-tó mellett szálltunk meg. Érdekesség, hogy a tó a Lichtenstein hercegek tulajdona volt 1831 óta. 1918-ban Ludwig Wittgenstein birtokába került, majd ő 1924-ben átadta két nevelt lányának, a mai tulajdonosok az ő leszármazottaik. Faak am See az otthona a Harley Davidson fesztiváloknak is, így 2024 szeptember elején újra itt találkozhatnak a motorok szerelmesei.