Új középiskola született Zalaegerszegen

"És most mi, a 65 éve érettségizett első évfolyam humán tagozatos osztálya ismét jelentkezünk, és találkozónk alkalmából emlékezünk feledhetetlen gimnáziumi éveinkre, ifjúságunkra.

Az említett újsághír címe az is lehetett volna, hogy „Megnyitotta kapuit Zalaegerszeg új középiskolája”, de ez nem lett volna igaz, hisz sem önálló épülettel, sem teljesen önálló testülettel nem rendelkezett még az új intézmény. Szívességből kaptunk két tantermet a képző épületében, és tantestületünk fele is az „anyaiskola” tanárai közül került ki. Igazgatónőnk a szigorú, következetes, de emberséges Horváth Mária ugyanazt a színvonalat követelte meg az „újszülött” gimnáziumban, mint megszokott volt a patinás Tanítóképzőben. Mindkét osztály nagy létszámmal indult, mely a követelmények, a színvonal megtartása során lassacskán fogyatkozott, így végül 25-30 közötti lélekszámmal jutottunk el az érettségi vizsgákig. Osztályfőnökünk Schandl Gábor matematikatanár volt, ki nagy jóindulattal tudósi hozzáállással terelgetett minket 4 éven keresztül, igyekezvén megszerettetni velünk komoly tudományát.

A reál osztály vezetője Pérk Ferenc volt, velünk pedig nagy elánnal ismertette a magyar nyelv és irodalom szépségeit, magyarázta nagy alkotóink műveit.

Szívesen emlékezünk Szabó Béla tanár úrra, a tudós dr. Simonffy Emilre, akik népünk történelmébe és a latin nyelv kapcsán az antik szerzők műveibe vezettek be bennünket. Sok szép emléket őrzünk Kaposi Antal és Izsák Gyula tanár urakról, akik rendkívül igényesen oktatták tudományágukat. Dr. Czeglédy Ferencé, a sokoldalú nyelvtanár nagy szeretettel, anyai szigorral tanított bennünket a politikai életnek megfelelő nyugati nyelvekre, így a kötelező orosz nyelv ideiglenes szüneteltetése idején (1956-57) betekintést nyerhettünk a francia, német, angol nyelv rejtelmeibe is. (Ezeket később fakultatívan tovább tanulhattuk). Nem feledkezünk el a pályakezdő Gyurkó Kálmánról (akit serdülő lányokként természetesen imádtunk), Dudás Flóriánról, aki a felnövekvő gimnázium önállóvá válásakor annak igazgatója lett és évtizedekig őrködött intézménye értékeinek megtartása és gazdagítása felett.

Feltétlenül felelevenítjük Raffai Imre testnevelő tanárunk emlékét, akivel együtt építettük a Tanítóképző udvarán az első sportpályát, és aki nagy szeretettel vezetett be bennünket a sport legkülönbözőbb ágaiba, nevezett versenyekbe, velünk örült a sikereknek. Önálló kosárlabdacsapatunk sok mérkőzést játszhatott le az ő vezényletével. Még sok mindent írhatnék a teljesség igénye nélkül szeretett tanárainkról, de nem ez a célom, csupán az emlékezet felfrissítése.

Végül – szándékosan hagytam felsorolásom végére – büszkén és nagy szeretettel emlékezünk Szerencsés Rudolfra, aki alig több, mint egy évig tanított történelmet, de nagy tudása, igaz embersége, hazafisága a mai napig példakép számunkra. Ez alatt a rövid idő alatt, ami neki iskolánkban megadatott, rányitotta szemünket a felszín alatt rejtőző igazságokra, gondolkodni, mérlegelni, elemezni is tanított.

Diákcsoportunk eredményes négy évet zárt a patinás zárda falai között. A 25 érettségiző 4. a osztályos tanuló közül 6 fő kitűnően abszolvált, 14 diplomát szerzett, az osztály többi tanulója pedig értékes és jól képzett munkaerőként irodákban, hivatalokban, vállalatoknál, stb. töltötte le munkás éveit.

Jelenleg tizenöten élünk még és utolsó mohikánokként találkozunk, hálával emlékezünk a kezdetekre, egy új középiskola születésére."

Fitos Tiborné (Bobai Eleonóra volt 4. a osztályos tanuló) nyugalmazott középiskolai tanár