Gomba: vargánya és a többiek – van, amit csak a szemnek

Rácsodálkozhatunk avarban megbújókra, fák törzsén kapaszkodókra, korhadt fatuskókon növekedőkre. Az ember csak kapkodja a fejét, azonban még véletlenül se jusson eszünkbe, hogy ebből is, abból is szedünk egy keveset, a többségét hagyjuk csak meg a szemnek. Minden gombász áhítva várja a tavaszt, amikor az első gombafajok megjelennek. Szerény volt a felhozatal, pedig volt eső bőven. Aztán bejött a nyár, már a június is melegebb volt a szokottnál. Forró és száraz hónapok következtek, melegrekordok dőltek meg. Híre-hamva se volt a gombáknak, mert az erdő is szenvedett az aszálytól. Kánaánban senki sem reménykedett, aztán mégis eljött, a közösségi oldalakon lévő gombászcsoportok bejegyzései alapján nemcsak Zalában, hanem országszerte. Előbújt a vargánya, a gombák királya. A csapadékos és fülledt idő hatására nagy számban mutatja magát az őzlábgomba, és elnevezéséhez hűen, hatalmas méretben az óriás pöfeteg, amely egyike a legnagyobb méretű vadon termő gombáknak. Rosszkor lehettünk rossz helyen, mert hozzá sajnos nem volt szerencsénk. 

Gombaszezon: ne hagyd ki a gombaszakellenőrt!

A gombaszedés kellékei a kosár és a kés. A kosár azért fontos, hogy a gomba ne törjön össze. A gomba megérdemli, hogy óvatosan bánjuk vele. Soha ne tépjük ki a földből, csak vágjuk el a föld felett, és takarjuk be avarral, hiszen ezzel biztosítjuk, hogy jövőre is legyen termés. Ismernünk kell a jogszabályokat is, amely szerint személyenként napi két kilogramm gombát szedhetünk. A vadon termő gombák ízét, állagát meg sem közelíti a termesztett. De még mielőtt bármit is készítenénk belőle, a legfontosabb szabály az, hogy mindig vizsgáltassuk meg gombaszakellenőrrel.