Vár a csipkebogyó

Most, Bagod szentpáli falurészébe vezető út mentén találtunk még érintetlen bokrokat, amelyek roskadoznak a piros bogyós termésüktől. Kár, hogy senki sem szedi őket! Pedig érdemes volna, mert igen hasznos a termése. A-, B1-, B2-, és K-vitamin található benne, de legfontosabb hatóanyaga a természetes C-vitamin, amelyből tízszer annyit tartalmaz, mint a citrom. A szakkönyvekben utána olvasva, kiderül, a csipkebogyó az első őszi fagyok idején érik be, tehát még senki sem késett le a gyűjtéséről. A csipkebogyó tápértéke akkor a legmagasabb, ha leszedése után azonnal felhasználják. Csipkebogyótea készítésénél a kocsánynál kell levágni a termést, félbevágás után el kell távolítani a magokat és a szőrös magbelet. A csipkebogyót gyógytea, gyümölcsbor, szörp, vagy lekvár, mártás, leves készítésére is használják. A csipkebogyóból hideg eljárással készített italok nagyon sok C-vitamint tartalmaznak, ezért a napi fogyasztásával a szervezet ellenálló képességét növelik. Alkalmas még saláták, gyümölcssaláták ízesítésére, vagy bólé készítésére. Bort is készítenek belőle. A bogyót nem szabad forró vízben áztatni, mert a C-vitamin már 50 Celsius fok körül megsemmisül.

Érdekes, hogy a csipkebogyóból liszt is készíthető, amely ínséges időkben szükségeledelként szolgált. Jelenleg a csipkebogyóliszt a reformkonyha egyik népszerű alapanyaga, fehérjét, szénhidrátokat, rostanyagokat és csekély mértékben sót is tartalmaz.