Az alkohol hatása és a küzdelem - egy függő vallomása

Abigél (az alany nevét megváltoztattuk) számára az alkohol kezdetben csak egy eszköz volt a kikapcsolódásra, de hamarosan a mindennapjai szerves részévé vált, és egyre inkább elfeledkezett arról, hogy valójában miért is kezdett el inni. Abigél részletesen elmesélte függősége történetét, a felismerés és a gyógyulás útját - hogy másoknak is reményt adjon: van kiút az alkohol szorításából.

Az alkohol rituáléja: kezdetben még nem tűnt problémának

A történetem akkor kezdett igazán problémásnak tűnni, amikor az alkohol nemcsak élvezettel, hanem szinte rituáléként vált a mindennapjaim részévé. Eleinte nem tűnt fel, hogy valami nincs rendben, de ahogy telt az idő, egyre inkább azt vettem észre, hogy reggelente már azzal az érzéssel ébredek, hogy este újra jól fog esni egy pohár bor. Az alkohol és a társasági élet összekapcsolódása hamar az életem központjává vált. 

Az ivás kezdett egyedülálló szokássá válni

Mivel a munkám és a kapcsolataim is gyakran az alkohol köré épültek, úgy tűnt, természetes, hogy minden találkozóhoz társul egy pohár bor. Azonban egyre gyakrabban fordult elő, hogy nemcsak társaságban, hanem egyedül is pohárért nyúltam. A kezdeti alkalmi élvezet egyre inkább rendszeressé vált, és valahol mélyen tudatosult bennem, hogy a dolog már nem csupán szórakozás vagy stresszlevezetés, hanem egy komolyabb problémává kezdett nőni.

Az alkohol és a lelkiállapot összefonódása

A dolgok akkor kezdtek igazán aggasztóvá válni, amikor többször is olyan helyzetbe kerültem, hogy nem emlékeztem hogyan jutottam haza egy-egy este. Ekkor már tudatosult bennem, hogy az alkohol szorosan összefonódott a lelkiállapotommal. Megpróbáltam magyarázni magamnak, hogy mindez a stressz levezetésének része, de a családi problémák és az alkohol körüli történések is egyre inkább megerősítettek abban, hogy változtatnom kell. Ha választanom kellett, hogy alkoholra költök vagy ételre, az ital mellett tettem le a voksom.

A felismerés és a segítségkeresés útja

Miután beláttam, hogy alkoholproblémám van, elindultam a segítségkeresés útján. Szerencsére találtam egy szakembert, aki már korábban is foglalkozott velem, és ő segített rálátni arra, hogy az alkohol nem csupán egy szokás, hanem komoly pszichés problémát is takar. Ez vezetett el az addiktológiai kezeléshez, ahol a háttérben húzódó okokkal kezdtem el foglalkozni. Ez bő másfél évbe telt. Egyre több embernek fogalmaztam meg, hogy mi a baj és emiatt még inkább szégyelltem magam.

A terápia: az alkohol mögött rejlő problémák feltárása

Addiktológiai pszichoterápiás kezelésre jelentkeztem. Ez egy három hónapos folyamat. A kezelés során nemcsak az alkoholfogyasztásról, hanem a mögöttes pszichológiai problémákról is beszéltünk. A pszichológiai felmérések során borderline személyiségzavart és poszttraumás stressz szindrómát diagnosztizáltak nálam. A terápia hullámvölgyekkel telt, de egyre inkább megértettem, hogy nemcsak az alkohollal, hanem a múltammal is szembe kell néznem, ha változást szeretnék elérni. Két hét teljes izoláció után volt napi néhány órás kimenő, akkor hétvégén haza lehetett menni annak, aki akart. A terápiás idő alatt, tehát 8 és 16 óra között, le kellett adni a telefonokat is. Egyébként mindenkinek tanácsolnám, hogy ilyen helyzetekben ne érintkezzen a külvilággal telefonon keresztül se, hiszen teljesen elveszi a fókuszt önmagáról, a gyógyulásról, a befelé figyelésről. Napi két-három kurzuscsoport van másfél-két órában, ahol csoportfókuszú terápia történik. Hetente egy egyéni terápiával. Ezen felül pszichoedukációtól kezdve a művészetterápián keresztül a kognitív terápiáig vannak foglalkozások. Tehát mindenbe belenézünk, amin keresztül felépül egy egész terápiás folyamat. 

Tovább a változás útján: az utókezelés és a mindennapi kihívások

Másfél-két hónapnak kellett eltelnie ahhoz, hogy tényleg tisztábban be tudjam fogadni a helyzetet. Sokaknál így tapasztaltam, hogy nem azonnal vannak az áttörések, ez nem egy folyamatosan felfelé ívelő folyamat. Vannak benne hullámok és völgyek, többek között azért is, mert itt nem csak függőséggel diagnosztizálják az embert, hanem különböző személyiségzavarok is képbe kerülnek. A terápia végén ugyan nem engedtek el teljesen, kaptam iránymutatást a további pszichoterápiás munkához, és javasolták pszichodráma foglalkozások folytatását is. A változás nem állt meg, elkezdtem más szemszögből nézni az életemet. Az alkohol már nem mindennapos dolog, inkább mértéktartással kezelem, és igyekszem kontrollálni azokat a pillanatokat, amikor az alkohol iránti vágy újra felmerül.

A változás kulcsa: az alkohol és a személyes fejlődés összefonódása

Ha nehézségek vannak, akkor ha nem is sóvárgás, de sokkal több gondolat kering a fejemben akörül, hogy most egy pohár bor milyen jólesne, ha egyedül vagyok, akkor is. De tartom magam, mert a hálám és a tiszteletem a társak és a terapeuták felé sokkal nagyobb, mintsem engedjek a csábításnak. A terápia segített abban, hogy jobban megértsem önmagam, és nyitottabbá váljak a környezetem iránt is. Azóta sokkal inkább arra fókuszálok, hogy ne csak az alkohol problémájával, hanem az egészséges megküzdési stratégiákkal foglalkozzak. Az út még nem ért véget, de már tudom, hogy a változás lehetséges és érdemes megpróbálni, a tudatosság és a visszafogottság, ami ebben segít nekem, hogy ne süllyedjek el a rossz pontban.