Cigarettába rejtett fényképező - jelentések a Balatonról

A kelet-német ügynökök, azaz a Stasi legnagyobb félelme az NDK-sok disszidálása, azaz Nyugatra szökése volt, amit a balatoni találkozók során akár elő is készíthettek vagy sikerre vihettek volna a nyugati turisták segítségével a kelet-német állampolgárok. Ennek megakadályozására elsősorban az idegenvezetőket szervezték be, majd ún. operatív csoportokat is küldtek a Balaton vidékére. Hiszen az 1960-as évek végére már több mint 100.000 ezer turista érkezett a magyar tengerhez. Megfigyelési központokat alakítottak ki a nagyobb üdülőhelyeken: Balatonfüreden, Keszthelyen és Siófokon egyaránt, de működtek több kisebb településen is. A Balaton-brigád gyűjtőnévvel illetett ügynökök úgy tűntek, mintha békésen nyaralnának, de a megfigyelés minden eszközét, korabeli technikai felszereléseket is használtak (pl. teleobjektíves fényképező, töltőtollba rejtett hangfelvevő, távcső, magnó, cigarettában lévő fényképező). Volt olyan elképzelésük is, hogy lakóhajókat telepítsenek a Balatonra, de ezeket kevésbé tudták volna álcázni, ezért maradtak a hagyományos, kivitelezhető módszereknél, melybe a szobák bepoloskázása, a levelek felbontása, a telefonok lehallgatása is beletartozott. A csoport egyes tagjait csak a nyári szezonban alkalmazták, de néhányuk egész évben az országban, a fővárosban tartózkodott.

A Stasi figyelő tekintete ellenére az NDK-s turisták közül többen megpróbálták az illegális határátlépést, leggyakrabban autócsomagtartóban elbújva. Keveseknek sikerült, de akiknek nem, azokat a magyar hatóságok a Stasi-nak adták át. Otthon súlyos ítélet, kettőtől öt évig terjedő börtönbüntetés várt rájuk. A magyar belügy egy ideig együttműködött a Stasi-val, a jelentéseket továbbították kelet-német kollégáiknak. A Balaton fedőnevű ügynök az 1970-es években Fonyódon, a kemping portása volt. Először az oda érkező NDK-sok megfigyelése, majd a velük kapcsolatba lépő magyar vendégek viselkedésének rögzítése volt a feladata. Az iratokból megtudjuk, hogy gyanúsnak tűnt szinte minden az ügynökök számára: ha túl sokat költött a vendég, az estét szórakozóhelyen töltötte, vagy ha túl jó kedve volt. Nem csak a Stasi részére, hanem a magyar félnek szintén fenntartottak ún. akciólakásokat, ahonnan a megfigyeléseket irányították. Egy korabeli magyar jelentésből idézve kitűnik az ügynökök mindenre kiterjedő alapossága: „Több éves gyakorlat és kedvező tapasztalat alapján ez évben is un. akciólakást szervezünk a Balaton partján a nyári szezonra. A lakásba olyan külföldi kapcsolatainkat helyezzük el, akikkel operatív meggondolásokból foglalkozunk információszerzés, tanulmányozó, illetve beszervezés előkészítése céljából. A munkánk zavartalanságának biztosítása, konspirációs okok miatt célszerű ezeket a célszemélyeket elszigetelni a nagy forgalom elől, különös tekintettel az idegenforgalomra. Ez egy háromszintes nyaraló, földszinten garázs, az első emeleten egy tágas társalgó, konyha, zuhanyozó és egyéb mellékhelyiségek, a második emeleten 2x2 ágyas hálószoba, fürdőszoba WC. Mindkét lakásszinten tágas loggia, ahonnét csodálatos panoráma nyilik a Balatonra. A lakás jól felszerelt, belakott, népies diszitéssel ellátva. A ház előtt füves terület, kerti bútorok, szalonnasütő hely stb.”

Az 1980-as évekre a magyar állambiztonságnak – a hazai ellenzéki mozgalmak erősödése és a nemzetközi változások miatt – már nem volt ideje és ereje a pannon tengerre figyelni. Ezzel szemben, a világpolitikai fordulatok ellenére, a Stasi még 1989 nyarára is kidolgozta megfigyelési terveit. A szabad világ megszületésével azonban tevékenységük okafogyottá vált. Magyarországi működésük azonban a Balaton történetének hangsúlyos és tanulságos részét képezi.

dr. Kovács Emőke