Miramare-kastély, a tragikus sorsú Habsburg-főherceg rezidenciája

Turisták kedvelt paradicsoma a Miksa által tervezett, 22 hektáros, trópusi növényekkel díszített park és a szirtek felett emelkedő Miramare-kastély. Az eredeti bútorokkal berendezett, s a mexikói jogart, a császári szalont is bemutató múzeumban úgy látszik nem csak nyáron nagy a fogalom. Október eleji látogatásunk során – pedig reggel érkeztünk és a hátsó kapun át – szempillantás alatt életre kelt a kastély, s nap végére több százan voltak kíváncsiak a tragikus sorsú főherceg történetére. A kastélyt 1955-ben államosították, azóta múzeumként működik.

Első pillanatban romantikus fészeknek és mesebeli palotának tűnik az egykori osztrák riviérán négy év alatt felhúzott hatalmas neogótikus épület és kertje. Valóban mesébe illően kezdődik a történet: a bécsi Carl Junker építész tervei alapján tették meg az első kapavágást 1856-ban, majd egy év múlva Habsburg Miksa (aki időközben Lombardia és Velence kormányzója lett) 1857-ben feleségül vette I. Lipót belga király lányát, Sarolta királyi hercegnőt. Két év múlva az ifjú pár a ma is látható kerti lakban (Castello) rendezkedett be, újabb egy év múlva pedig már a hatalmas palota lett az új otthonuk. Felhőtlen négy év boldogság következett. 

A történelem órákon tanultakból tudjuk, hogy később Miksa lett az első mexikói császár, ám küldetése tragikus véget ért. A Habsburg főherceg éppen itt, a Miramare-kastályban fogadta 1864-ben a mexikói delegációt, amely felkérte őt a császári korona elfogadására. Miksa elég fiatalon kezdte politikai karrierjét, 1850 óta szolgált a Trieszt székhelyű osztrák haditengerészetnél, s 22 éves korára, 1854-ben már ellentengernagyi címmel a hadiflotta parancsnoka lett. 

Egy osztrák főherceg amerikai álma francia érdekbe csomagolva

Edward Shawcross brit történész Ferenc József öccsének tragikus újvilági kalandjáról nyilatkozott nemrég a Könyves Magazinnak. A terjedelmes szakmai cikk arra világít rá, hogy III. Napóleon francia császár kezdeményezésére és nyomására, a karrierlehetőség és talán a kalandvágy miatt vállalta a mexikói császárságot. A baj csak az volt, hogy nem láthatta előre a messze Amerikában folyó belpolitikai viszályokat, így nem tudhatta, hogy a vesztébe rohan, s végül 35 évesen kivégzik. 1864 áprilisában, miután lemondott a Habsburg trón örökösi címéről és jogairól, Saroltával együtt hajóra szállt. Feleségét élete végéig emésztette a lelkiismeret (nem véletlen, hogy beleőrült), hiszen a brit történész megerősítése szerint ő beszélte rá a kalandra, s arra, hogy maradjon akkor is, amikor már kilátástalan volt a helyzet. 

A Miramare-kastély a fiatal pár boldog szigete maradhatott volna, s szinte magunk is sajnáljuk, hogy ezt a gyönyörű pompát cserélte fel az ifjú, aki meglehet III. Napóleon bábjaként, Ferenc József meg nem értett öccseként, a hatalmi játszmák közepette liberális idealistaként szeretett volna egy új rendet a távoli földrészen. Miksa reakciósnak vélte bátyja uralkodását, ő másképpen kívánt volna eredményeket elérni.

A Miramare-kastély, ahol Sisi is járt

A brit történésszel készült interjúban egyébként megtudhatjuk azt is, hogy Sisi (Erzsébet királyné) miért volt annyira kimért az ambíciózus Saroltával, s hogy a két ellentétes vérmérsékletű hölgy miért nem lett soha kebelbarátnő. Ennek egyik oka elég egyszerű okokra vezethető vissza: „ Carlota és a Sisi közötti szakítás legdrámaibb megnyilvánulása, amely ma már címlaphír lenne a bulvársajtóban, akkor történt, amikor Sisi ellátogatott Miramarba. Carlotának volt egy nagyon szeretett kis ölebje, amit Viktória királynőtől kapott ajándékba. Sisi hozta a saját kutyáját is, egy nagytestű masztiffot, amely két harapással megölte Carlota kutyáját. Sisi nem kért bocsánatot, csupán annyit mondott, utálja a kiskutyákat”- fogalmazott a történész.