2019.04.02. 11:30
Fórum a szakképzésről: Sok tehetséges fiatal hamar elpályázik
Nem egyszerű feladat jó szakembert kinevelni, mert a diákok egy részének mérsékelt az érdeklődése, a tehetséges fiatal viszont rövid időn belül elpályázik a képzőhelyéről.
Egyebek mellett ez is elhangzott minap azon a fórumon, amelyet a megyeszékhelyi Munkácsy Mihály Szakgimnázium és Szakközépiskola szervezett a gyakorlati oktatásban részt vevő vállalkozások szakemberei számára.
Az eszmecseréhez Molnár Tibor, az iskola tanárának mesterpedagógusi programjában készített felmérése nyújtott gondolatébresztő adatokat. Mint elhangzott, közel félszáz diák, valamint szüleik, illetve az érintett gépész gyakorlati képzőhelyek véleményét firtatta tanulmányában.
A jelen helyzetet az elmúlt évtizedek folyamatai határozzák meg, jelesül, hogy 1990 óta a 14 éves korosztály létszáma 185 ezerről a felére csökkent. E rétegből kerülnek ki a diákjaik, ám a nyolcadik után a gyerekek 41 százaléka gimnáziumot, 30 százaléka szakgimnáziumot választ, 17 százalék jelentkezik szakmát tanulni. Az utóbbi körbe tartozók tanulmányi átlaga 3 körül alakul, ám akad olyan szakma, ahol a felvettek tantárgyi átlageredménye alig haladja meg a kettest. A válaszokból az is kitűnt, hogy a szakma megválasztásában alapvetően a jövőbeni jó kereset és elhelyezkedés lehetősége, valamint az ösztöndíj motiválta a gyerekeket, legkevésbé pedig az általános iskolai tanáraik javaslata alapján döntöttek. Épp ezért a Munkácsy a műszaki képzés támogatásáért külön köszönetet mond azon iskoláknak, ahonnan a legtöbb diák jelentkezik hozzájuk gépészeti szakmára. Idén az elismerő oklevelet Mátai Ferenc, a landorhegyi és Kocsis István, a szentpéterúri iskola igazgatója vehette át a fórum alkalmából.
Arról is árulkodott a felmérés, hogy a Munkácsyban tapasztaltakkal alapvetően elégedettek a szülők és a diákok is. A válaszadók 72 százaléka értékelte közepes vagy annál jobb osztályzattal, hogy megkapja a iskolában azokat az ismereteket, amelyek segítik felnőttként a gyorsan változó világhoz való alkalmazkodásban. Nagyobb mértékű, 85 százalékos volt az elégedettség a gyakorlati munkahelyek felszereltségével kapcsolatban – közepes vagy jobb osztályzatot adva. Ez utóbbi paramétert az iskolánál viszont 7 százalékponttal minősítették alacsonyabbra. A diákok 27 százaléka a szakmunkás végzettség elérését tűzte ki célul, a többi legalább érettségi és szakképzettség, sőt diploma megszerzését tervezi. Ennek fényében érthető, hogy a többség úgy nyilatkozott: érdekli, amit tanul, ezért szeret iskolába járni. A képet árnyalja, hogy a diákok harmada naponta a tanulásra egy órát fordít, negyede megelégszik fél órával, ötöde alig 15 perccel. Ehhez képest számítógéppel, okoseszközzel napi egy óránál többet szórakozik 81 százalék, sőt minden második diák 3 óránál is többet tölt „gépezéssel”.
A képzőhelyek értékelése szerint a tanulók kétharmadának a munkához való hozzáállása a gyakorlaton közepesre értékelhető. A motiválhatóságukat ennél némileg gyengébbre értékelték, ám a szakmai, elméleti felkészültségüket már jobbnak minősítették, közel ötven százalékuk négyes osztályzatot kapott a képzőktől. A gyakorlati felkészültségük ennél is jobb osztályzatot érdemelt ki, kétharmadukat értékelték legalább négyesre. A kérdőív szóbeli kiegészítésében megfogalmazottak pedig tovább árnyalták a képet. Egyebek mellett igényelnék a gyakoribb információcserét a szaktanárok és a gyakorlati képzőhelyek között. Szeretnének teljesebb képet kapni a tanulók előmeneteléről. Véleményük szerint szakmánként az aktuális piaci elvárásokhoz kellene igazítani a tantervet, és optimalizálni a diákok terhelhetőségéhez a tananyag mennyiségét, követelményeit. A gyakorlati oktatásra nagyobb hangsúlyt helyeznének, ám ehhez a műszaki rajz és matematika terén is erősítésre lenne szükség. Ez utóbbiban az iskola javaslata szerint olyan rajzolvasási példatárat lehetne létrehozni, aminek a feladatait a képzővállalatok segítségével állítanák össze.
A fórumon elhangzott, a gyakorlati oktatásban a képzőhelyek igényeinek megfelelő átalakításokra lenne szükség, és ezek az iskolával közösen valósíthatók meg. Ennek részeként a gyakorlati szakképzők és műszaki tárgyakat oktató tanárok megbeszélései is rendszeressé válnak. Ehhez tovább folyik az igények felmérése, és gyakorivá teszik a kölcsönös tájékoztatásokat, a fórumhoz hasonló konzultációkat.