Domján Dániel aszalóüzemet alakított ki a nagyszülők egykori házából

A fiatalember, akiről korábban már olvashattak lapunkban, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem történelemtudományi doktori iskolájának ösztöndíjasaként új impulzusokra vágyott, amikor leköltözött apró szülőfalujába, Bánokszentgyörgy­re. Miután nagymamája idősotthonba került, háza pedig üresen maradt az óriási, kihasználatlan kerttel, úgy döntött: beülteti gyümölcsfákkal.

A fák ugyan még nem fordultak termőre, de Domján Dániel nem adta fel, sőt, további, a faluban kihasználatlan területekre telepített epret, illetve gyümölcsfákat. S tervei szerint az elhagyatott részeket is élővé varázsolná azzal, hogy gyümölcsösöket hoz létre.

– Amíg nem lehetett érdemben szüretelni, addig sem szerettem volna tétlenkedni – fogalmazott Domján Dániel. – Érdekelt a gyümölcsök feldolgozása, s mivel a környéken már sokan foglalkoznak lekvárok és szörpök készítésével, inkább az aszalás felé kacsingattam. Az ismereteim bővítése érdekében időközben zöldség- és gyümölcsfeldolgozó szakmát szereztem, melynek birtokában még tudatosabban építkeztem. A nagyszüleim házában pedig, kizárólag saját forrásból, nekiláttam kialakítani a nagy teljesítményű aszalóberendezéssel ellátott kéz­műves műhelyt, mely a szakhatósági dokumentumok beszerzése után tavaly ősszel indult be. Az aszaláshoz szükséges terményeket igyekeztem környékbeli termelőktől beszerezni, például a szilva jó része egy helyi család hegyi birtokáról származik.

Mindig csak annyit vásárolt, amit feldolgozott, hiszen egyelőre nincs tárolókapacitása. Azonban nem csügged, hiszen az elkövetkezendő 40 évre tervez, ráadásul a közeljövőben szeretne munkaadóként is megjelenni. A faluban szinte nincs munka, az emberek más városokba járnak dolgozni, ezért ha egyelőre csak néhány főnek is, de helyben adna fizetést. Szerencsére kifejezetten jó közösség veszi körül, amely segíti, ezért szeretne ő is visszaadni valamit a bánokszentgyörgyieknek.

– A szilván kívül készítettem meggyből, körtéből és sárgabarackból is aszalványokat – folytatta. – Viszont az üzletekben kapható cukros, tartósítószeres termékek előállítási költsége annyira alacsony, hogy ezekkel nem lehet versenyezni. Ezért újabb, speciális szegmens felé fordítottam a figyelmemet. A 70 százalékos ét- és fehér csokoládéval bevont, dióbéllel töltött aszalt szilva „gyártásában” láttam lehetőséget. A minőségi termék előállítása aprólékos munkát igényel, de megéri a fáradság. Egyelőre a környékbeli kézműves piacokon mutatkoztam be, de nem szeretnék elsietni semmit, ugyanis valóban az egzisztenciámat építem. Azért felvettem a kapcsolatot egy Vas megyei, főleg termelői webshopot üzemeltető csoporttal, amellyel várhatóan a jövőben együttműködök. Idővel pedig talán a fővárosban is megjelenhetek.

Dániel tudatossága és elszántsága különösen tiszteletreméltó: a befolyt bevételt szinte teljes egészében a mikrovállalkozása fejlesztésére fordítja. Azt is jól tudja, hogy a csokoládé bevonatú aszalványokkal pusztán májusig érdemes foglalkozni, viszont a nyári időszakra is felkészült. Az már biztosnak tűnik, hogy újabb aszalógépet vásárol, így a két berendezéssel közel 120 kilogramm gyümölcsöt készíthet majd el. Szentül hisz abban, hogy a település a jövőben jól kiaknázhatja a lehetőségeit, főleg, hogy néhány kilométerre található az autópályától, de a repülőtér és a nagyobb városok is könnyedén elérhetők.